A kitermelőknek szabad préda a magyar határ

Miközben több szomszédos országban is megtiltották a kavicsbányászatot, Budapest környékén egyre több mezőgazdasági területre jegyzik be a bányatelek megjelölést. A kavics- és sóderbányászattal elsősorban osztrák cégek foglalkoznak Magyarország területén. Az Alkotmánybíróság közelmúltbeli döntése szerény mértékben enyhíti a gazdák kiszolgáltatottságát. A taláros testület ugyanis kimondta: az alaptörvénybe ütközik a bányatörvény, amelyet emiatt az év végéig módosítania kell a parlamentnek.

Gidró Kriszta
2004. 03. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bányászattal foglalkozó cégek számára a jogszabályok egyelőre több jogot biztosítanak, mint a földtulajdonosoknak. A hatályos szabályozás értelmében ugyanis a föld mélyén található ásványi és egyéb kincsek az állam tulajdonai, függetlenül attól, hogy az érintett ingatlan kié. A terület tulajdonosát a bányászattal megbízott cégnek természetesen kártalanítania kell, a bányatörvény azonban erre nem szab határidőt a vállalatok és az állam számára.
Ezzel a problémával küzd most a Pest megyei Bugyi község több mezőgazdasági termelője is. A falu mellett mintegy 500 hektárnyi terület tulajdoni lapjára jegyezték be a közelmúltban a bányatelek megjelölést, az ott található sóder kitermelése azonban még nem kezdődött meg – nyilatkozta lapunknak Győrfi Imréné, az egyik érintett termelő. Mint mondta, a kisajátítási eljárást és a kártalanítást közvetlenül a kitermelés előtt indítják el a cégek. A bányatelek minősítés bejegyzésétől kezdve azonban a bányászati joggal rendelkező cég engedélye kell, ameny-nyiben bármilyen építési munkát szeretnének végezni a saját földjükön. Győrfi Imréné elmondta: fia például farmot szeretne létrehozni egy tizenöt hektáros, a település határában található területen, ám ehhez a bányacég nem járul hozzá. Szerinte ez érthető: ebben az esetben ugyanis a bányászat megkezdése előtt a telek felépítményekkel együtt számított értékét kellene kifizetnie kártérítésként. Az így kapott pénz húsz százalékát forrásadóként ráadásul még be is kell fizetnünk az államnak – tette hozzá.
A sóderbányászatot Bugyi községben évtizedekkel ezelőtt kezdték meg, akkoriban még a tsz egyik melléküzemágaként folyt ez a tevékenység egy, a község mellett fekvő kis területen. Az utóbbi években azonban egyre-másra jelentek meg a település környékén a bányászattal foglalkozó cégek, a község mellett szinte mindenhol kitermelés zajlik, a még érintetlen területek nagyobb részére pedig már bejegyezték a bányatelek minősítést. Bugyi községben összesen harminchat családot érint ez a probléma, ám Dabas és Ócsa termelői is hasonló cipőben járnak.
Az Alkotmánybíróság február közepén alkotmányellenesnek nevezte a bányatörvény néhány passzusát. A jogszabály ugyanis nem köti ki, hogy a bányatelek kijelölésére vonatkozó engedély után mennyi időn belül kell megkezdeni a kitermelést, illetve ezek a munkálatok meddig tarthatnak. Bizonyos anyagok – például a sóder – bányászata után eredeti céljára már nem is használható a terület: Bugyi község mellett már most is több száz hektárnyi bányató alakult ki, itt tehát jelentősen korlátozzák a tulajdont a kitermeléssel. Földgáz vagy kőolaj bányászata kevésbé változtat az eredeti jellegen, ezeket az anyagokat ugyanis mélyműveléssel termelik ki, tehát kis területen folytatható a tevékenység. Az Alkotmánybíróság december közepéig adott határidőt az Országgyűlésnek a jogszabály módosítására.
Szabados Gábor, a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyettese lapunk kérdésére elmondta: van, hogy a bányatelek megjelölés növeli az adott ingatlan értékét, ám előfordul az is, hogy csökkenti. Álláspontja szerint az új jogszabálynak a kétféle tulajdonos – a föld, illetve a természeti kincsek birtokosainak – tulajdonhoz való joga között kell összhangot teremtenie. Az államnak ugyanis ugyanúgy joga van a tulajdonához, vagyis az ásványi kincsekhez, mint a termelőnek a sajátjához, azaz a földhöz – mondta az elnökhelyettes, hozzátéve: szerinte egymás mellé rendelhető a két érdek.
Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület szakjogásza lapunknak leszögezte: az Alkotmánybíróság döntése csak részben nyújt gyógyírt a sóderbányászattal sújtott gazdák bajára. Az ugyanis nem ad nagyobb beleszólási lehetőséget a telektulajdonosoknak a bányahatóság döntésébe. Csupán azt köti ki, hogy nem lehet meghatározatlan ideig „parkoltatni” a kitermelés megkezdését, lehetetlen helyzetbe hozva az adott birtok gazdáit. Rámutatott: a nagy tájsebekkel járó bányászatot csak kellő kormányzati akarattal lehetne kordába szorítani. Hazánkban azonban még azt sem sikerült elérni, hogy természetvédelmi területen tilos legyen a bányanyitás.
Ismert, hogy mindeközben Ausztriában és Szlovéniában lényegében megtiltották a hatalmas környezeti kárt okozó és a talajvízkészletet veszélyeztető sóderkitermelést. Ezért a Magyarországon kitermelt kavics jelentős részét Nyugatra exportálják.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.