Körömlakkozás helyett Gigabyte vírust küld

Az idei a vírusok éve lesz – mondták még tavaly decemberben a szakértők, de mivel az utóbbi esztendőkben mindig ezt mondták, senki nem vette komolyan a figyelmeztetést. Pontosabban, aki komolyan vette, az már eddig is hatékonyan védekezett a számítógépes kártevők ellen, így a vírusok íróinak ugyanolyan könnyű maradt a dolguk, mint korábban. Aztán érkezett a MyDoom, és már azok is odafigyeltek a fenyegetésre, akik annak előtte valamiféle informatikai hókuszpókusznak tekintették az egész vírusügyet. És hol van már a MyDoom? Ebben a világban ugyanis olyan sebességgel zajlanak az események, hogy ma szinte senki sem beszél a két héttel ezelőtti nagyokról, mert – mint azt világhírű zenebohócunk mondaná – van másik! NetskyB-nek hívják az új „üdvöskét”.
A szakemberek szerint a 2004-es, nagy évindító számítógépes fertőzési hullámban egyébként az a legfigyelemreméltóbb, hogy a kártevők nem valamiféle programhibát használtak ki, hanem az emberi tényezőre, az emberi hiszékenységre, figyelmetlenségre alapoztak. Jó példa erre a már említett, február 18-án feltűnt NetksyB, amely e-mailben terjed, de csak akkor fertőzi meg a gépünket, ha lefuttatjuk a hozzá csatolt mellékletet. Hasonlóan működött a rosszemlékezetű MyDoom is, amelyet készítője – aki nemcsak programozóként, de az emberi lelkek szakértőjeként is „kitűnőre” vizsgázott – amerikai idő szerint hétfő délután szabadított el, mivel az Amerikai Egyesült Államokban ekkor zajlik a legnagyobb, a hétvége eseményeit kitárgyaló munkahelyi elektronikus levelezés. Így a féreg, még a vírusvédelemmel foglalkozó cégek ügyeleteseinek eszmélése előtt, nagy tömegben tudott rengeteg hálózatot megfertőzni.
A féreg kifejezés egyébként nem csak az újságírói szinonimakeresés eredménye, a vírusirtók ugyanis háromféle számítógépes károkozóról beszélnek. A vírusok és a férgek önmaguktól képesek szaporodni, és ha készítőjük elindítja őket, attól a pillanattól folyamatosan új célpontokat keresnek. A vírusok mindig más hordozót fertőznek meg, míg a férgek mindig ugyanabban a hordozóban jelennek meg, tehát saját magukat másolják és terjesztik. A trójai programok hasznos alkalmazásnak álcázott kártevők: nem sokszorosítják magukat, de kárt tehetnek a rendszerben. Általában elektronikus levélben futnak be, azonban a vírusokkal ellentétben nem küldik el magukat automatikusan további címekre. Szükség van arra is, hogy a trójai rávegye a felhasználót, futtassa le a gépén a kártevő megtelepüléséhez szükséges alkalmazást. Ezért ezek a programok gyakran például látványos képernyő-pihentetőbe csomagolva érkeznek az elektronikus postaládákba.
Gyakori párosítás az is, hogy a kártevők kaput nyitnak az úgynevezett backdoor programok számára. A backdoor olyan, a megfertőzött számítógép tulajdonosa által láthatatlan szoftverelem, amely segítségével a program küldője átveheti a hatalmat a gép fölött: a kártevő terjesztője így az interneten keresztül megtekintheti a gépen tárolt adatokat, amelyeket módosíthat vagy akár le is törölhet. A backdoor programok ugyanakkor lehetőséget biztosítanak arra is, hogy egy távoli megfigyelő lejegyezze internetezési szokásainkat, vagy akár a különféle jelszavakat, amelyeket számítógépünk billentyűzetén keresztül írtunk le.
De nem csak a virtuális vagy a hálózati világban folyik a kártevők s készítőik elleni küzdelem. Február 17-én a belga rendőrség letartóztatott egy 19 éves ifjú hölgyet – internetes becenevén „Gigabyte”-ot, akit több vírus és féreg megírásával, valamint terjesztésével gyanúsítanak. A hatóságok elkobozták a lány öt számítógépét, honlapját bezáratták, végül 24 órás őrizet után mégis elengedték. Gigabyte-nak bíróság előtt kell megvédenie magát, s a tét nem csekély: ha bűnösnek találják, három évig terjedő börtönbüntetésre és legfeljebb 127 000 dolláros, több mint huszonötmillió forintos bírságra számíthat.
A rendőrségi kihallgatáson kiderült, hogy a belga hölgy már hatévesen megismerkedett a programozással, első számítógépes vírusát pedig 14 évesen írta. (A szakemberek szerint ez jellemző életkor, mert a programozópalánták ekkor kezdik el próbálgatni szárnyaikat, s mi lehet jobb móka, mint a világháló megfertőzése.) Elmondása szerint a kártékony programok megírására az ösztönözte, hogy bebizonyítsa: a nők is képesek hatékony kártevőket készíteni. A bizonyítási kényszer pedig azért támadhatott fel benne, mert korábban egy ismert biztonsági szakértő, Graham Cluley számítógépes vírusokkal foglalkozó cikkében azt olvasta: a nők nem képesek ilyesféle cselekedetekre. Az ilyenformán feminista küzdelemmé vált történetben Graham Cluley is megszólalt, s kifejtette: soha nem állított olyat, hogy nők ne lennének képesek vírusok vagy férgek programozására, csupán arra gondolt, hogy szabadidejükben valószínűleg mással foglalkoznak.
Gigabyte esete azonban csak érdekes színfolt, hiszen a legújabb kártevőket készítőik immár nem holmi programozói virtusból, hanem anyagi haszonszerzés miatt szabadítják rá a világhálóra. Az új szellemben született vírusok és férgek feladata, hogy kellő számú gépet fertőzzenek meg, majd ezekről a fertőzött gépekről nagy mennyiségű kéretlen reklámleveleket, úgynevezett spameket küldjenek szét. A spamek feladóinak ugyanis az a legnagyobb problémájuk, hogy feltűnés nélkül kell rengeteg elektronikus levelet kézbesíteniük, mert ha az internetes szolgáltatók beazonosítják őket, akkor blokkolják a címüket. Ráadásul egyre több országban jelent törvénysértést az ilyesfajta e-mailek „postázása”. A vírus felhasználásával viszont az eredeti feladó beazonosíthatatlan, a fertőzött gép tulajdonosa pedig magyarázkodhat, hogy ő nem is tudott a levélküldési akcióról. Csak hát, ki szeret a bíróságon magyarázkodni?