Kétarcú kínai reformtervek

Ismét hallatott magáról Csiang Jen-jung, akit csak „SARS-doktorként” ismer a világ közvéleménye. A kínai katonaorvos tavaly törte át a hallgatás falát, amikor leleplezte a pusztító járványt és nyílt, feltáró magatartást követelt a pekingi vezetéstől. Csiang most az 1989-es Tienanmen téri tüntetések újraértékelését kérte a kínai kommunistáktól. „A pártunk által elkövetett hibákat magának a pártnak kell megoldania. Minél hamarabb és minél mélyebben tesszük meg, annál jobb. Ha nem javítjuk ki a hibákat, az emberek évről évre egyre csalódottabbaknak, egyre dühösebbnek érzik majd magukat” – fogalmazott Csiang a Kínai Kommunista Párt politikai bizottságához intézett levelében. Miután a szóban forgó magánvélemény a sajtóhoz is eljutott, pekingi otthonában már ki is hallgatták a szókimondó orvost, aki állítólag tagadta, hogy ő szivárogtatta volna ki a levelet.
Akárhogyan is álljon a helyzet, aligha véletlen, hogy Csiang mostanra időzítette kifakadását. Ezen a héten tagadhatatlanul Kínára irányul a közfigyelem, hiszen ülésezik az országos népi gyűlés, a tulajdonképpeni kínai parlament. A párt irányítóinak nem hiányzott, hogy bármiféle ellenzéki pártütés kísérje az ünnepélyes tanácskozást. Ugyanakkor lehetetlen nem észrevenni, hogy a másként gondolkodók nagyon is előtérbe kerültek az elmúlt napokban. Közvetlenül a gyűlés megkezdése előtt a hatóságok szabadon engedték Vang Jo-caj ellenzéki vezetőt, a Kínai Demokrata Párt egyik alapítóját. Ez a cselekedet nemcsak belpolitikai gesztus, de nagyon fontos a külföld felé mutatott reformarculat szempontjából is, hiszen a harminchét éves politikus szabadlábra helyezése egybeesik az ENSZ emberi jogi bizottságának éves ülésével.
Látszólag minden akadály elhárult a politikai reformok elől, miután az országos népi gyűlésen nem kevesebbet, mint a magántulajdon védelmét szentesítő alkotmánymódosítást terveznek, márpedig ilyen súlyú politikai-gazdasági döntésre nem akadt példa a népköztársaság 1949-es kikiáltása óta. Sokan a nyitás jelének tartják azt is, hogy központi rendelet alapján mérsékelni kívánják a kivégzések számát. Korai lenne azonban még a demokrácia diadalát ünnepelni a sárkányok országában. Az országos népi gyűlés ünnepélyes díszletei mögött világosan látszik, hogy bőven akad még tennivaló az emberi szabadságjogokat illetően. Néhány nappal az ülésszak megkezdése előtt rendkívül szigorú intézkedéseket foganatosítottak az ellenvélemények kordában tartására. Megerősítették a biztonsági intézkedéseket, felújították az ellenzékieket sújtó korlátozásokat, ügynököket küldtek Pekingbe, hogy kiszűrjék és hazaküldjék a panaszos és tiltakozó embereket. Egyes híradások szerint megszigorították több közismert másként gondolkodó házi őrizetét. Több mint elgondolkodtató, hogy a hatóságok önkéntes tűzhaláloktól is tartanak az ülésszak idején.
A magántulajdon állami szentesítésénél jóval problematikusabb a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának törvénybe emelése. A szóban forgó szerződést Kína ugyan már 1998-ban aláírta, azonban mindmáig adós a ratifikálással. Az ügygyel kapcsolatban sokat mondó Hu Csin-tao államfő párizsi látogatásakor tett nyilatkozata, miszerint országa „még nem érett meg” a szerződés befogadására. Az elmúlt napok fejleményei arra engednek következtetni, hogy Peking továbbra is őrzi sajátos kétarcúságát.