Hálapénz

Sikeresen halad a magyar egészségügy reformja, a legjobb úton van a kiteljesedés felé, csak a betegektől kéretik még egy kevéske belátás és türelem. A náthát, a köhögést, valamint a körömágygyulladást egész jó hatásfokkal gyógyítják hazánkban, de jó eredményeket mutatnak fel a szemviszketés, a lábgomba, a hasfájás kezelése és a vérnyomásmérés terén is. Az összes többi betegség, kór és nyavalya gyógyítását nagyban elősegítené a rohamléptekben megvalósuló reform, de vannak retrográd erők, amelyek a teljes kibontakozást késleltetik. A nagyon-nagyon tekintélyes brit üzleti lap, a Financial Times lerántja a leplet a reformellenes klikkekről, s dörgedelmes hangú cikkében rendreutasítja, morálisan megsemmisíti azokat. Az angol üzleti napilap szerint Magyarországon történelmi gyakorlattá vált az orvosi hálapénz, annak hiányában gyakran a kezelést is megtagadják. Maguk az orvosok alkotják a legnagyobb akadályt a reformok útjában, mert mindenképpen fenn akarják tartani a szűk elitet jutalmazó, ugyanakkor az állami erőforrásokat is kiszipolyozó rendszert. Ellenáll a reformoknak a Magyar Orvosi Kamara is, amely a változásoktól saját fennhatóságát és autonómiáját félti. A döntéshozók viszont attól félnek, hogy magukra haragítják az orvosokat. A lap által idézett becslések szerint a magyarok évente 50–100 milliárd forintot csúsztatnak az orvosok zsebébe, de ennek az összegnek a 80 százalékát az orvosok kevesebb mint 20 százaléka kapja.

A brit lap nyilván alaposan tájékozódott a magyar egészségügy állapotát illetően, mindenesetre pontosan érzékelte, hogy hazánkban orvosellenessé vált a közhangulat. Nem vitatjuk, biztosan vannak olyan orvosok, akik évente 10-20 millió forintnyi hálapénzt is bezsebelnek, de ebből a reform tárgyában aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni. Nehezen hihető, hogy ez a szűk kisebbség, kb. hatezer ember képes lenne keresztbe tenni a mindenki által hőn óhajtott megújulásnak, az meg egyenesen képtelenség, hogy a parlamenti döntéshozókat félelemben tartanák. A Financial Times jobban járt volna, ha a szocialisták egészségügyi reformnak nevezett ötletkavalkádját elemzi, mert hamar rájött volna, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott tervezet mögött semmiféle egészségügyi elképzelés nincs. A megváltó reform gyakorlatilag egyszerű privatizációt takar, majd jönnek a gazdag befektetők, akik megvásárolják a kórházi ingatlant, a röntgent meg a kacsát, s akkor majd jól jár az állam is, az egészségügyi dolgozó is, a betegről már nem is beszélve. Rájöttek volna arra is, hogy a magyar privatizációs gyakorlatnak megfelelően az eladásra kínált objektumot először amortizálják, a haszonnal működtethető részeket fillérekért kicsemegézik, a többit hagyják szétrohadni. Azt is kideríthette volna a Financial Times, hogy az egészségügy reformjának viharos lendületét az töri meg igazán, amikor a megszorítások jegyében az egészségügy költségvetéséből vonják ki a legtöbb pénzt, a legegyszerűbb alapellátásokat is veszélyeztetve. Az angol lap talán arról is értesülhetett volna, hogy a nagy reformer, Kökény Mihály véghezvitt már egy nagy reformot, ami ágyszámleépítés néven vonult be a magyar egészségügy lehangoló történetébe.

Ezek után nem nehéz rájönni, hogy kik állnak az orvosellenes hangulat hátterében. Kik akarják lejáratni a siralmasan alulfizetett, de ennek ellenére tisztességgel helytálló orvosokat, a gyógyítók és betegek érdekeit egyaránt szem előtt tartó Magyar Orvosi Kamarát, kik gerjesztik a hálapénzes hisztériát. Kik akarják a betegeket az orvosok ellen fordítani, abban a reményben, hogy műhibás reformjukat a társadalom könnyebben lenyeli. Ostyába csomagolják a kanalas orvosságot.