Láthatatlan középkor

A váci Március 15. tér járókelői körében rögtönzött közvélemény-kutatásunkból korántsem az derült ki, hogy a város lakói megosztottak a főtér rendezési tervét illetően. A megkérdezettek ugyanis egy emberként ítélték el a központba tervezett üvegház gondolatát, és a lakossági fórumok hangvétele is az elutasítást jelzi. A vitatott rendezési tervnek azonban van egy mindenki által helyeselt hozadéka is: az önkormányzat az átalakításokhoz elvégezteti a főtéren található középkori templom régészeti vizsgálatát.
A Szent Mihály-templom feltárási költségeinek fedezéséről, valamint a főtér tervezett rendezéséhez készített pályázat önrészéről a képviselő-testület tavaly októberi ülésén döntött. Mivel a PHARE-pályázat határideje 2003. november 7-én járt le, az idő rövidsége miatt az önkormányzat valósággal lépéskényszerbe került. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Tragor Ignác Múzeum a döntés után szinte azonnal, 2003. október 21-én hozzálátott a feltáráshoz. A régészeti munkákról az ásatást vezető dr. Tettamanti Sarolta régésszel beszélgettünk.

– A sajtóhíradások egy középkori templom maradványainak feltárásáról szólnak. Kideríthető, hogy mikor és kik építették a Szent Mihály-templomot?

– Vác északi részét a tatárjárás után Ausztriából vagy Csehországból betelepített németek építették, ezért ezt a városrészt német városnak nevezték. Az új lakók plébániatemplomaként szolgált a középkori Szent Mihály-templom. Első írásos említése 1319-ből való, de ekkor már mint álló épületről emlékezik meg a forrás, tehát nem zárhatjuk ki, hogy korábban épült. A magyar város temploma egy 1332–1337-es pápai tizedjegyzék szerint a váci egyházmegyéhez tartozott, viszont a német város temploma, amelyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek, az esztergomi egyházmegyéhez. Ez az állapot nem tarthatott sokáig, egy 1480-as forrás már a váci egyházmegyéhez tartozóként jelöli meg mindkét templomot.

– Az említett dokumentumon túl lehetett valami biztosat tudni arról, hol állt a hajdani Szent Mihály-templom, és hogy nézett ki?

– Lehetett, bár a templom falaiból ma már semmi sincs a földfelszín fölött. Esterházy Károly püspök ugyanis a XVIII. század közepén székesegyházat akart építtetni, s ekkor az első terv az volt, hogy a még romos állapotban lévő, de álló Szent Mihály-templom barokk átépítésével oldják meg a feladatot. Oracsek Ignác építész hozzá is látott a megvalósításhoz, 1755-ben terveket, felméréseket készített, s ezek ma is rendelkezésünkre állnak igen fontos forrásként a templom feltárásához. A Szent Mihály-templom azonban annyira rossz állapotban volt, és vélhetően statikailag is annyira bizonytalanná vált, hogy Esterházy 1761-ben leállíttatta a nem sok jóval kecsegtető építkezést, és új székesegyház felépítését rendelte el. Ez lett a Konstantin téri nagy templom, a ma is meglévő váci székesegyház.

– A rajz alapján milyen lehetett a hajdani templom?

– Tipikusnak mondható, háromhajós, sokszögű szentélyzáródású, toronnyal, sekrestyével és kápolnával kiegészített gótikus csarnoktemplom lehetett. A tél beállta előtt végzett kutatás során feltártuk a templom nyugati oromfalát, amely mintegy 21 méter széles, valamint az északi és a déli templomhajó részleteit. A délnyugati saroknál előkerült a torony alapja is. A torony nyolcszor nyolc méteres volt, a vastag falak miatt meglehetősen szűk belmérettel. Van egy 1671-es forrásunk az újjáépítésére vonatkozóan. Ebben az évben ugyanis a váciak levélben kértek segítséget Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől, hogy támogassa a ledőlt torony újjáépítését.

– A falmaradványokon kívül mi került elő a föld alól?

– A jelek szerint több XVIII. századi átépítés nyomait fedeztük fel, elsősorban igen szép téglapadlórészleteket. Előkerült két kőfaragvány-töredék is. Mint másutt, Vác városának történetében is számos példa van arra, hogy a használhatatlanná vált középkori és hódoltság kori épületek köveit maradéktalanul elhordták az új építkezésekhez. Ez történt például a középkori várral. A várban lévő hajdani püspöki székesegyház a ferences kolostor alatt volt, és abból még csak falmaradvány sem maradt meg. Nagyon valószínű, hogy a Szent Mihály-templom kövei is ilyen metamorfózison mentek keresztül. Alighanem túlnyomórészt valamelyik környező ház falában hasznosították újra a fölöslegessé vált építőanyagot. De az ásatás még nagyon kezdeti stádiumban van, eddig mindössze három-négy fogvacogtató hetünk telt el, s ez szinte csak arra volt elég, hogy egyáltalán megtaláljuk a templomot. Ha tavasszal újrakezdjük a munkát, bármi előkerülhet.

– Az eddigi eredményekből lehet már tudni, hogy volt-e a templomnak kriptája?

– Erre a kérdésre egyelőre nem tudjuk a választ. Vannak elképzelések, hogy a templom alatt kripta húzódik, de az ásatás eredményei eddig ezt sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudják. Eddig ugyanis még nem ástunk le a falak aljáig, hiszen a cél egyelőre csak az alapfalak és a helyszín lokalizálása volt. Az viszont biztos, hogy a templom körül temető működött, amelyet még a XVIII. században is használtak. Előkerültek szép, az ezerhétszázas évekből származó veretes koporsódíszek is a templom előtti területről. A temetőt fal vette körül, ám lehetséges, hogy a most megtalált maradványok egy korábbi kisebb templomhoz tartoztak, hiszen nagyon kicsi a temetkezésre használható hely. Célszerű lenne az egész teret kibontani. Az írásos emlékekből kiderül az is, hogy a templomot a XVIII. század közepéig használták, és ez volt az egyházmegye székesegyháza a török utáni időkben. A reformáció terjedésével kerülhetett a hitújítók kezelésébe, a XVII. század elejéről még az egyik protestáns lelkész, Foktövi János nevét is ismerjük. 1684-ben foglalták vissza a katolikusok.

– Arra vonatkozóan vannak források, hogy milyen volt a templom elhelyezkedése a középkori városban?

– A középkori városból a legtöbb épen megmaradt emlék a házak alatt húzódó pince. Ezeket kevésbé lehetett lerombolni, mint a fölöttük álló házakat. Az épületeket szinte teljesen letarolták, és új, barokk házak kerültek a régiek helyére. Miklós Zsuzsa monográfiát szentelt a föld alatti építményeknek: a pincék alapján szinte teljesen kirajzolódik a középkori utcahálózat is. Ez csaknem teljesen azonos a mai utcahálózattal. A város régészeti topográfiai felmérése során rengeteg egyéb apró kutatás is történt, ezért a városkapuk és a városfalak helye is biztosan tudható.

– Milyen jelentősége van ennek az ásatásnak a laikus nagyközönség számára?

– Mivel a középkor végi székesegyháznak a barokk építkezések miatt még a nyomai is nehezen rekonstruálhatók, magából az épületből pedig semmi sem látható, ezért a Szent Mihály-templom az egyetlen a középkori Vác templomai közül, amelyet be tudunk mutatni. Vác szinte teljesen eltűnt középkori történetének láthatóvá tétele a város lakói és az ide látogató vendégek számára is fontos lehet.

***

Főtér – főutca
Mint arról lapunk tavaly november 12-i számában hírt adtunk, a váci önkormányzat városfejlesztési bizottsága 2003. szeptember 3-i ülésén döntött a Március 15. tér rendezési tervéről. A meghívásos tervpályázat nyertese Sáros László Ybl-díjas és Pro Architectura díjas építész, vezetőtervező lett, akinek elgondolásait a lakosság egy héttel később ismerhette meg a városháza nagytermében rendezett lakossági fórumon. A rendezvényre meghívott tizennégy civil szervezet közül kettő tiltakozott a tervezett átalakítás ellen. Hamarosan a váci polgárok szélesebb köre is tudomást szerezhetett a változásokról, mert a Váci Hírnök mellékleteként megjelent egy színes kiadvány Főtér – főutca címmel, s ebben részletes leírást és látványtervet találtak a barokk főtér rendezéséről. A váci olvasók november 4-ig kitölthettek egy véleménykérő lapot is, amely szintén a kiadványban volt található. Néhány civil szervezet azonban úgy véli, hogy a véleménykérő lapok kiértékelése ellenőrizhetetlen, ráadásul az urnákat Népszavazás – 2003 feliratú szalaggal zárták le, és ez azt a hamis látszatot keltheti, mintha nem közvélemény-kutatás, hanem népszavazás történt volna a kérdésről. Érthetetlen továbbá, miért szerepelt a kérdőíven, hogy a Siketnéma Intézet, az Egyháztörténeti Múzeum, a kórház és a patika az olvasó szerint a főtérre való-e. Ezekre a kérdésekre azért volt szükség, mert a város vezetése nem csupán a főtér építészeti arculatának módosítására törekszik, hanem ezzel összefüggésben radikális, központilag irányított funkcióváltást is tervez. A terv hasonlít a tengerentúli Main street mozgalomhoz, amely a kiüresedett belvárosok revitalizációját tűzte ki célul.