A csokoládé régóta generációk kedvence

A cukor használata, illetve a cukorból készített édességek gyártása mellett jelentős hangsúlyt kapott az 1500-as évektől a kakaóbabból készített csokoládé. Az édesség mint fogalom jó ideje ismert, ám vannak olyan édességek, amelyek nem egyszerűen a cukortartalmuk miatt kedveltek, ilyenek a kakaóból készült termékek. A Theobroma cacao nevű fa termése kakaóbab, ebből készül a sokak által kedvelt csokoládé vagy a kakaópor. A trópusi örökzöld kakaófa 12–18 méter magasra is nőhet, megtalálható Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsia egyes részein. A mai Mexikó területén élt maja indiánok már 600 körül használták a csokoládé bizonyos változatát, amelyet mennyei ajándékként tiszteltek. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, vallási szertartásokban s gyógyszerként használták láz, köhögés és depresszió ellen.
A maják keserű kakaóitalát az aztékok vaníliával és mézzel édesítették. Náluk a csokoládé gazdasági értéke kapott hangsúlyt: a nemesek italának tartották, és az aranyporhoz hasonlóan cserealapként használták. Kolumbusz kakaómagot is hozott Európába, de mivel nem tudták, mit kezdjenek vele, a korabeli kereskedők elvetették. A csokoládé élvezetének titkát 1528-ban Cortez hozta el Európába, ahol a receptet kolostorokba zárva őrizték, és ízét csak a leggazdagabb nemesek ismerhették meg.
A csokoládé 1700 körül vált a közember számára is elérhetővé, ekkor a csokoládéházak éppoly népszerűek voltak, mint a kávéházak. Ugyanakkor Franciaországban a hatóságok a csokoládét minősítették. Angliába a kakaó az Ázsiából érkező teával nagyjából azonos időben, 1650-ben került. Érdekes, hogy a teaszeretetükről ma közismert angolok a kakaót sokáig jobban kedvelték a teánál, pedig akkortájt még arannyal kellett fizetni érte. A XVIII. században már kakaóklub is működött, és a kakaó fogyasztása – talán tápláló volta miatt – különösen a haditengerészetnél igen megnövekedett.