Mire tanít Ludas Matyi?

Ellenérzésekkel, bizonyos részeit felháborodással fogadta a készülő felsőoktatási törvényt az egyetemi oktatógárda. A döntéshozók arra készülnek, hogy megnyirbálják a felsőoktatási intézmények optimális működéséhez szükséges autonómiát, illetve egy sajátos tanári hierarchia létrehozásán fáradoznak. Várható az is, hogy újabb forrásokat vonnak el az egyetemektől, főiskoláktól. Sokak szerint a tananyag megváltoztatása sem a színvonalasabb, ütőképesebb tudással rendelkező szakemberek képzését szolgálja. Hogyan látja a helyzetet, mi lehet a várható rossz döntések oka? – kérdeztük Gausz András filozófustól.

– Ön szerint mi a készülő felsőoktatási törvény valódi célja?

– Az iskola tudatot formál. Akárcsak a médiumok. Úgy tűnik, a magyar iskolarendszer az amerikai filmipar kétes értékű termékeinek, illetve a médiumok szellemet romboló, politikai propagandával átitatott műsorainak befogadásához még mindig túl intelligens embereket nevel. Csökkenteni kell tehát az oktatás színvonalát. Erről szól, véleményem szerint, a készülő felsőoktatási törvény.

– Az Oktatási Minisztériumban ezt bizonyára visszautasítanák.

– A PISA felmérés adatai több mint aggasztóak. Az oktatási tárca, ennek tudatában, mégis a tananyagcsökkentés mellett döntött. Nem tudok másra gondolni, mint az oktatás színvonalának szándékos csökkentésére.

– Az Oktatási Minisztérium az európai régióhoz való csatlakozásról beszél.

– Nem biztos, hogy messzi vidékeken működő oktatási rendszerek Európának ezen a fertályán is életképesek. Ha megfeledkezünk geopolitikai helyzetünkről, tradíciónkról, illúziókban élünk.

– A pénzügyi szakma szerint a magyar felsőoktatás pazarló.

– Ez nevetséges. Az Állami Számvevőszék 2003. június 5-én nyilvánosságra hozott jelentéséből tudjuk, hogy a közszolgálati televízió fenntartása „több adóforintjába került a költségvetésnek, mint a felsőoktatás éves büdzséje”. Érdekes, a politika az MTV költségvetésén nem akar takarékoskodni. Úgy látszik, az emberi tudat tv-műsorok által történő ellenőrzéséhez komolyabb érdekek fűződnek, mint az önállóan tevékenykedni képes emberfők kiműveléséhez. Nem hiszem egyébként, hogy gazdasági gondok a XXI. században az oktatáson való takarékoskodással kezelhetők. Aki az oktatáson akar takarékoskodni, az az oktatás színvonalát akarja csökkenteni. Vagy tudatosan, ez a kisebb baj, vagy tudattalanul, ami már nagyobb hiba.

– Ezt hogy érti?

– Aki tudatosan tesz valamit tönkre, tudja, hogy mit cselekszik. Másban még akár jól is végezheti dolgát. Aki azonban tudattalanul, tanácsadóira hallgatva ront el valamit, az minden tekintetben menthetetlen.

– Bokros Lajos szerint is pazarló a magyar felsőoktatás.

– Bokros úr okoskodásaiban van valami sajátosan magyar. Valami Döbrögi-szerű. Felülről nézi a történéseket. Úgy tekint „jószágaira”, az egyetemekre, a gazdaságra, gazdasági folyamatokra, ahogyan Döbrögi tekintett egykoron jobbágyaira, illetve a döbrögi vásárra. Azt gondolja, hogy a magyar piac felülről totálisan ellenőrizhető. Érdekes nézőpont. Látható belőle, Bokros úr nem hisz igazán abban, hogy ma Magyarországon demokrácia van. Nem is demokratikus keretek között spekulál. Argumentációi egyébként érthetők. Mi érdeke fűződne Döbröginek ahhoz, hogy alattvalói művelt emberek legyenek?

– Társadalmi tudatunk megrekedt volna a XIX. század első harmadának szintjén?

– Magyar Bálintról az a hír járja, hogy komoly szakmai testületek nemigen tudnak hatni véleményére. A közoktatási törvény módosítását is szakmai testületek állásfoglalásainak ellenében fogadtatta el a parlamenttel. Az egyetemeket úgy tekinti, ahogyan Döbrögi tekintette egykoron Matyi lúdjait. Hierarchiát épít; szigorú alá-fölérendeltségi viszonyok kiépítésén fáradozik. Az egyetemi oktatókat ki akarja vonni a közszolgálati státus alól. Hadd érezze az önmagát túl önállónak képzelő egyetemi intelligencia, hogy nem a gondolkodás, hanem a felsőbb hatalmak fenntartások nélküli szolgálata a tulajdonképpeni feladata! A közszolgálati státus megvonásával könynyű alattvalói tudatot elhinteni az oktatókban. Könnyű lesz ezt a tudatot minőségi díjakkal, ösztöndíjakkal szolgaivá formálni. Ügyes megoldás. Amennyiben ez a mentalitás a XIX. század első harmadára jellemző, elgondolkodtató, milyen korban is élünk.

– Nem hiszi, hogy a tervezett reformmal Magyar Bálintnak az oktatás színvonalának emelése a célja?

– Mire is menne Döbrögi egy valóban tehetséges alattvalóval? Ha tehetségét hajdúként jobbágyai ütlegelésére pazarolja, semmi baj. De ha ugyanez a hajdú Döbrögivel szemben akar okos lenni, akkor Ludas Matyi a neve. A minőség kemény dió. Érdekek szólnak előretörése mellett, és érdekek szólnak előretörése ellen is. Ha Döbrögi dönt a minőségről, akkor Döbrögi érdekei jelennek meg minőségként. Ha valaki más, akkor a mások érdekei. Előfordulhat, hogy a minőség tényleg előretör. A valóban tehetséges emberek egy része meg tudja bocsátani azt, hogy rajtuk kívül is léteznek tehetségesek. Csakhogy Magyarországon túl sok az értelmes argumentációkat meg se hallgató Döbrögi! Ennek következtében pedig hasznosabb dolog igazodni és alkalmazkodni, mint megnyilatkozni. A kontraszelekciónak véleményem szerint nagyobb az esélye, mint a minőség kiválogatódásának. Nem jó, ha politikusok túl sokat beszélnek az oktatás minőségéről. És az sem jó, ha a tudósok gúnyáját magukra öltő, a felsőbb hatalmak igényeit hűen kiszolgáló hajdúkra hárul ez a szerep. Nem tudom, hogyan található meg az igazi minőség. Azt viszont tudom, nagyon komoly érdekek fűződnek a valóban tehetséges emberek háttérbe szorításához.

– Féljen tehát az oktatógárda a minőség megbecsülésétől?

– Ha a minőség egyszer tényleg fontos lesz az oktatásban, akkor nekem nagyon magas lesz a fizetésem. Nem hiszem azonban, hogy Magyar Bálintot érdekli az oktatás minősége. Egyszerűen csak sorba akarja állítani az egyetemi intelligenciát. Úgy, ahogy az óvodákban szokták sorba állítani a gyerekeket. Nem örülnék annak, ha Magyar Bálint által kivezényelt hajdúk döntenének arról, milyen színvonalon oktatok. Nem azért, mert félek a megmérettetéstől. Azért, mert tudom, hogy ilyen feladatokra könynyen csak gondosan kontraszelektált hajdúk mozgósíthatóak.

– Gondolom, ezzel azokra a vállalati tanácsok mintájára működő szervezetekre utal, amelyeknek majd úgymond feladata lesz az egyetemek ellenőrzése.

– Ha ez bekövetkezik, akkor e szervezetek érdekei fognak megjelenni az oktatásban. Azt a társadalmat, amelyben a társadalom egészének céljai helyett szervezetek, nagyvállalatok érdekei dominálnak, nem demokráciának, hanem oligarchiának hívjuk. Nem hiszem egyébként, hogy az oktatásnak Döbrögik szeszélyeit, nagyvállalatok napi érdekeit kell kiszolgálnia. Az oktatásnak általános műveltséget kell adnia. Azért, hogy jó legyen a polgárok szövegértése. Hogy különbséget tudjanak tenni az állam, illetve a Döbrögik érdekei között. Hogy lássák, miben különbözik a demokrácia és az oligarchia. A mai oktatási rendszer ilyen kérdéseket illetően, különböző okok folytán, részben a még mindig deformált történelmi tudat, részben a mesterségesen alacsony színvonalon tartott filozófiai, esztétikai kultúra miatt, a tudattalanság állapotában tartja a honi ifjúságot. A tévéműsorok, illetve a pénzügyi források által ellenőrzött napilapok domináns része pedig a felnőtt lakosság tudattalanságban tartásáról gondoskodik.

– Mit tehetünk ebben a helyzetben? Csak nem akarja azt mondani, hogy mint Ludas Matyi, mi is nyúljunk furkósbothoz?

– Magyarország nemsokára tagja lesz az Európai Uniónak. Jól működő országok gazdaságával, kultúrájával kerülünk versenyviszonyba. A furkósbot nem eurokonform. A tagországok saját érdekeiket ennél sokkalta keményebb, sokkalta drágább eszközökkel juttatják érvényre. Kultúrával. A magyar politika jelenlegi vezetői mindeközben alig látnak túl saját döbrögi portáikon. Értetlenül állnak a demokrácia előtt. Félek, ha az oktatási kormányzat céljai megvalósulnak, Magyarország nemcsak az EU tagországaival, de az EU-n kívüli közvetlen szomszédaival, Szerbiával, Romániával, Ukrajnával szemben is alul marad a versenyben.

– Mi tehát a teendő?

– Olvassuk a Ludas Matyit! Ha megértjük Döbrögi jellemét, azt a környezetet, amelyben Döbrögi tevékenykedik, megérthetjük korunk társadalmi viszonyait is. Megtudhatjuk, mit forgat fejében Magyar Bálint és Bokros Lajos.