Míg 2002-ben a határainkon túl élő magyarság még évi 12,6 milliárd forintban részesült a büdzséből, addig erre az esztendőre a Medgyessy-kabinet már csak 9,2 milliárd erejéig tartja fontosnak a támogatást. Mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, ezért is fontos újólag hangsúlyozni, hogy a magyar állam szerepvállalása több csatornán keresztül zajlik. A civil szféra felé irányuló juttatásokon kívül kiemelt jelentősége van a közalapítványok révén adható financiális eszközöknek, s annak az oktatási-nevelési támogatásnak, amellyel a státustörvény értelmében minden magyar iskolában tanuló diák után évi húszezer forintot juttatnak a családoknak. Ehhez járul még a minden diáknak járó beiskolázási támogatás, amelyet korábban 2390 forintban rögzítettek.
A Draskovics-csomag fűnyírólogikájának köszönhetően azonban a fentieket illőbb lett volna feltételes módban fogalmaznunk. Azóta kiderült, hogy a közalapítványok anyagi lehetőségeit drasztikusan megkurtították, s ez annál is inkább fájdalmas megvonás, mivel a pénzügyi keret névértékben amúgy sem növekedett az utóbbi három évben. Az inflációt figyelembe véve tehát ez már önmagában is folyamatos csökkenést jelentett. Bár erre a méltánytalanságra nemcsak a parlamenti ellenzék, de az Illyés Közalapítványnak már a szocialista kormány által kinevezett új elnöke, Pomogáts Béla is felhívta a figyelmet, a kormány szíve nem enyhült meg. Az írószövetség volt elnöke még lemondását is kilátásba helyezte az autodafészerű kormányzati retorzió esetére, a kabinet azonban hajthatatlan maradt.
A határon túli családoknak nyújtandó oktatási-nevelési támogatás ügyében látszólag hepiendre van kilátás azután, hogy Orbán Viktor volt kormányfő Medgyessy Péterrel történt megbeszélésén kisajtolta a mostani miniszterelnökből a támogatás fenntartására irányuló ígéretet. Az előtörténethez azonban hozzátartozik, hogy a 2002-ben megindult folyamat a kormányváltás óta megrekedt, s már tavaly úgy festett, elsikkad ez az össznemzeti ügy. Jelesül, miközben 2004-ben járunk, már 2003-ra sem volt kiírva pályázat, vagyis egy teljes esztendőnyi támogatás sikkadt el. Különösen fájdalmas az MSZP–SZDSZ közömbössége a felvidéki magyarság esetében. Emlékeztetőül: a szlovák kormány a státustörvényt egyáltalán nem nézte jó szemmel, s bírságszerű – kilencvenszázalékos – megadóztatást helyezett kilátásba azokkal szemben, akik igénybe veszik a kedvezménytörvény adta lehetőséget. Ennek ellenére százharmincöt családnak mégis át tudták nyújtani a megítélt összeget, a többi, több száz család azonban azóta is hiába várja a megpályázott segítséget. Magyarul: 2002-ben csak részben, 2003-ban pedig egyáltalán nem fizették ki a magyar iskola mellett elkötelezett családoknak a támogatásokat.
Kevesebb szó esik annak a beiratkozási programnak a megfenekléséről, amely végeredményben az oktatási-nevelési támogatással együtt fejtheti ki kedvező hatását, a magyar iskolákban tanulók számarányának növekedését. Az Illyés Közalapítvány kuratóriuma még 1998-ban úgy határozott az alapító, illetve az akkor hivatalba lépő kormányzat kérésére, hogy a rendelkezésére álló támogatási összegek jelentős részét a Kárpát-medencei magyarság hosszú távú megmaradását szolgáló célokra fordítja, s ennek egyik kiemelt területe az iskolai beiratkozások támogatása lesz. Mivel Szlovákiában ennek a tevékenységnek már voltak hagyományai a civil szervezetek részéről, először a Felvidéken indították útjára azt a projektet, amely közösségi programokon, kiadványokon, a családoknak nyújtott támogatásokon keresztül a magyar iskolák felé orientálta az anyanyelvi közösségeket. Szomorú tény, hogy az utóbbi tíz évben mintegy tíz százalékkal csökkent a szlovákiai magyarság lélekszáma, így különösen örvendetes volt, hogy a program beindítása óta, ha csak évi egy-két százalékkal, de folyamatosan növekedett a magyar iskolákban tanuló diákok aránya. Az első évben tíz-, a másodikban húszmillió forintot, utána pedig ötven-ötven millió forintot ítélt oda az Illyés Közalapítvány korábbi kuratóriuma a sikeres kezdeményezésnek. Ez volt a múlt, a jelen adatai viszont a lassú „viszszarendeződést” sejtetik. Tavaly már negatív irányba fordult a tendencia. Talán a fordulatban szerepe volt annak is, hogy a közalapítvány jelenlegi vezetése a pályázatokon elnyert összegeket már csak módjával vagy egyáltalán nem utalta. A jelenlegi kuratóriumi elnök szerint az előző vezetés hiányt halmozott fel, a kormányzati támogatáscsökkentésen túl feltehetően ezért is csörgedezik lassabban a pénz az Illyéstől.
Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, az Illyés Közalapítvány korábbi elnöke lapunk kérdésére elmondta, az utolsó évi ötvenmillió forintot még az előző kuratórium ítélte meg, amelynek egyébként Pomogáts Béla is tagja volt. Az összegek kiutalásának a bevált menetrendje szerint az első tizenhatmillió forintot átutalták, a további öszszegeket pedig ésszerűen a költségek felmerülésének időpontjához igazodva kellett volna átutalni a beiratkozási programot szervező felvidéki civil szervezeteknek. Miután pedig a családokat terhelő kiadások nagyrészt szeptemberre koncentrálódnak, ezért a pénznek eme részét mindig az ennek megfelelő időben utalták. A tanévkezdéskor van ugyanis szükség a tanszercsomagok átadására minden elsős részére, valamint a szociálisan rászoruló diákok bejárási és étkezési támogatásának fedezésére. Tavaly azonban már nem folyósították a hátralévő harmincnégymillió forintos, még hátralévő összeget, így végül saját pénzből kellett pótolniuk a családoknak megígért tanszercsomag költségét. A hátralévő öszszegből 21 millió forint átutalására ismételt ígéretek hangzottak el, ám tizenhárommilliót egészen biztosan el fog vonni a közalapítvány jelenlegi vezetése. Ami ennél is rosszabb, úgy döntött a kuratórium, hogy a jövőben egyáltalán nem kívánják támogatni ezt a nemzetstratégiai szempontból döntő fontosságú programot. Halzl József úgy véli, a pénzelvonás igen rossz üzenet nemcsak a magyar nyelvű iskoláztatást vállaló családoknak, de a partnerszervezeteknek, a Szülőföldön Magyarul Társulás célalapjainak is.
A Rákóczi Szövetség elnöke szerint az oktatási-nevelési támogatás felvidéki ellehetetlenítésével egységben kell tekinteni a beiskoláztatási program jelentős meggyöngítését. Mindezek a megvonások oda hatnak, hogy csalódottság lesz úrrá a felvidéki magyarságon. Emlékeztetett arra is, hogy a magyarok nagy része Dél-Szlovákiában él, ahol több mint húszszázalékos a munkanélküliség. Vagyis ha az amúgy is nehéz egzisztenciális helyzetben lévő családok nem érzékelhetnek az anyaország által kiszámíthatóan támogatott perspektívát, nehéz meggyőzni őket azoknak a vélt vagy valós egzisztenciális hátrányoknak a vállalásáról, amivel a kisebbségi nyelvű oktatás jár. A Rákóczi Szövetség elnöke azt vallja, a támogatások kiszámíthatósága az, ami a családok elköteleződését a magyar iskola iránt hosszú távon fenntarthatja, vagyis az, ha valaki tudhatja, hogy az óvodától az egyetemig biztosan végigkíséri az anyaország anyagilag is gondoskodó figyelme. Halzl József egyébként nem érti, miért kellett megváltoztatni azt a bevált metódust, amely szerint az oktatási-nevelési támogatást a szlovák kormány ellenkezése miatt magyarországi határ menti OTP-fiókokban vehették fel a pályázók. Ezt az áthidaló megoldást a magyar családok örömmel fogadták, így az az új kormányzati elképzelés, amely szerint szervezeteknek, intézményeknek utalnák át a pénzt, drasztikusan csökkentheti a hatékonyságot. Jellemző, hogy Dzurinda szlovák kormányfő hiteles sajtóbeszámolók szerint örömmel üdvözölte a magyar kormánnyal történt megállapodást. Úgy fogalmazott: az a jó ebben a megállapodásban, hogy egyetlen korona sem fog a magyar családok zsebébe vándorolni.
Halzl József kérdésünkre úgy válaszolt: a határon túli magyarság ügyét felvállaló szervezetek, így a Rákóczi Szövetség is jelentős költségvetési lefaragást szenvedett el. Bár a Rákóczi Szövetség kiemelten közhasznú, azaz állami feladatokat átvállaló társaság, már a múlt évben is a megelőző évhez képest 40 százalékkal kisebb állami költségvetési támogatásban részesült, ebben az évben pedig még előzetes információjuk sincs arról, hogy működésükhöz és nagy számú ifjúsági programjaikhoz mekkora állami költségvetési támogatást remélhetnek. Szerinte meggátolhatná a kisebbségi sorban élő magyarsággal foglalkozó civil szervezetek teljes ellehetetlenítését, ha a Nemzeti Civil Alapprogram részeként a személyi jövedelemadó egy százalékának fel nem használt részéből jelentős hányadot kaphatnának ezek a szövetségek, egyesületek. Soha nem volt ilyen fontos, hogy az emberek a határon túli nehezebb sorsú testvéreinket segítsék azáltal, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékát a velük foglalkozó szervezeteknek ajánlják fel – erősítette meg a Rákóczi Szövetség elnöke.
origo.hu
Orbán Viktor: Csődbe vinné az országot Ukrajna uniós csatlakozása
