December 14-én érkezett az első levél, amelyet talán jó viccnek fogtak fel a francia belügyérek. A fordulat azonban a múlt hónap közepén történt, amikor a rendőrök – az elkövetők által megadott helyen – a Párizs–Toulouse vasútvonalon, egy viadukt alatt elrejtett bombát találtak, amelyet az áthaladó vonatok rázkódása hozott volna működésbe. Ha felrobbant volna a robbanószerkezet, akkor majd egyméteres sínszakaszt harminc méterre repített volna el. A veszély egyszerre valóssá vált.
A felületes, lekezelő hozzáállást már-már pánik váltotta fel a belügyi körökben, ugyanis a bomba kivitelezése arról árulkodott, hogy „tehetséges tűzszerésszel” állnak szemben. Az AZF az első akciót követően kéthetes csendet kért a hatóságoktól, amelynek a végén Nicolas Sarkozy belügyminiszter tájékoztatta a közvéleményt a szervezet zsarolásáról. A múlt héten a francia államvasutak, az SNCF tízezer dolgozója ellenőrizte a 32 ezer kilométer hosszúságú pályaszakaszt, semmilyen robbanószerkezetre sem bukkantak. A hét végén riadókészültségbe helyezték a titkosszolgálatokat és a rendőrséget, hogy bármilyen, az AZF-fel kapcsolatos nyomot – akár a legkisebbet is – ellenőrizze. A viszonylagos nyugalom megteremtése érdekében a belügyminisztérium arra kérte a médiát, hogy a jelenlegi helyzetben rendkívül óvatosan bánjon az AZF-ről szóló információkkal. A francia újságírók egyelőre tartják magukat a felkéréshez, nem céljuk a pánikkeltés.
Mit lehet tudni a zsaroló szervezetről? Az AZF név 2001 szeptemberében vált Franciaországban közismerté: az amerikai terrortámadások után két héttel egy toulouse-i vegyi vállalatban bekövetkezett robbanás 30 dolgozó halálát követelte. A hatóságok tagadták, hogy terrorcselekmény történt volna az AZF üzemében, de mind a mai napig sok a gyanús körülmény, amely ellentmond a rendőrség véleményének. A vonatrobbantó AZF-ről a decemberi bejelentkezés óta semmit se hallottak. Az első levelekben eléggé zavaros és közhelyes utalások olvashatók a politikai igazságtalanságokra. Az elemzők megállapították, hogy a stílus, amelyben a leveleket írták, igen nehézkes. Mintha valaki egy külföldi nyelvű használati utasítást tett volna át franciára. Ám a levélíró ragyogóan tud franciául, egyetlen helyesírási hibát sem vétett. Ebből arra következtetnek, hogy a zsaroló nem őrült, sőt gyaníthatóan diplomás. Intellektuális képességei jók, csakúgy mint kulturális színvonala is, ami viszont nem mondható el politikai képzettségéről. Talán katona volt, ugyanis írásaiban elég gyakran használ katonai kifejezéseket. Valószínűleg kettő-, háromfős, kis csoportról lehet szó. A zsarolók most már telefonon érintkeznek a hatóságokkal. A hét elején két vidéki állomás környékén bénították meg a vasúti közlekedést, de a rendőrök robbanószerkezetet itt sem találtak. Technikailag rendkívül felkészült a csoport, például űrmeghatározással vezették nyomra a hatóságokat az elrejtett bombánál. Tagjait főként azok közt keresik, akiknek valami „elszámolni valója” van az állammal. Ám az ilyen zsarolási helyzetekben viszonylag csekély a kért összeg. A zsarolók valamiféle, általa igazságtalanságnak vélt indok miatt akar kárpótlást szerezni, akarja megleckéztetni az államot – ez a leggyakrabban elhangzott feltételezés a nyomozók között. „Nem szokványos bűnözők és nem is terroristák. Inkább valamiféle, ideológiai köntösbe bújtatott pénzügyi ügyletnek tekintik az egész vállalkozást” – fejtette ki egy név nélkül nyilatkozó rendőr, aki szerint a AZF-csoport szavakban igen határozott, de a borzalmas tett végrehajtásában elbizonytalanodott. Ám ha mégis tévedne az illetékes, annak nagy ára lesz.

Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!