Csalódás a Felvidéken

Valószínűleg sokan csalódottak lesznek, ha megtudják, hogy a kedvezménytörvényben megfogalmazott oktatási-nevelési támogatást a szlovák–magyar kormányközi egyezmény értelmében nem a családok, hanem a szülői szövetség szervezetei kaphatják csak, de erről mi nem tehetünk – mentegetőzött Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke érdeklődésünkre, hogy mikor is juthatnak támogatáshoz a felvidéki magyar családok a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Pázmány Péter Alapítvány által nemrég aláírt szerződés értelmében. „Kivételt gyakorlatilag csak az egyetemisták képeznek, akik maguk pályázhatnak majd” – tette hozzá a szövetség elnöke, aki ugyancsak tagja az alapítvány kuratóriumának, hiszen a magyarországi támogatások fogadására és elosztására létrehozott alapítványt a pedagógusok és a szülők szervezete hozta létre.
A kuratórium már meg is tartotta ülését, hogy mihamarabb közzétehessék a pályázati felhívásokat és az egyéb tudnivalókat a támogatások mielőbbi megszerzése érdekében. Mézes Rudolf szerint a kuratóriumi ülést követően elsősorban a szülői szövetségesekre hárul majd nagy feladat, mert „előny is lehet, hogy nem a konkrét családok kapják a pénzt, hanem a mi alapszervezeteink. A pénz felhasználásán ugyanis közösen kell elgondolkodniuk, sőt, szorosan együtt kell működniük az iskolák pedagógusaival, ami igazi közösséggé kovácsolhatja őket, ráadásul – a szolidaritás elve alapján – olyan megoldásokat is találhatnak a pénzeszközök felhasználása során, amelyek a rászorultsági szempontokat is követik”. A kuratórium ezért úgy akarja megfogalmazni a pályázatokat, hogy az iskolai felszereltség javítása – számítógépek vásárlása, az internetes tantermek, nyelvi kabinetek kialakítása – éppúgy megpályázható legyen, mint a gyermekek igényeinek kielégítéséhez szükséges támogatás – étkezési hozzájárulás, kirándulások részvételi díjának kiegészítése – elnyerése. „Az ilyen laza megfogalmazásra azonban azért is szükség van, mert a felvidéki magyarság nem egy egységes gazdasági-szociális térben él, a családok helyzete régiónként változó, lehetőséget kell hát biztosítani arra, hogy ott, ahol nagy a munkanélküliség, vagy aránytalanul alacsonyabbak a bérek, mint az országos átlag, inkább a támogatás szociális jellege domináljon” – magyarázza Mézes a kuratóriumban megfogalmazott elveket. A szervezetek által megpályázható összeg azonban adott.
Némiképp bonyolította a kuratórium munkáját az egyetemisták támogatásának a kérdése, mivel a kormányközi egyezmény úgy fogalmaz, hogy elsősorban olyan diákok pályázhatnak, akik a magyar nyelvvel, kultúrával vagy történelemmel kapcsolatos tanulmányokat folytatnak. „Végül úgy döntöttünk, hogy mindazok a főiskolások, akik legalább az alapiskolájukat magyar nyelven végezték, támogatásban részesülhetnek, függetlenül attól, mit tanulnak, hogy orvosi vagy jogi egyetemre járnak-e” – mondta lapunknak Mézes Rudolf.