Mintha csak egy profi menedzser állította volna össze az együttest, a Good Charlotte mindig olyan tagokból állt, hogy nem volt olyan lázadó kamaszfiú a világon, aki valamelyikükkel ne tudott volna azonosulni. A kezdeti időkben az énekes, Joel Madden stílusában leginkább egy rapperre emlékeztetett, az ikertestvére, Benji Madden gitáros a hajviseletével a klasszikus punkimázst hozta. A másik gitárosnak igazi meg nem értett művész kisugárzása volt a goth és emós külsejével, a basszusgitáros a tipikus szerethető lúzernek tűnt a középsuliból, míg a korai dobosuk a kopasz fejével hardcore-figurának tűnt.

Ez az eklektika nemcsak a külsejükben, hanem a zenéjükben és a szövegeikben is visszaköszönt, elég csak néhány slágerüket megidézni. A The Anthem tipikus rebellis szám arról, hogy nem akarják követni a szülői példát, főiskolára menni és rendes szakmát találni, a Girls & Boys a csajozásról szólt, a Hold On egy öngyilkossági prevenció. A Predictable vegytiszta emótétel, de kísérleteztek elektronikus hatásokkal (Keep Your Hands Off My Girl) és nekimentek a gazdagok és híresek kiüresedett világának is (Lifestyles of the Rich & Famous), amikor pedig maguk is azzá váltak, megírták, milyen szorongató a rájuk irányuló állandó figyelem (I Just Wanna Live). Így szemben az olyan jóval karcosabb, politizáló, régimódibb punkegyüttesekkel, mint a Bad Religion vagy a NOFX, ezekkel a tematikákkal jóval szélesebb közönséget tudtak megszólítani.
Az említett számok igazi pop-punk himnuszokká váltak, senki nem tudta kikerülni őket, akit a kétezres évek eleji pop-punk hullám kicsit is elkapott vagy ellátogatott egy rockdiszkóba, de
az ikertesók már csupán a házastársaik révén is igazi celebekké váltak. Benji Madden először Paris Hiltont, majd Cameron Diazt vette feleségül, Joel Madden pedig Nicole Richie-t, de rendszeresen zsűrizett az ausztrál X-Faktorban és a The Voice-ban is.
Olyan arénákat megtöltő sztárokká, mint a Green Day vagy a Blink-182 sosem váltak, de mindig is jól jegyzett névnek számítottak, a régi rajongók megtartása mellett folyamatosan képesek voltak az aktuális tizenéveseket is megszólítani, így a 2010-es évek közepén már elérték nagyjából azt a csúcsot, amelyet ezzel a műfajjal el lehet, és akkor hirtelen mindennek vége szakadt.