Magánakciók közszolgálati köntösben

Runa Hellinga, Stefan Bos, Renée Postma, Tijn Sadée, Henk Hirs, Johannes Kuitert és felesége, Else Yvonne Quekel Kutert, Lantos Robert, Van Zweeden, James Kliphuis holland médiumok budapesti tudósítói. Reméljük, nem felejtettünk ki senkit közülük. Az meglehet, hogy Kliphuis már hazatért.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy csupán 15 milliós ország ekkora érdeklődést mutat hazánk iránt? Amikor a jóval népesebb Franciaországot csupán négy, a szintén hatalmas szomszédot, Ukrajnát pedig egyetlen kolléga tudósítja hazánkból? Az pedig még inkább figyelemre méltó, állítják a holland sajtót naponta átnézők, hogy a budapesti holland tudósítók különös buzgósággal dolgoznak jobbközép kormányok idején, míg a neoliberális koalíciók uralma alatt feltűnő módon ellustulnak. Nem is szólva arról, hogy tudósításaik természete is alapvetően megváltozik attól függően, hogy a budapesti kormánynak milyen a színe. Ami különös, hiszen a holland lakosság érdeklődése Magyarország iránt – és ezt az érdeklődést jóval csekélyebbnek feltételezzük, mint amit e népes sereg jelenléte mutat – nem valószínű, hogy ciklikusan változik. És az sem, hogy az érdeklődés apálya és dagálya minden esetben egybeesik az itteni kormányváltással.
Azt feltételezni sem merjük, hogy ez az újságírói szempontból kissé nehezen magyarázható magatartás a holland bankok és biztosítótársaságok érdekeit segítené elő úgy, hogy az ország rossz hírét keltik hazájukban. Elsősorban az ottani kormány figyelmét felhíva az itteni „barna veszélyre”, „antiszemitizmusra” és a „szélsőjobbjelenségekre”, amikor a multinacionális cégekkel szemben Magyarország érdekeit keményebben képviselő, tehát jobbközép kormányunk van. De hogy munkáltatóik négyéves ciklusokban megelégednek egy hirtelen megcsappant teljesítménnyel, az mindenesetre szintén figyelemre méltó.
Nem kell túlzottan megerőltetnünk emlékezetünket ahhoz, hogy eszünkbe jusson, milyen témákról írtak a holland tudósítók 1998 és 2002 között. Mint például a szabad idejében itteni ingatlanértékesítéssel foglalkozó Runa Hellinga, a külföldi tudósítók itteni szervezetének, a HIPÁ-nak volt elnöknője, aki lapjának, a Trouw-nak („Bizalom”) arról írt, hogy a Napi Magyarország lámpaernyő készítését javasolta egy szociológus bőréből. Hogy az alapsztori nem volt igaz? Kit érdekel? Talán még a holland olvasót sem. Mint ahogyan talán az sem, hogy Hellinga szerint az ORTT – írta 2000. március elején – azért adott frekvenciát az azóta kommandósakcióval megszüntetett Pannon Rádiónak, mert az ORTT-t irányító testületből az ellenzék tagjait „már egy éve” kizárták. Hogy ez nem igaz? Kit érdekel?
Renée Postma, az NRC Handelsblad, a vezető holland lap tudósítónője például nyilván úgy ítélte meg, hogy Amszterdam és Antwerpen népét rendkívüli mértékben foglalkoztatja, hogy a pécsi egyetem történelem szakos hallgatóinak nagy része – legalább is egy felmérés szerint – szélsőjobboldali. Ami – ránézve Antwerpen választási térképére – túlzott vihart azért ott nem válthatott ki. Sőt. Talán kevesellték a szélsőjobboldali reprezentációt. De Postma szerint az Orbán-kormány „zöld utat” nyitott a nácizmusnak. Postma egyébként azt is írta, hogy a külföldi tudósítók munkáját elemző Kontroll-csoport (amely diákcsoportot az itteni tudósítók hajmeresztő összeesküvés-teóriával Orbán rejtett médiacsapataként démonizáltak, és több tucat cikkben foglalkoztak vele) azt sejteti, hogy kommunisták és zsidók a hazánkat áztató tudósítások forrásai.
De hagyjuk a múltat, térjünk a jelenre, mégpedig Stefan J. Bos jelenére.
Stefan J. Bos egy igazi „man for all media”. Tudósít a belga VRT rádió és tévének, a holland Business Nieuws Radiónak, az ANP-nek (a holland távirati iroda), az evangélikus EO-TV-nek, a német Deutsche Wellének, az amerikai CBS rádiónak, az Amerika Hangjának, az ASSIST News Servicenek, a Market Place Radiónak, valamint az amerikai félközszolgálati NPR Radiónak. Nem semmi. Ha ehhez hozzávesszük feleségének, Agnes Regossi Bosnak a „médialefedését” (a holland Business Nieuws, az 1395 AM Radio, a BBC orosz adása, valamint a Deutsche Welle orosz és ukrán adása) láthatjuk, a Bos házaspár olyan, akár a francia Larousse szótár emblémája: a pitypang terméseit minden irányba fúvó hölgy. A házaspár kétség kívül sokakhoz juttathatja el üzeneteit.
Hogy ezek az üzenetek milyenek és mennyire tárgyszerűek, arról kaphatunk némi képet, ha rákeresünk az ASSIST News Service honlapjára, ahol Bos különösen gyakran szerepel. Nos, ha nem kerestünk rosszul – és ha Bos saját maga kiegészíti a listát, azt hálásan fogadjuk –, akkor az elmúlt időkben a holland tudósító a következő témákat tekintette olyanoknak, amelyek, legalább is szerinte, egyrészt meghatározóak voltak Magyarország sorsát illetően, másrészt pedig, szintén szerinte, nyilván érdekelték e médium fogyasztóit.
Tavaly szeptember 14-én Bos arról küldött jelentést, hogy Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz elnöke sürgette a magyar zsidókat: emlékezzenek gyökereikre. Október 26-án pedig arról, hogy – idézzük a címet – „Tony Curtis újra felfedezi zsidó gyökereit Magyarországon.” Bos november 8-án arról jelentett, hogy ifj. Hegedűs tiszteletest felmentették.
Az internetes keresésre kijött következő anyag november 17-i keltezésű, amelyet Bos egy „Tamas S. Kiss” nevű úrral írt együtt, akinek a neve egybecseng Szemenyei Kiss Tamással. Azéval, akinek írásai antiszemita lapoktól kezdve az Élet és Irodalomig meglehetősen sok helyen voltak olvashatók. Ő volt egyébként, akit Fónay Jenőnek a bíróságra kellett vinnie Szemenyei Kiss egyik különlegesen aljas rágalma miatt, és ő volt Keller úr – mint Demeter Ervin édesapja elmondta – pénzelt tanúja ő ellene.
A két ember tudósításának címe: „A holokauszthős Budapest díszpolgára lett”.
Az időrendi sorrendben következő tudósítás december 21-én kapott nyilvánosságot. Címe: „Magyarország valaha is legnagyobb hanukaünnepségei”. Alcím: „Utcai partik az antiszemitizmussal kapcsolatos aggodalmak miatt”. A beszámolónak egyik érdekessége az, hogy a „Menórák és keresztek” alcímet kapott részben a beharangozás ellenére egyetlen szó nincs a keresztekről. Viszont a szerzőpár a tudósításban megemlíti a Hegedűs-esetet és a gyűlölettörvényt.
Bos ugyanazon a napon kiadott még egy jelentést Jeruzsálem/Budapest keltezéssel, amelyben az olvasható, hogy egy jeruzsálemi keresztény szervezet aggodalmát fejezte ki az antiszemitizmus globális növekedése miatt. A cikkben a Hegedűs-ügy ismételten felbukkan, csakúgy, mint a gyűlölettörvény és Lazarovits Ernőnek, a Mazsihisz külügyi igazgatójának az a kijelentése, amelyben reményét fejezi ki, hogy a neonáci és antiszemita érzéseiknek hangot adókat a jövőben börtönbe zárják.
Ezek az események határozták meg tehát Magyarországot a fent lefedett időszakban Bos jelentéseiben.
Az Amerika Hangja honlapjának keresésekor sem jártunk nagyobb sikerrel. Ott az elmúlt másfél hónap cikkeire keresve az derült ki, hogy Magyarországon két dolog történt, amely elérte az Egyesült Államok hivatalos adója itteni tudósítójának ingerküszöbét. Az amerikai adóra hangolók december 11-én arról értesülhettek, hogy „Magyarországon elfogadták a gyűlölet elleni törvényt”, míg szenteste arról, hogy „A magyar zsidók aggodalmukat fejezik ki a gyűlölettörvény vétója miatt”. Mint ismeretes, Mádl Ferenc köztársasági elnök nem vétózta meg a törvényt, hanem alkotmányos jóváhagyást („normakontrollt”) kért. Mivel az Egyesült Államok hivatalos politikája – mint Nancy Brinker volt amerikai nagykövet is bebizonyította – a magyar polgári oldal antiszemita hírben tartása, Bos ezen jelentését az adó később sem helyesbítette és azt nem is fogja megtenni. Megjegyzendő, hogy noha Brinker kijelentését követően lapunk több alkalommal megkérte az Egyesült Államok nagykövetségének sajtóosztályát, hogy idézzen egyetlen példát arra, amely szerint a magyar „politikai elit” antiszemita, vagyis amely a nagykövet kijelentését alátámasztja, a sajtóosztály kérésünknek nem tett eleget.
Bosnak egyébként az Amerika Hangjának adott tudósításában az idézett Lazarovits-kijelentés szintén szerepel. Hogy Bos nem „véletlenül” keverte össze a normakontroll és a vétó fogalmát, bizonyítja tudósításának első mondata: „A magyar zsidó közösség kedden aggodalmát fejezte ki, amiért Mádl Ferenc elnök megvétózta a gyűlölet elleni törvényt. De az elnök az Alkotmánybíróságot is felkérte normakontrollra…” Bos idézte Lazarovitsot, akit „sokkolt” az államelnök döntése, és aki hozzátette: „Nagyon csalódott vagyok. Őszintén megmondom magának. És neki kell elsősorban megértenie ezt, mert igen nagy ügyvédnek tekinti magát. És, tudja, vallásos embernek is tekinti magát, stb. Mindig mindenfajta eseményen részt vesz különféle templomokban. Meg kell változtatnia véleményét, mert minden vallás minden gyűlölet ellen van.”
A holland tudósító azonban továbbra sem maradt tétlen. December 26-án, karácsony másnapján a Christian-Connection honlapján szinte szó szerint leadta az Amerika Hangjának már elküldött anyagot. Hadd tudják meg minél több helyen, mi mozgatja Pannonföldet.
Mint az internetes ChristianNewsToday.com. olvasói, amely honlapján az amerikai és izraeli zászló és az Állj ki Izrael mellett felirat hirdeti: a honlap „A keresztények és zsidók nemzetközi ösztöndíjprojektje”. E honlapon egy rejtélyes, Jeff Hook nevű úr írt egy olyan cikket a gyűlölettörvényről, amelynek mondanivalója és szerkezete kísértetiesen hasonlít Bos úr cikkeire és még kísértetiesebb módon benne található Lazarovits Ernő Bos által idézett kijelentése, még pedig szó szerint úgy, ahogyan azt Bos úr lejegyezte. Még az idézet megszakítása is teljes mértékben egyezik a Bos-tudósításokban szereplővel. Jeff Hookról a „rejtélyes” jelzőt azért kockáztattuk meg, mert a Google internetes keresőben egy ilyen nevű úrtól csupán ezt az egyetlen cikket találtuk.
A ChristianNewsToday.com szintén figyelemre méltó „keresztény” honlap. Ha annak keresőjébe beütjük a „Hungary” (Magyarország) szót, meghökkentő eredmény ad: a Hit Gyülekezete ugrik ki az internetes varázsló kalapjából. Hook úr ott hasonló cikkben tudatta az alaphírt néhány változatban, de máshol is (AR ACTION REPORT ONLINE és AXIS OF LOGIC). Csakhogy e tudósításoknak a címe „ A magyar elnök nem hajlandó aláírni a zsidók bírálatát törvénytelenné tévő törvényjavaslatot”, és ebben az anyagban olvasható az a két ominózus mondat is, hogy a törvényt a zsidók akarják „átverni” a törvényhozáson és hogy Magyarországon, „a zsidó kommunizmus” idején egyáltalában nem volt szólásszabadság. Nem csak a ló, a ChristianNewsToday.com is botlik olykor.
Az ASSIST News Service budapesti keltezéssel január 9-én számolt be igen hosszan a Magyar Nemzet és a Bos úr között kitört vitáról. A hírügynökségnek vajh melyik embere utazhatott ide a nemzetközi olvasótábort minden bizonnyal oly égetően érdeklő belmagyar vitára, amikor ugyanez a közönség semmit nem tudhatott meg arról, ami még az Európai Uniónak is feltűnt? Például, hogy a „brókerkormány” ügyeit vizsgáló Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét fizikailag és „törvényileg” is el akarják tenni az útból. Vagy hogy mi történt és történik a magyar gazdasággal, nem utolsósorban a forinttal. Bos úr viszont megszólalt az anyagban, és a Magyar Nemzetnek arra a kérdésre, hogy vajon foglalkozott-e a Tilos Rádió azon műsorával, amelyben a keresztények kiirtásáról volt szó, Bos kijelentette: „Ez két más téma, főként azért, mert Magyarországon 600 ezer zsidót mészároltak le a II. világháború idején, amikor az ország szorosan együttműködött a náci Németországgal. A Magyar Nemzet azt akarta ezzel sugallni, hogy én csak az általa liberális, zsidó témáknak tekintett ügyekkel foglalkozom… Magyarországon nem sok keresztény látszik megérteni azt, hogy a zsidó népnek köszönhetjük, amiért alkalmunk van a Megváltót fogadni. Hiszen Jézus a zsidó Szűz Máriától született és ezért úgy érvelnék, hogy az első evangélisták zsidók voltak.”
Lapunknak ugyanakkor azt ígérte, hogy „már a Tilos Rádió botrányáról is tudósítani készül”. Mint látjuk, Bos úr nemcsak a média terén minden évszak embere, de teológusként is prominens.
Ami a Tilos Rádió sorozatos botrányadásairól való tudósításokat illet, nem tudjuk, hogy Bos úr beváltot-ta-e fenyegetését. Ismerve őt, ebben nem kételkedünk. Az is biztos, hogy abból a Tilos Rádió jól fog kijönni. A megsértettek annál kevésbé.
Viszont felesége ugyanezt már megtette, egy szilánkot ismét lepattintva a BBC orosz nyelvű adásának hiteltömbjéből. Agnes Regossi Bos ugyanis a Népszabadság című lapról írva azt tudósítja, hogy Budapesten tüntetők követelték egy helyi rádió bezárását, majd izraeli zászlót is égettek. „A hangulatot az szította fel, hogy több közterületen, karácsonyt közvetlen megelőzően szélsőjobboldali elemek hatalmas fakereszteket állítottak fel.” A Bos házaspár azzal nem törődött, hogy a hanukagyertyák fölállítását kiötlő Salamon Berkowitzot korábban bűncselekmény elkövetése miatt egy év két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az viszont fontos számukra, hogy a Jobbikot és a keresztet megszentelő klérus tagjait szélsőjobboldalinak nevezzék. De ha ez a BBC orosz osztályának megfelel, nekünk is. És így az is, hogy a londoni adó azt hazudta: a tüntetők hangulatát a keresztek izgatták fel. De mivel Bosék vannak túlerőben, nyilván nekik van igazuk és nem a kisebbségben lévő tényeknek.
De menjünk tovább: „Most a vasárnapi tüntetés egyik résztvevője már majdnem direkt célzást tett: tudatos és rendszeres keresztényellenes politika folyik, amelyet egy mindenki által ismert kisebbség szervez a háttérből, a magyar keresztény többség leigázása céljából.”
A BBC idézőjelbe tett hazugsága helyett ez hangzott el a tüntetésen: „Magyarországon ma állami pénzen folyik a keresztény- és magyargyűlölet propagálása… Magyarországon a magyar nemzetet és a kereszténységet gyűlölő kisebbség immár öt évtizede sanyargatja, gúnyolja, szorítja ki a többséget a nemzeti erőforrások totális birtoklásáért folytatott harcában.” A tudósítás az „öt évtizedet” szándékosan hagyta ki, hiszen abból is egyértelműen kiderül: az elhangzott szöveg arra a magyar- és keresztényellenes irányzatra utal, amely a kommunizmus évtizedei után a posztkommunizmus idején is a domináns irányzat.
Az már csak hab a tortán, hogy egy izraeli tulajdonú orosz hírportál, a MIGnews.com Magyarországon izraeli zászlókat égetnek címen írt tudósításában az MTI-t is meghazudtolva írja: „Mint a magyar hírügynökség közölte, a tüntetők többsége részeg volt”. A BBC-hez, az Amerika Hangjához és a Deutsche Welléhez (a német állam adója) hasonlóan borítékolható: Vincze Mátyás MTI-je nem kéri számon a hazugságot. Noha elemi érdeke lenne. A szolidaritás nagy úr. Nagyon nagy. Minden más szempontot felülír.
Az utro.ru orosz internetes portálon pedig már címként olvasható: „Részeg magyarok izraeli zászlót égettek”.
Ők sem fognak helyesbíteni. Ugyanis a tények mára kisebbségbe kerültek. Üldözötti státusba. Aki a tények megmásítói és a tények meghamisítása ellen felemeli szavát, eo ipso neonáci lesz. A Magyar Nemzet korábbi, a hamis tényeket bemutató (lásd összefoglaló írásunkat a 4. oldalon – a szerk.) cikkünket támadó nyilatkozatának első mondatában az 1967-ben született Stefan J. Bos azt írja magáról, hogy holokauszttúlélő. Minden cikke végén közölt rövid önéletrajzának első két szava pedig: „A díjjal kitüntetett…” Működése egyetlen díját egyébként a budapesti külügyminisztériumtól kapta. A Horn-kormány idején. Akkori munkája elismeréséül. Várható, hogy Kovács László megismétli 1997-es bravúrját. Hiszen Bos oly sokat tett Magyarország egyik oldalának és az egész országnak a hírneve ellen.
Ami pedig a tények üldözötti státusát illeti: hogy az orwelli világ 2004-re elérkezett, az majdnem tény.