Ha csak a műszaki leírást nézzük, tényleg sokat várhatunk a kocsitól: 110 lóerős motor egy apró karosszériában, kormányról kapcsolható szekvenciális sebességváltó, sportosan keményre hangolt futómű és széles, peres gumik… És akkor még nem beszéltünk a látványról, hiszen a C2 formája eleve dinamizmust sugall, pláne ha még megfejelik a VTR színre fújt köténylemezeivel, mélyre húzott lökhárítóival, a tetőre szerelt légterelővel és a dögös alufelnikkel.
A vizuális hatással tehát tényleg minden rendben van, és még a hang is passzol a versenyhangulathoz, mert az 1.6-os motor itt egészen másképpen szólal meg, mint a polgári Xsarában: mélyebben, agresszívebben, ígéretesebben. Így hát befészkeljük magunkat az ülésekbe, amelyek nemcsak jól tartanak, hanem talán a legszebbek is manapság, és kezdjük jól érezni magunkat az utastérben, mert meg kell adni, hogy a Citroen a belső dizájnon sem spórolt. A kormány – sportváltozathoz illőn – bőrrel borított, a belső kilincsek fémszínűek, de a formák, anyagok és színek kavalkádja a tervezők szándékának megfelelően egyetlen, jól megkomponált hangulattá olvad össze.
Elindulás után azonban úgy tűnik, hogy az autó kezdi felülbírálni a tervezők akaratát. Ők ugyanis aligha kívánhatták, hogy automata üzemmódban a kocsi látványos megtorpanásokkal és bólintásokkal jelezze a váltásokat, márpedig az egyes-kettes és a kettes-hármas közti kapcsoláskor ez történik. A bólintás a magasabb fokozatok között is érezhető, bár ott már sokkal kevésbé, de a jelenség elegendő ahhoz, hogy az automatikus üzemet ne erőltessük túlságosan sokáig, és átkapcsoljunk kézi vezérlésre. Ettől kezdve sokkal harmonikusabban viselkedik az autó, bár ha váltáskor nem vesszük el a gázt, némi döccenés itt is érezhető, de ennyi a hagyományos váltóknál is előfordul. A kormány mögött elhelyezett fülek révén a sebességfokozatok minden kormányállásnál jól és egyértelműen kapcsolhatók, de ezt természetesen a váltókar előre-hátrabillentésével is helyettesíthetjük. A kézi üzemmód egyébként meglehetősen hamar megszokható, különösen azért, mert elég, ha csak felfelé kapcsolgatunk – lassításkor a visszaváltásokat már elintézi helyettünk az automatika, hacsak nem akarunk nagyobb motorfékhatást.
Az 1,6 literes erőforrás magabiztosan mozgatja a C2-est, de nem okoz különösebb meglepetéseket: a hangját ugyan kicsit érdesre vették, ami belefér a sportos imázsba, a 10,9 másodperces gyorsulás 100 km/órára azonban meglehetősen szerény. Cserébe viszont meglehetősen étvágytalan, ami egy városi autónál kifejezett előny. A motor kevéssé sportos karakteréért a futómű kárpótol valamelyest – azért csak valamelyest, mert a magyar települések útjain ez a feszes hangolás sajnos inkább pattogást eredményez.
Ha sportautóként nem is válik be a C2 1.6 VTR, a mindennapi használatra jól megfelel. A városi forgalomban jól manőverezhető, könnyen parkolható kisautóként mutatkozott be, a közúton pedig hosszú távon is kényelmes, biztonságosan vezethető járműként ismertük meg. Ehhez azonban nem kellett sem a méregdrágán adott nagy motor, sem pedig a nehézkesen használható szekvenciális váltó; alapmotorral és kézi váltóval ugyanilyen jól használható a kocsi, legfeljebb kevesebb benne az érdekes cucc.
Értékelés
Citroen C2 1.6 VTR
- Motor: tulajdonképpen egyetlen baj van az 1,6-os erőforrással: fölösleges ebben az autóban. Egy városi miniben nincs szükség 110 lóerőre, de ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor komolyabb dinamizmust várnánk el egy ilyen motorizáltságú autótól.
- Ár/érték arány: 3,33 millió forint meglehetősen vaskos összeg egy ekkorka kocsiért, még akkor is, ha az kifejezetten divatos darab. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ezért a pénzért teletömték az autót extrákkal: mindössze a könnyűfém felni, az automata váltó, a tempomat és az elektromos ablakemelők említhetők értékelhető felszerelésként, de a fontosabb dolgokért (klíma, hifi stb.) már fizetni kell. Ha valaki ennyit szán egy C2-esre, akkor jobban jár a 300 ezerrel olcsóbb 1.4 HDI-változattal, ami kifejezetten élvezetesen vezethető, és az árkülönbségből egy csomó hasznos extrát vehet.
- Használati érték: a C2-be a franciák mindent belezsúfoltak, amit a világ miniautó-gyártása eddig kitalált: külön-külön mozgatható hátsó üléseket, két részletben nyitható csomagtérajtót, mindenféle leleményes rakodóhelyet és számtalan további apróságot, ami praktikussá tehet egy nagyon kicsi autót.
- Biztonság: ezen a téren nem spóroltak a VTR alkotói, amibe talán az is belejátszott, hogy attól féltek: sokan tényleg szó szerint veszik majd a városi sportautózást. Így aztán a VTR utasaira négy légzsák vigyáz, van Isofix gyerekülés-rögzítő rendszer sportos babák számára, és persze egy csomó elektronikus eszköz: ABS, elektronikus fékerőelosztó, vészfékrásegítő, ráadásul az elektronikus menetstabilizáló program és a kipörgésgátló is reális áron (100 ezer Ft) megrendelhető.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
