Elharapódzó idegenellenesség Spanyolországban?
Túlzás lenne azt állítani, hogy Spanyolországban eddig is általános megbecsülés övezte volna a marokkóiakat. A felmérések tanúsága szerint – minden bevándorló csoportot beleértve – a spanyolok őket utasítják el a legnagyobb mértékben. Ennek talán az lehet az oka, hogy a mintegy 333 ezres – egyes becslések szerint félmilliós – közösség jelentékeny része illegális bevándorló, szakképzettség és tervek nélkül próbál szerencsét Spanyolországban. A menekültek számát tekintve aligha meglepő, hogy a spanyol kormány a Migrációs Törvény módosítását tervezi, elsősorban a bevándorlóknak nyújtott szociális kedvezményeket szeretnék megnyírbálni.
A madridi merénylet óta nem jó muszlimnak lenni Spanyolországban. A fővárosi Lapavies negyedben élők arról panaszkodnak, hogy már az utcára sem mernek kilépni, gyakran leköpdösik és megütik őket. Egyre többen idézik az andalúziai kisvárosban, El Ejidóban történteket is. Négy esztendeje súlyos összecsapások zajlottak a negyvenezres településen. Egy spanyol nő meggyilkolása után a helyiek vadászatot indítottak a lakosság mintegy felét kitevő észak-afrikai bevándorlók után, és 80 embert megsebesítettek. Könynyen meglehet, hogy ismét elszabadulnak az indulatok, s bár más uniós államokhoz képest Spanyolországban arányában kevesebb bevándorló él, sokan mégis őket tehetik felelőssé a Madridban történtekért.
A helyzetképhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a külföldiek által spanyol földön elkövetett bűncselekmények többsége a marokkóiak nevéhez fűződik, többek között ők uralják a drogpiacot is. Sokatmondó tény, hogy a második legtevékenyebb bűnözői csoportot is észak-afrikaiak, az algériaiak klánjai alkotják. Aligha használ a marokkóiak megítélésének a tavalyi casablancai robbantásorozat, amely feltűnően sok azonosságot mutat a madridi merényletekkel. 2003. május 16-án öngyilkos merénylők öt helyszínen – nyugati és izraeli érdekeltségek ellen –, csaknem azonos időpontban hajtottak végre robbantásokat Összesen 45 ember vesztette életét, köztük 12 öngyilkos merénylő. Akárcsak most, a helyi hatóságok akkor is úgy vélték, hogy a merényletsorozatot az al-Kaida tervelte ki és hajtotta végre. A sejtéseket megerősítette, hogy a madridi robbantás után letartóztatott egyik marokkói férfi kapcsolatban állt a casablancai merénylőkkel.
A madridi vérontás óta eltelt néhány napban megromlottak az eddig sem különösebben szívélyes spanyol-marokkói állami kapcsolatok is. Tavaly nyáron a Petrezselyem-sziget esete korbácsolta fel az indulatokat. Miután a maroknyi földdarabra mindkét ország igényt tartott, kis híján fegyveres összecsapásba torkollottak az indulatok. A terrorcselekmény következtében Spanyolország felülbírálhatja idegenrendészete eddigi gyakorlatát, és az olaszokhoz hasonló döntésre szánhatja magát. A római belügyminisztériumban máris több mint félezer, terrorista-kapcsolatokkal gyanúsított mozlim bevándorló kiutasítását mérlegelik. Mindenesetre feltűnő, hogy az itáliai sejtek is algériai és marokkói kötődésűek.
Váratlan vendégek a két világ határán
A két kontinens, Európa és Afrika közelsége talán sehol nem nyújt annyi lehetőséget, s talán sehol máshol nem is okoz annyi problémát, mint a Gibraltári-szoros térségében. Spanyolország és Marokkó mindössze húsz kilométerre, vagyis kevesebb mint egyórányi hajóútra fekszik egymástól, így hát nem véletlen – mint ahogyan azt a nagy hajóforgalom is jelzi –, hogy ez a terület a két kontinens közti kereskedelem talán legfontosabb kapujává vált. A Dél-Spanyolországban nyaraló turisták ezrei keresik fel évről évre az „egzotikumot” rejtő észak-afrikai országot, mely önállóan is mind nagyobb hangsúlyt fektet az idegenforgalomra. A többek között a tunéziai Dzserbát, illetve az indonéziai Balit sújtó merényletek után 2003 májusában a Casablancát megrázó, mintegy negyven áldozatot követelő robbantássorozat is jelezte azonban: a keleti világ „egzotikumát” a terrorizmus sötét felhője árnyékolja be. „Leszámolunk a bűnös Washington csatlósaival” – hirdetik egyes fantomok, kiknek egy csoportja a jelek szerint legutóbb épp a Gibraltári-szoros déli oldaláról érkezett Európába.
Az európai partokkal szemben fekvő – de még spanyol város – Ceuta és Marokkó határán lezajló események is gyakran borzolják a határőrizetért felelős hatóságok idegeit. A két országot elválasztó határnál például ugyan magas betonfal húzódik, a megviselt monstrum repedéseit kihasználva azonban még itt, a katonák szeme előtt sem lehetetlen a kábítószercsempészet. Érdekes látványt nyújt, mikor az építmény mindkét oldalán menetrend szerint fiatal férfiak jelennek meg, s a réseken az előre megbeszélt tervek szerint cserélnek gazdát az apró, gyanús csomagok.
A nyitott politikát folytató Marokkóra persze korántsem ez kép jellemző, az ország dinamikusan fejlődik, de múltja, s földrajzi elhelyezkedése miatt érthető módon problémákkal küzd. Szemben ráadásul ott fekszik az ismeretlen, ám jóléttel kecsegtető öreg kontinens, mely mágnesként vonzza magához a szegényebb országok lakóit. De „az ő problémáikra legalább konkrét válaszokat lehet adni” – vallják az andalúziaiak, kiknek körében azonban most a félelem az úr.
***
Alagút két kontinens között.
Miközben a fenyegetett térségekben egyre nagyobb figyelmet fordítanak a terrorizmus beáramlásának visszaszorítására, nemrégiben olyan tervek láttak napvilágot, melyek szerint alagút épülhet a Gibraltári-szoros alatt. Az elképzelés a két ország közti kapcsolatok javítását, s a turizmust is szolgálni hivatott, ám félő, hogy az utóbbi hónapok terrorcselekményei egy időre ennek a tervnek is gátat vethetnek. Az eredeti tervek szerint az építkezés legkorábban 2008-ban kezdődhetne, a 38,5 kilométer hosszú, s 300 méteres mélységben futó alagút a dél-spanyol Punta Palomat és a Tanger közeli Punta Malabatát kötné össze. A költségeket egyelőre 30 millió euróra taksálják. (MN)
origo.hu
Hatalmas hajtóvadászat van érvényben az ország legkeresettebb bűnözői ellen
