Míg az 1989-es változások idején a székelyföldi tömbmagyarság egyetlen magyar nyelvű tévéműsort sem nézhetett (a Kossuth rádió műsorait is csak rossz műszaki körülmények között hallgathatták), a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A képi információra áhítozó kisközösségek sokszor erőn felüli anyagi terheket is vállaltak azért, hogy kábeltévé-szolgáltatás épüljön ki településükön, így Romániában ma jóval magasabb a bekábelezett háztartások aránya a magyarországinál. A Duna Televízió megjelenésekor elindult a parabolaantennák korszaka – ahol nem volt gazdaságos kiépíteni a kábelhálózatot, ott egyéni műholdvevőkkel vagy néhány család közös beruházásában oldották meg a vételt. Mostanra egy magyarlakta város kábelszolgáltatója nyolc–tíz csatornát is kínál magyar nyelven (a Duna Tv és az M 2 mellett általában fogható az ATV, a Romantika és a Hallmark – újabban sok helyütt már a Hír Tv is –, magyar nyelven sugároz az Eurosport, a National Geographic és a Discovery Channel stb.), de sok kábelszolgáltató ad válogatást videóról a magyar földi sugárzású kereskedelmi csatornák bulvárműsoraiból (Fókusz, Aktív, valóságshow-k, Heti hetes és egyebek).
A forradalom utáni Romániában újraindultak a közszolgálati adókon a kisebbségi műsorok is. Bár Petre Roman miniszterelnök 1990-es ígérete – melyben állami tévét ígért a magyaroknak – azóta sem valósult meg, kisebb háborúskodások után ma is heti három és fél órás magyar nyelvű műsort sugároz a Román Televízió egyes és kettes csatornája. Szintén adnak magyar adást az állami tévé kolozsvári és temesvári területi stúdióiból, ám ezek mindegyike kora délutáni időpontban kerül képernyőre, olyankor, amikor még nem értek haza a potenciális nézők.
A romániai magyar televízió ötlete nem új, ám a gondolat soha nem került közel a megvalósításhoz. Az RTV magyar adásának korábbi vezetője, Boros Zoltán ugyan többször szorgalmazta egy körkapcsolásos rendszerű elektronikus médium felállítását (melyben a különböző területi stúdiók és médiaműhelyek osztoznának a műsoridőn), az elképzelés azonban politikai akarat és tőke hiányában megmaradt elméletnek. Borosra ugyanis megharagudott az RMDSZ csúcsvezetése, amikor a főszerkesztő nyílt levélben bírálni merte Markó Béla hozzáállását a vele kritikus újságírókhoz. Másrészt hiányzott a megfelelő szakmai háttér is, hiszen a romániai magyar tévés szakemberek jelentős része Magyarországra jött dolgozni, vagy Bukarest helyett a sokkal jobban fizető anyaországi tévéknek küldte szívesebben a tudósításait.
Az Illyés Közalapítvány a Televízió határok nélkül program keretében 2000-ben hatszázmillió forintot költött a helyi stúdiók és alkotócsoportok műszaki eszközökkel való felszerelésére és műsorok támogatására, s a pénz jelentős része a legnagyobb lélekszámú magyar közösséghez, vagyis az erdélyi szakemberekhez került. Ennek köszönhetően magas műszaki színvonalú stúdiók jöttek létre Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Marosvásárhelyen, élő közvetítésekre alkalmas optikai kapcsolat és műholdas közvetítőkocsi került át, miközben tucatnyi kisebb műhely kapott kamerát és utómunkákra alkalmas számítógépet. A beruházásból elsősorban a magyar közszolgálati tévék profitálnak: a Duna Televízió példul heti rendszerességgel sugároz műsort a nagy stúdiókból, de az MTV is foglakoztatja a műszakilag jelentősen megerősödött alkotócsoportokat. Veress László, aki az Illyés Közalapítvány volt igazgatójaként a Televízió határok nélkül program szakmai felelőse volt, úgy véli, hogy a rendszerszemléletű támogatással minőségi fordulat következett be az erdélyi magyar televíziózásban, a kialakított stúdiók és tudósítói pontok gerincét képezhetik egy önálló erdélyi magyar televíziónak, ám az erdélyi médiában történő politikai zsákmányszerzés logikájának alkalmazása biztos zsákutcába viheti az egész tervet.
A magyar miniszterelnök tavalyi ígérete ebbe a közegbe érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Sokan úgy vélik, hogy az Orbán-kormány szimbólumértékű és komoly közösségi haszonnal járó programjai után (például a státustörvény, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vagy a Mária Valéria híd Esztergom és Párkány közt) a kormányfő olyan ügyet keresett, amely egyrészt túlmutat a parlamenti ciklusokon, márészt pedig cáfolja azokat a vádakat, melyek szerint a szocialistákat nem érdekli a határon túli magyarok sorsa. A televízió azért is jó ötlet – vallják sokan –, mert a politikusok irányítása alá kerülő médium megerősítheti az utóbbi években egyre jobban hitelét vesztő RMDSZ-t, és erős fegyver lehet a szövetségből kiszorított másként gondolkodók ellen.
Az RMDSZ persze örült az ötletnek. Markó Béla elnök már novemberben összehívta a romániai magyar televíziós szakembereket, hogy beszélgessenek az elképzelésről. Akkor úgy nyilatkozott, a földi sugárzás helyett (melyhez ki kellene építeni az átjátszóállomásokat) a műholdas, digitális szórást javasolja. Egyéb konkrétumról nem esett szó, csupán annyi derült ki, hogy az adást a kis stúdiók által beküldött műsorokból raknák össze, és a magyar állam „egymilliárd forint alatti” összeget szán a támogatásra.
Konkrétumból azóta sem került sok nyilvánosságra. Lapunk információi szerint még nem dőlt el, hogy Kolozsvár vagy Marosvásárhely adna otthont a központi stúdiónak. Úgy tudjuk, hogy Marosvásárhelyen már megtekintették az egyik szóba jöhető épületet, ám a városvezetés nem túl barátságos a televízióalapítási kísérletekkel: legutóbb kétszer is megfúrták a román közszolgálati tévé most létrehozandó területi stúdiójának elképzeléseit. Az RMDSZ mindenesetre létrehozta a majdani televíziót működtető és felügyelő kuratóriumot, melynek elnöke a párt 2004-es kampányainak főnöke, Nagy Zsolt lett. A híres erdélyi mozgóképes, Janovics Jenő nevét viselő alapítvány öt alapítója közt az RMDSZ elnöke és ügyvezetője mellett három közéleti személyiséget is találni, míg a tizenhárom tagú kuratóriumban feltűnően sok az RMDSZ közeli tag, köztük a Népszabadság kolozsvári tudósítója, Tibori Szabó Zoltán. A kuratórium döntéseinek előkészítését egy tévésekből és filmesekből álló tanácsadó testület segíti a tervek szerint, de ez idáig a lapunknak nyilatkozó tagok szerint a majdani televíziót érintő érdemi kérdésekről nem volt szó. Csupán arról érdeklődtek náluk, hogy vállalják-e a testületben való részvételt. Az erdélyi magyar történelmi egyházak ugyanakkor kevesellték, hogy a kuratóriumban csak két lelkész kapott helyet, és azokat is az RMDSZ elnöke jelölte ki. A katolikus, református, evangélius és unitárius püspökök és a gyulafehérvári érsek által aláírt közös nyilatkozat üdvözölte a magyar kormány szándékát, ám ugyanakkor aggódásukat fejezték ki a Duna tévé sorsa iránt – azt nem szeretnék ugyanis, ha az utóbbitól elvont pénzből indulna az új vállalkozás. Hasonlóképpen nyilatkozott a romániai református egyház zsinati állandó tanácsa is, azt javasolva: a televízió felállításában és működtetésében a romániai magyar történelmi egyházak a civil és a politikai szférával azonos mértékben kapjanak szerepet. Ellenkező esetben fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy „minden nemes szándék ellenére ez a televízió az erdélyi magyarság újabb megosztásához vezetne”. Vita lángolt fel az új tévé nevéről is: egyesek a süllyedő Titanic utasai segítségére siető hajóról Kárpátiának neveznék el, mások az egyszerűség mellett törtek lándzsát akkor, amikor az E-tv elnevezés mellett kardoskodtak.
Múlt szombaton az erdélyi Krónika című napilapban vitaindító tanulmány jelent meg két ismert televíziós, Maksai Ágnes és Marius Tabacu tollából. Az erdélyi magyar televíziózásról szóló írásukban a szerzők kifejtik: a létrehozandó médium szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen, de nem jöhet létre egyetlen, már működő tévé ellenében sem. Nem lehet elitista intézmény, szólnia kell mindenkihez, és elő kell segítenie a román–magyar és az anyaországi–határon túli magyar kapcsolatot, valamint az Erdélyen belüli magyar társadalom különböző politikai, gazdasági, kulturális csoportjai közti párbeszédet. Úgy vélik, az új televíziónak kiegészítő jellegűnek kell lennie, ezért azonnal meg kell kezdeni a magyar nyelven sugárzó televíziók egymáshoz való viszonyának tisztázását.
Miközben tehát Erdélyben elindult a szakmai-politikai vita az új intézményről, az anyaországban még semmit sem tudni a tervezett támogatás forrásáról és nagyságáról. A jövő évi költségvetésben nem szerepel az erdélyi magyar tévének juttatandó támogatás, de magyarországi lapértesülések szerint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium biztosítaná az induláshoz szükséges forrásokat. Az IHM lapzártáig nem válaszolt a hír megerősítésével kapcsolatos és az összeg nagyságára vonatkozó kérdésünkre – állítólag napokon belül kormányzati döntés várható az ügyben.
origo.hu
Halálos motorbaleset történt az M3-ason – fotók
