Kilövési engedély?

Őszintén sajnálom, de csak nagy erőfeszítéssel tudom komolyan venni az úgynevezett SZDSZ kirohanásait a miniszterelnök közjogi ötletrohama ellen. Először csupán egy hamisítatlan családi perpatvart látott a kívülálló, összetört tányérokkal, repülő poharakkal. A színvonal is hasonló: Kuncze Gábor pénteken arról beszélt – félreérthetetlenül Medgyessy Péter képességeire utalva –, hogy nehéz megismerni az alkotmányt, mert nincsenek benne képek, a kormányfő szerint viszont a kisebbik kormánypárt fél a demokráciától, ami csacsiság. Utóbbi nyilatkozatra így replikáztak: az „SZDSZ” már akkor tudta, mi a demokrácia, amikor mások még a diktatúra kiszolgálói voltak. A pártelnök száján kiszaladó kommunistázás hallatán azonban arra kellett gondolnunk, hogy a felek mégis egy álságos vitával, ócska színjátékkal szórakoztatják a nagyérdeműt, szópárbajuk következmény nélkül marad. Elgondolkodtató ugyanis, hogy bő másfél évvel a D–209-es botrány után kezdi zavarni Kuncze Gábort Medgyessy Péter állampárti pedigréje.

A párt belső ellenzékének számító csoportosulás tegnap aztán rátett az eddigiekre néhány lapáttal. Tanácskozásukon a köztársaság miniszterelnökét egyenesen politikai Anettkaként emlegették, akinek – ha már annyit hivatkozik az emberekre – a közvélemény-kutatásokra tekintettel ideje volna „elhúznia”, vagy legalább másik partnert keresnie az alkotmányos rendszer felforgatásához. Medgyessy Péter eddig kifejezetten úgy viselkedett, mint az úgynevezett SZDSZ legfőbb kampányembere a politikai túlélés szempontjából sorsdöntő európai parlamenti választás előtt. Populista ötletei kitűnő alkalmat teremtettek a párt számára, hogy a szocialistákétól jól megkülönböztethető, határozott identitással rendelkező formációként jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Ha azonban az ő szavazataikkal is magas tisztségébe emelt miniszterelnököt a demokráciát fenyegető, korlátolt személyként gyalázzák, akkor már nehéz lesz később kedélyes megjegyzések kíséretében elszívni a békepipát.

Feltűnő, hogy éppen azok próbálnak úgymond a pártpolitikai keretekből kilépve a közmegegyezés szólamaival tündökölni, akik a saját házuk táján is mind nehezebben képesek rendet tartani. A látszólag az úgynevezett kétpártrendszert, valójában természetesen a Fideszt ostorozó Dávid Ibolya éppúgy a társadalom elitellenes hangulatára játszik, mint a politikai napirendet lakossági fórumok, interjúk sokaságában diktálni igyekvő miniszterelnök. Ha a jólétivel kudarcot vallott, Medgyessy közjogi rendszerváltozással próbálkozik a vigaszágon, s mindenféle tartalom nélkül beszél a nemzeti összefogásról. Hatalmas erővel igyekszik elterelni a figyelmet saját sikertelenségéről, amihez semmi köze a pártok veszekedésének vagy az alkotmányos korlátoknak. A közjogi méltóságok közül egyértelműen a kormányfő rendelkezik a legerősebb – kancellári – jogosítványokkal, így kudarc esetén nem megosztania (nemzeti lobbitanács), hanem vállalnia illik a felelősséget.

A tapasztalatok óvatosságra intenek az „SZDSZ” magatartásával kapcsolatban. Nélkülük mindenesetre nincs többsége az MSZP-nek a parlamentben, ezért csak rajtuk múlik, hogy következetes fellépéssel vagy meghátrálásra kényszerítik Medgyessy Pétert, vagy kiharcolják a miniszterelnök-cserét. S akkor hiába fellebbez majd a „néphez” a kormányfő. Ha Kunczéék tényleg megadták a kilövési engedélyt, Medgyessy nagy bajban van. A végén nem titkosrendőri múltjába, hanem országértékelő beszédébe bukik bele.