Bin Laden-opció

Spanyolországot az 1936–39-es polgárháború óta nem érte a múlt hetihez hasonló méretű rombolás. A robbantások utáni első órákban azonban egyetlen csoport sem jelentkezett, amelyik vállalta volna a felelősséget a merényletsorozatért. Később a Londonban megjelenő Al-Kudsz Al-Arabi arab nyelvű újságnak eljuttatott e-mailben az Al-Kaida állította, hogy „csapást mért a keresztesek szövetségének egyik oszlopára”.
Tény, hogy az alkalmazott módszer az Al-Kaida stílusjegyeit viseli magán, hiszen erre a szervezetre jellemzőek a koordinált bombatámadások, amelyek célja, hogy a lehető legtöbb áldozatot szedjék, és maximális kárt okozzanak. Az pedig közismert, hogy Bin Laden és az Al-Kaida második embere, Aiman al-Zavahiri korábbi üzeneteikben már megfenyegették Spanyolországot mint a „keresztesek”, azaz George W. Bush és Tony Blair legelkötelezettebb európai szövetségesét.
Spanyolország 1400 katonát állomásoztat Dél-Irakban, illetve több százat a NATO ISAF (afganisztáni nemzetközi erők) kötelékében, ezenkívül oszlopos tagja az eurohadtestnek, amely augusztusban átveszi Kabulban a NATO-tól a nemzetközi erők parancsnokságát. Al-Zavahiri többször figyelmeztetett rá, hogy Európában Spanyolország áll a tűzvonalban Nagy-Britanniával és Olaszországgal együtt, e három állam a legelszántabb európai támogatója Bush elnök terrorizmus ellen meghirdetett háborújának. Az Európai Unió által 2003 decemberében meghatározott, a nemzetközi terrorizmus által leginkább fenyegetett célpontok közül Spanyolország az előkelő negyedik helyen szerepel: csak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael előzik meg.
A terrorszervezetek korábbi üzeneteikben kilátásba helyezték, hogy Aznar kormányát ugyanúgy büntetik, ahogyan olaszokat támadtak meg Irakban, és brit létesítmények ellen intéztek támadást Isztambulban. Azokat az Abu Hafsz al-Maszri Brigádok követték el, amelynek koordinátora a jordániai Abu Muszab al-Zarkavi, az Al-Kaida korábbi iraki összekötője, az afganisztáni háború féllábú veteránja. A londoni lap szerkesztőségébe küldött e-mailben a brigád nevéről nem történt említés. Elkövetőként felmerült ellenben egy másik szervezet, az ugyancsak az Al-Kaidához kötődő marokkói Al-Mufridun Oroszlánjai gerilláinak neve. Ez a legkevésbé ismert az Al-Kaidához kötődő radikális iszlám szervezetek közül, és utólag jelentkezett. E szervezet feltehetően a marokkói Dzsemáa Iszlámija azon radikálisaiból alakult, akik felelősek a tavaly májusi casablancai robbantásokért, amelyekben negyvenöten vesztették életüket.
Aznar miniszterelnök „bűnözői csoportok” által elkövetett „tömeggyilkosságnak” minősítette a tragédiát, és az ETA baszk szervezetre utalt. Az ellenzék vezetője, a szocialista José Luís Rodríguez Zapatero is elítélte „az ETA brutalitását”. A regionális baszk autonóm kormányzat vezetője, a mérsékelt nacionalista Juan José Ibarretxe viszont tiltakozott, nézete szerint az ETA „a demokráciát akarja megvalósítani”. Arnaldo Otegui, a betiltott baszk párt, a Batasuna vezetője – ez a szervezet az ETA politikai szárnya – hihetetlennek tartja, hogy az ETA követte el a tömegmészárlást. Otegui kitart amellett, hogy a merényletért az „arab ellenállás”, az iszlám szélsőségesek a felelősek.
Kezdetben Angel Acebes belügyminiszter is az ETA-ra utalt, ám miután az egyik kisvárosban, ahonnan Madridba tartott az a munkásvonat, amelyen a bombák robbantak, egy lopott és elhagyott furgont találtak hét detonátorral és egy arab nyelvű kazettával, módosítani kényszerült álláspontján. „Nem zárhatunk ki semmilyen lehetőséget sem” – jelentette ki.
Annál is inkább, mert a spanyolországi terrortámadás nem az ETA keze nyomát viseli. Az ETA már az 1950-es évektől küzd a független baszk államért: autókat robbant fel, hogy kárt okozzon a spanyol idegenforgalomnak, időnként rendőrőrsöket támad meg, politikai gyilkosságokat követ el politikusok, bírók, ügyészek, rendőrtisztek ellen, ám nem célpontja a békés polgári lakosság. Igaz, az utóbbi időben több figyelmeztetés is elhangzott, miszerint az ETA szakít korább megszokott taktikájával, és „áttér szélesebb körű műveletekre”. Újabban lényegesen fiatalabb korosztályokból toboroz, és kiterjesztette hálózatát Portugáliára, Olaszországra, Hollandiára, Belgiumra, Németországra, valamint Venezuelára, Nicaraguára, a Dominikai Köztársaságra és az afrikai Belize-re. Kubai és líbiai kapcsolatokkal is rendelkezik. Az Aznar-kormány viszont igen hatékonyan lépett fel a szervezet ellen, ügynökei beszivárogtak soraiba, az utóbbi négy évben hatszáz tagját tartóztatták le, betiltották a Batasuna pártot is. Mindezen sikerek következtében tavaly mindössze hárman váltak terrorcselekmények áldozataivá, és az ETA katonai vezetője is rács mögé került. Ha kiderülne, hogy az ETA a felelős a madridi robbantásokért, elveszítené maradék támogatottságát is. Az ETA vezetői valószínűleg ravaszabbak ennél: nem kínáltak volna fel tálcán ilyen ajándékot José María Aznar miniszterelnöknek és kormányzó Néppártjának pár nappal a választások előtt. (Mindettől függetlenül az ETA-t még korai leírni, hiszen más ellenállási mozgalmakhoz hasonlóan független csoportok, miniparancsnokságok laza hálózatából áll, és az új, fiatal vezetés energikusabb és radikálisabb lehet, mint elődei.)
A merényleteket követően a hivatalban lévő spanyol kormány kitartott az ETA-verzió mellett, és a hatóságok csak a vasárnapi voksolás megkezdése előtt néhány órával közölték, hogy egy szeméttartóban Al-Kaida-videokazettát találtak Madrid egyik külső kerületében, amelyen marokkói arab nyelvjárásban olvasták be „az Al-Kaida európai katonai szóvivője”, a mindeddig teljesen ismeretlen Abu Dudzsan Al-Afgani üzenetét, miszerint Washington feltétel nélküli támogatásáért, iraki és afganisztáni szerepvállalásáért büntették a spanyol kormányt. Az üzenet azt is tartalmazta, hogy a Berlusconi kormányozta Olasz-, valamint Lengyelország lesz a következő célpont.
Nem sokkal később letartóztattak három marokkóit és két indiait, akiket összefüggésbe hoznak a merényletekkel. Nem tartóztattak le viszont filippínókat, noha a spanyolországi al-kaidás kapcsolatban a vezetők Fülöp-szigetiek; a marokkóiak, nyugat-szaharaiak vagy más maghrebi arabok csupán kivitelezők. A spanyol állam viszont a terroristák után nem akarja magára haragítani a bevándorlók Spanyolországban legkedveltebb populációját, a többségükben szintén katolikus, spanyol nyelvű, szorgalmas filippínókat.
Az Al-Kaida a felelős vagy az ETA, esetleg mindkettő? Lehetséges-e, hogy az Al-Kaida európai alsó sejtjei kapcsolatba léptek itteni terrorszervezetekkel, nevezetesen az ETA-val?
Afganisztáni vereségét követően az Al-Kaida dezintegráltabb, szétszórtabb, kisebb egységekben tevékenykedő lett. De túlélte az ott elszenvedett csapást, és lazább, függetlenebb egységekben szervezte újra sorait. Ma már négy frontja van: a közép-ázsiai és a mediterrán front kiegészült délkelet-ázsiai és európai frontokkal, ez utóbbiakban főként a Dzsemáa Iszlámija nemzetközi hálózata révén szervez. Már korábban megfigyelhető volt, hogy a szervezet toborzási bázisa egyre inkább Európára összpontosul. A vezetés nem centralizált: ha vezetőit elfogják, nem omlik össze a hálózat, mind a négy front külön műveleti igazgatósággal rendelkezik. Ma már nem sivatagi táborokban húzzák meg magukat a pihenő vagy feladatra készülő harcosok, hanem a nagyvárosok dzsungelében.
Ilyen körülmények között az Al-Kaida európai alvó sejtjei felvehetik a kapcsolatot az ETA-val, és műveleti közösség jöhet létre szétszórt csoportjaik között. Az észak-afrikai bevándorlókon kívül igen fontos a spanyol nyelvű filippínók szerepe a lehetséges kapcsolatok kialakításában. Tény, hogy a Moro Iszlám Felszabadítási Front alapítója, a kitűnő líbiai kapcsolatokkal rendelkező Dzsalaluddin Santos jelenleg Madridban tartózkodik. Másokkal együtt Santos koordinálta a szervezet tevékenységét az Új Emberek Hadserege nevű Fülöp-szigeteki szélsőbaloldali maoista gerillamozgalommal is. A mozgalom vezetői, José María Sisón és Luís Jalandoni nemrég átköltöztek Hollandiából Spanyolországba…