Feketelistára kerültek a családi gazdaságok?

Azt lépten-nyomon tapasztalom, hogy Magyarországon 2004 télvégéhez közeledően fogy a türelem, nehezednek a hétköznapok, árvul a falu, több a nincstelen, elpárolgóban a remény. Keresem az okokat Czerván György országgyűlési képviselő társaságában a Tápió mentén. 1998 óta honatya, agrárközgazdász és a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja. Azt kértem, kezdjük beszélgetésünket a növekvő szegényedéssel.
– Tizennyolc településen nyolcvanezer ember él a mi térségünkben, a hatos választókerületben. Évekkel előbb még képviselőtársaim között is akadtak, akik azt mondták, könnyű az ország közepén, közel a tűzhöz, a fővároshoz, biztosan jobban működik minden. Nézzük közelebbről! A vidék dolgozóinak hetven százaléka a fővárosba ingázik munkáért. A termelőszövetkezetek átalakultak vagy megszűntek, az emberek hét-nyolc százaléka talál megélhetést a mezőgazdaságban, illetőleg a szolgáltatásban. E községeknek helyi adóbevételük nincs, új ipari beruházások sehol, a régiek is leépítenek inkább. A mezőgazdálkodás megtorpant, a családi gazdálkodók, ahogyan magukról fogalmazzák, feketelistán vannak, a támogatás az életben maradáshoz is kevés, de még az is késik. Belépésünk az unióba felgyorsultan közeleg, de a kormánynak nincs a mezőgazdaságról elképzelése. Sajnos nem is volt.
– Ahogy távolodunk a fővárostól, úgy lehetetlenül el a közlekedés. Vasúton főleg nehézkes, de az autóbuszok járatai is ritkultak. Általános helyzetkép sajnos a falvak népének természetes, azaz természetellenes fogyatkozása, viszont egyre több a bevándorló. Elsősorban Budapestről jönnek. Eladták a lakásukat, a pénzt felélték, aztán jelentkeznek segélyért az amúgy is szegény helyi önkormányzatnál. Erről sem esik szó a parlamentben, pedig a vidék népességmegtartó ereje megfogyott. Jellegét tekintve mezőgazdasági táj a Tápió mente. De a fagyás, az aszály olyan károkat halmozott, hogy jó körülmények között sem volnánk képesek elhordani. Most pedig csak sodródunk. Tőkeszegények a vállalkozások, a bank nem jóléti intézmény, tehát nőtt az eladósodás, segítség meg sehol.
Hitelekből rendbe tenni a leromlott állapotokat lehetetlen. A hitelt vissza kell fizetni.
Czerván György szerint is vészesen nagy a lemaradás Európához viszonyítottan, elég egyetlen példa: az egy hektárra jutó traktorállomány nálunk egyötöde az európai országokénak. Hiányzik az országot eligazító szakmai segítség is. Az unióban elfogadott irány, hogy kapás növényeket 12 százalékos lejtőn nem szabad termeszteni, itthon ez egyáltalán nem akadály. A falugazdászok jó részét elcsapták, tájékoztatás nincs, csak szomorú bizonytalanság.
Bölcselkedhetnék, hogy ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Röpködtek a milliárdok a 20-30 százalékos állami támogatásról, de a gondolkodó ember azt tartja: a tehenes gazdák tönkrementek, a sertéshizlalók padlóra kerültek, a baromfisok pereskednek saját forintjaikért. Mi maradt a reményvesztett gazdálkodók számára?
– A parasztember nem szeret tüntetni. De a bankárkormány felelőtlensége olyan feszültségeket teremtett az ágazatban, hogy nem csoda, ha az általános elkeseredés demonstrációkhoz vezet. A vidék mintha egyáltalán nem érdekelné az ország irányítóit. Pedig mi aztán tapasztaljuk, hogy forrásaink nincsenek, tehát csak a nemzet erejéből, forrásaiból képzelhető el a talpraállás – mondja Czerván György. – Helyette megszorításokra, új elvonásokra készül a Pénzügyminisztérium. Szorgalmas, becsületes emberek élnek itt, akik szeretnek dolgozni. Szeretnének tisztességesen élni is. Az iskolázottság az országos átlaggal egyezik, de a továbbtanulás lehetőségét itt jobban hasznosítják a fiatalok. A kérdés itt is az: hol helyezkedhetünk el? A Tápió mente még őrzi az érintetlen természeti értékeket. Nagykáta, Tóalmás, Szentmártonkáta gyógyvizei kínálják a gyógyturizmust a határokon túl élők részére is, de e korszerűsítés beruházásokat igényel. Honnan várhatjuk, amikor leghíresebb gyógyhelyeinket is el akarják adni? Itt nem gazdálkodás folyik az ország vezetése részéről, hanem kiárusítás.
Együtt próbáljuk keresni a kapaszkodókat. Hogyan lehet kilábalni ilyen mélységekből egy-egy kistérségnek? Egyáltalán mire lehet alapozni a holnapot? Hungaricumainkkal be lehetne törni az európai piacokra is. A hazai állattenyésztésben olyan világhíresség teremtett nevet és elismerést, mint az itt született Kincsem ló. A Kincsem-parkban megerősítették a csodaló eredményeit, és idegenforgalmi látványosság is a múzeum. Az őshonos magyar állatfajok tenyésztésére a lehetőség nyitott. Az itt munkálkodó vállalkozók és gazdák szántóföldi paradicsomtermesztésben külföldön is megállták a versenyt. Íz, zamat, tartalom összevetésben a nálunk szüretelt zöldség kiválóbb, mint a déli vagy nyugati országokban nevelt paradicsom.
– Az itt élő emberek igazi hagyományőrzők – folytatja a képviselő. – A történelemhez kötődő hagyományok ápolásában példát vehetnek róluk az ország más részein is. Kiteljesedőben az Attila-dombhoz kötődő hagyomány, amelynek első ünnepi rendezvényét külföldiek is sokan megtekintették. Az 1848–49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratának Tápióbicskéhez fűződő jelmezes hadijátékát ismét megrendezzük. A látványos történelemórákra várják a mai iskolásokat. Élednek a különböző egyesületek, körök mindenfelé szűkebb hazánkban. Ezért határoztuk el, hogy az országban elsőként rendszeres tájékoztató havilapot indítunk, amelynek kiadója mi, a választókerület leszünk. Nagyon fontos, hogy érezzék a választók a maguk felelősségét, mert a demokrácia gyakorlati érvénye az itt élők akarata. Az is rendkívül szükséges, hogy a tájékoztatást tőlünk, egymástól kapják az emberek, ezért is választottuk a lap nevének az Együtt elnevezést abban a reménységben, hogy közösen jobban elbírunk minden gonddal-bajjal.