Ha a film csak a kultúrák különbözőségét állítaná középpontba, szegény, nagy filmes felmenőkkel megáldott Sofia Coppola újfent bukott volna egyet újabb filmjével, de szerencsére nem ez a fő szál. (Ez sokkal érzékibben látható a Tokiói tortúra című filmben.) Persze felbukkan egy csomó foszlány, ami tipikusan japán vagy e kultúrához kötjük a sémák alapján. Például egy karaoke-bár, ahol öt négyzetméteren nyolc ember a monitort olvasva énekli a Sex Pistols God Save the Queenjét, egy hatalmas kaszinó, ahol öltönyben üldögélnek a szerencseszamurájok, egy játékterem, ahol megvadult tizenéves japán srácok püfölik a gépeket, hatalmas neonreklámok, bizarr szexbárok, na és a pálcikák, a bólogató emberkék, az állandó mosolygás az idegenekre, az erősen tört angol, szóval van itt minden, mi szem-szájnak ingere. De hál’ istennek nem csupán enynyiről van szó, ez csak a körítés, a jelentés, amelyben külföldinek – pláne amerikainak – könnyű elveszni. A magyar cím – Elveszett jelentés – kicsit zavaró, az eredeti Lost in Translation inkább a fordításra utalhat. Annál inkább is, mert az amerikai Robert Frost sokat idézett, vitatott sorára is célozhat a cím („Poetry is what gets lost in translation”, körülbelül: A költészet az, amely elvész a fordításban). Itt azért korántsem a költészet, hanem inkább az élet – egy középkorkrízisben lévő férfi és egy útkereső lány – van elveszve, szép angolszász–magyarosan kifejezve.
Az ötvenes éveiben járó Bob Harris (Bill Murray) színész egy whiskyreklámfilm forgatására érkezik Tokióba, felesége, gyermekei a tengerentúlon egyre jobban megvannak nélküle. Felesége csak a padlószőnyegmintákat küldi utána, válasszon, melyik legyen a felújított szobában. A reklámforgatás mellett elráncigálják egy eszement show-műsorba, s végigéli a fent leírt kliséket is. Marad a whisky, a szivar és az álmatlanság. Charlotte (Scarlett Johansson) nemrég kapta kézhez filozófiadiplomáját, meg hozzá egy férjet is, akit szinte nem is ismer, s nemigen törődik vele. A lány fotós férjét kísérte el Tokióba, s míg fiatal ura dolgozik, ő unatkozik, álmatlanságban szenved, elhagyatottnak érzi magát. E két ember találkozik, és… Nem, nem lesznek nagy, lángoló szerelmi együttlétek és közös szökés a szürke hétköznapokból fehér lovon, „csupán” együtt töltött egyre kedvesebb napok egy idegen városban, s a feszültség, a be nem teljesülhető szerelem a film végéig vibrál közöttük.
Bill Murray kitűnően alakítja a „nemérdekelmajdleszvalahogy”, kicsit kiégett, elfásult, magányos családapát, aki huszonegyedik századi Buster Keatonként rezzenéstelen arccal, fanyar humorral éli a hétköznapokat s a tokiói napok olykor bizarr történéseit. Scarlett Johansson méltó társa a filmben Bill Murraynak a szerény, de érett, ám mégis bizonytalan lány megformálásában. Sofia Coppola filmje nem egy pergős, tokiói ámokfutás, hanem egy lassan kialakuló, be nem teljesülhető szerelem-barátság, óvatosan, kimérten tálalva. Nyert már három Golden Globe-díjat s egy Oscart is a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, de nem emiatt érdemes megnézni.
(Elveszett jelentés – amerikai– japán film, 102 perc. Írta és rendezte: Sofia Coppola. Forgalmazza az SPI.)
origo.hu
Diónyi jégeső, felhőszakadás és drasztikus lehűlés várható
