Milyen esélye van az e-demokrácia kiteljesedésének?

Világszerte napirenden vannak a választók és választott képviselőik, a közszféra hivatalnokai és az egyes állampolgárok közötti kapcsolat új formái. Az úgynevezett e-demokrácia gyakorlati megvalósításában az Egyesült Királyság jár az élen, Európában egyedül itt zajlott elektronikus szavazás „élesben”. A téma egyik neves szakértője, Stephen Coleman, az Oxfordi Egyetem Internetintézetének professzora holnap a Magyar Tudományos Akadémián, a BT e-demokrácia fórumon tart előadást a témáról.

– Mi a lényege a manapság oly gyakran emlegetett e-demokráciának, és miért fontos ez önnek?

– Az e-demokrácia voltaképpen arról szól, hogy miképpen használjuk fel az új digitális információkat, valamint kommunikációs technológiát az állampolgárok s az őket képviselők és kormányzók közötti kapcsolattartásban – mondja Stephen Coleman professzor. – Számomra több okból is igen nagy jelentőségű ez a módszer. Mindenekelőtt jó lehetőséget ad arra, hogy egy civilizált társadalomban biztosítsuk és ébren tartsuk a demokrácia működőképességét. Másrészt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az internet éppen úgy képes megváltoztatni az állampolgárok és a kormányzás közötti viszonyt, mint annak idején a nyomtatás, majd a televízió- és a rádióműsorok. A világ első „e-demokrácia professzoraként” kutatásaim legfőbb kihívása annak felderítése, hogy mi működik és mi nem az internet és a demokrácia viszonyrendszerében.

– Ön szerint felélesztheti-e az internet demokráciáinkat?

– Ebben nem hiszek, szerintem kizárólag az emberek képesek ilyesfajta dolgokra. Ne felejtsük el azonban, hogy segédeszközöket használunk. A nyomtatott sajtó használata ugyanúgy bizonyos következményekkel jár, mint például a televízióé. Mindezek azonban nem velejáró vagy előre meghatározott következmények, a politikai technológiák és struktúrák kivitelezése és elosztása önti formába őket. Engem sokkal inkább az érdekel, hogy milyen a kommunikáció és a hatalmi technikák közötti viszony.

– Az egyik korábbi interjújában javaslatot tett az állampolgárokkal való szorosabb együttműködésre, de nem gondolja, hogy az esetek többségében mindez csak afféle virtuális kapcsolat marad? Bárki joggal gondolhatja az e-demokráciáról, hogy mit sem ér az adott politikus karizmája, személyessége nélkül…

– Ez jórészt annak függvénye, hogy az állampolgárok jó szívvel viseltetnek-e kormányuk iránt, vagy pedig egyszerűen kommunikációsorozatról van szó. Annyiban osztom az ön álláspontját, hogy kétségkívül léteznek elvárások, amelyek a virtuális kapcsolatban nem jeleníthetők meg. Szeretném leszögezni ugyanakkor, hogy mindez nem illeszkedik a demokratikus követelmények sorába. Mi mindössze azt szeretnénk, ha az emberek közelebb kerülnének választott képviselőikhez, hiszen manapság a politikusok némileg elkülönülnek. Kutatásaim egyik fontos aspektusa egyébként a kapcsolat mibenlétének szociálpszichológiai értelemben vett pontos meghatározása.

– Milyen lehetőségeket lát az e-demokrácia magyarországi hasznosításában?

– A világon majdnem mindenütt szégyenérzet kíséri a politikusokat. Szerintem a szóban forgó módszer lehetőséget nyújt nekik, hogy szétpukkasszák a hagyományos politika buborékját. Mindez nagyobb bizalmat és hatékonyságot eredményezhet a közvélemény előtt. Olyan új demokráciában, mint Magyarország, az e-demokrácia a kezdés esélyét jelentheti.