Az 1998-as év európai autójának megválasztott Alfa 156, valamint a két évvel később bevezetett Sportwagon eddig több mint félmillió vásárló sportszívét dobogtatta meg. Az enyhülni nem akaró érdeklődés miatt egyértelmű volt, hogy nem csak felesleges, de téves lépés is lenne teljesen átalakítani a modell megjelenését.
A jelzés értékű módosításokat az arra legalkalmasabb személy: a néhány éve az évszázad tervezőjének megválasztott Giorgetto Giugiaro végezte el. A hátsó fronton szó szerint csak néhány vonalat rajzolt át a mester – a lámpák alsó élétől finom bordák indulnak el a nemes logó felé, hasonlóan a zárófények módosított ívű felső széléhez. Elöl már bátrabb kézzel nyúlt a témához az Italdesign alapítója. Nagyobb, látványosabb pajzsot ragasztott az autó orrára, a mintázatlan plexi mögé rejtett, kör alakú fényszórótesteket fekete keretbe foglalta, és szűkebbre fogta a lökhárító alsó traktusát. A 156-os fizimiskája így még dinamikusabb, határozottabb lett – nehéz eldönteni, hogy az eredeti kialakítás állt-e jobban az autónak, vagy ez az új dizájn.
Az utastér nem kényszeríti ilyesfajta dilemmákra a szemlélődőket, holott ezen is sokat dolgoztak a rajzolók. Az Alfa hangulata változatlan maradt, csakúgy mint a teljes középkonzol (beleértve a szellőzőnyílásokat is), az ülések állítószervei vagy a tükrök és ködlámpa-kapcsolók elhelyezése. Ugyanakkor vadonatúj szín- és kárpitválasztékot találtak ki az olaszok: a hagyományos fekete mellett bézs-fekete, szürke-fekete és kéttónusú szürke kombinációkban kínálják a 156 belterét. A bőrkárpit három választható árnyalata a szintén új formájú kormányon is visszaköszön, ráadásul egyedülálló módon a teljes műszerfalat is bőrrel borítja a gyár, ha azt a vevő úgy kívánja. Ugyancsak új az Alfatex névre hallgató mikroszálas anyag, amely a fejlesztők szerint a normál szöveteknél jobban szellőzik, ráadásul kiváló komfortot biztosít.
Persze, ahogy a márka új reklámszlogenje is mondja, a szépség nem elég. Ezért az Alfa motorpalettáját is kibővítették, mégpedig ott, ahol a legnagyobb profitot remélheti a gyár. Az eddig – közel azonos arányban – eladott limuzin és kombi verziók több mint háromnegyedét JTD dízelmotorral szerelték fel, és ez az arány várhatóan még tovább nő az új 2,4 literes Multijet erőforrás megjelenésével. Az öthengeres, húsz szelepes common rail motor 174 lóereje már önmagában is tiszteletre méltó, a 2000/perc fordulatszámon ébredő 385 Nm nyomaték pedig egyenesen megdöbbentő. A modell végsebessége meghaladja a 220 km/h-t, álló helyzetből 8,3 mp alatt gyorsul százra, átlagfogyasztása ugyanakkor bőségesen 7 liter alatt marad. Közel kétszer ennyi üzemanyagot igényel a másik csúcsmotor, a 192 lóerős, 2,5 literes hathengeres, amelyet hatfokozatú manuális vagy Q-System automatikus váltóval szerelnek fel. A hatos kéziváltó a két Multijet turbódízelben (a 2,4 literes, illetve a már ismert, 140 lóerős 1,9-es modellben) is helyet kapott, míg a közvetlen befecskendezésű JTS benzinmotorhoz Selespeed automatizált váltóművet kérhetnek a vásárlók. Ezeken kívül két dupla gyújtógyertyás benzinmotor, valamint a dízelforradalmat annak idején kirobbantó, nyolcszelepes 1,9 JTD szerepel a zavarba ejtően gazdag kínálatban.
Az eleve ideálisnak tartott futómű gyakorlatilag módosítások nélkül vészelte át a modellváltást, átkeresztelték ugyanakkor a karosszériaszíneket. Mostantól híres versenypályák, illetve olasz személyek és városok nevét viseli a 16 különböző árnyalat, amelyek sorában négy vadonatúj tónus: az Amalfi szürke, a Lipari zöld, a Capri kék és a Siena vörös is megjelent.
origo.hu
Világhírű sorozat forgatása zajlik Dunaújvárosban – videó
