Koszovóban háború van. Az albánok és a szerbek fegyveres csoportjai valóságos tűzharcot vívtak egymással. Szinte nincs is a tartományban olyan, a szerbek által is lakott település, ahol az albánok ne gyújtogattak volna. Volt olyan szerb falu, amelyben egy ház sem maradt épségben. Az áldozatok száma a legújabb jelentések szerint húsz és harminc közé tehető, ám ezt hivatalosan senki nem tudja megerősíteni, mint ahogy azt sem, hogy a sebesültek száma meghaladja a félezret. Más források ezernél is több sérültről beszélnek. Többségük szerb. Tartanak attól, hogy az összehangoltnak látszó albán hadjárat még súlyos vérengzésbe torkollik.
Belgrádban etnikai tisztogatásnak és szervezett terrorizmusnak minősítik a koszovói eseményeket. Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő rendkívüli intézkedések bevezetését követelte Koszovóban. Szerinte a dél-szerbiai tartományban a szerbek elleni pogrom etnikai tisztogatás méreteit öltötte, s az erőszakcselekményeket előre kitervelték és összehangolták. Belgrád riadókészültségbe helyezte rendőri erőit a szerb törzsterület és Koszovó választóvonala mentén, s fokozta a készültséget a szerbia-montenegrói hadsereg is.
Kovács József alezredes, a Koszovóban állomásozó magyar kontingens parancsnoka közölte: a magyar zászlóalj semmiféle új feladatot nem kapott, továbbra is a KFOR-főparancsnokságot, egy másik objektumot és saját táborukat védik. Hozzátette: magyar katonák semmilyen atrocitást nem szenvedtek el, nem vettek és a jövőben sem vesznek részt tömegoszlatásban. Azt is elmondta, hogy az összes magyar katona megerősített szolgálatban a posztján vagy a táborban van.
Kovács László külügyminiszter tegnap ismertette a kormány álláspontját. Ezek szerint „békés úton, párbeszéddel kell mielőbb rendezni a sajnálatos koszovói konfliktust”. Ennek feltétele, hogy a szerb kormány vesse latba befolyását, hogy Szerbiára ne terjedjen át az összetűzés – mondta a külügyminiszter.
*
Több helyen menekítik a szerb lakosságot. A nemzetközi erők ugyanis kénytelenek bevallani, hogy nem urai a helyzetnek. Ők maguk is ki vannak téve a támadásoknak, s mind kisebb eredménnyel tudnak fellépni a dühöngő tömegekkel szemben. Pedig könnygázt, riasztólövedéket és gumilövedékeket használnak. A NATO parancsnoksága közben úgy döntött, hogy sürgősen csapatokat vezényel át a boszniai SFOR kötelékéből, a mintegy 150 fős alakulat máris megindult a KFOR támogatására. Nagyobb NATO-alakulatok érkezésére is számítanak.
Nem ura a helyzetnek a pristinai vezetőség sem. Ibrahim Rugova, Bajram Rexhepi, Nexhat Daci felhívásainak már semmi foganatja nem volt. A Pristinában tüntető tömeg az UCK, az albánok fegyveres szervezetének az újjászervezését követeli. Pristina szerint Koszovó függetlenségének elismerése hozzájárulna a megoldáshoz.
Belgrádban pedig szinte szünet nélkül ülésezik a kormány. Az államközösség az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérte. A Szerb Radikális Párt közölte, hogy támogatni fogja a Kostunica-kabinet lépéseit, bármilyenek is legyenek, ám egyértelművé tette, hogy szerinte a megoldás csakis az lehetne, hogy megvédjék a koszovói szerbeket – fegyverrel és egyenruhában. Közben készültségbe helyezték a szerb rendőrséget a koszovói határ közelében az erőszak áterjedését meggátolandó. A rendkívüli ülésre összehívott Legfelsőbb Védelmi Tanács (amelynek tagjai a két köztársaság és az államközösség vezetői) felszólította az UNMIK-ot, a KFOR-t, hogy szavatolja a koszovói szerbség személyi és anyagi biztonságát, ugyanakkor felkínálta segítségét is. A szerb fegyveres erők azonban csak a nemzetközi erőkkel való egyetértésben és velük együttműködve térne vissza, hogy hozzájáruljon a helyzet stabilizálásához, tette egyértelművé Borisz Tadics védelmi miniszter.
Nem így gondolják a szélsőségesek, akik fegyvert követelnek, hogy leszámoljanak az albánokkal. Tüntetések voltak Belgrádban, Nisben és még jó néhány szerb városban, több helyütt úgy kellett megvédeni a dzsámikat. A szerb rendőrségnek is könnygázgránátokat kellett bevetnie. Az újvidéki megmozdulásoknak kizárólag szélsőséges megnyilvánulásai voltak. A rendbontó csoportok – amelyeknek tagjai jórészt részeg fiatalokból álltak – leszaggatták a vajdasági zászlót a tartományi kormány épületéről, és elégették. A rendőrségnek kellett útjukat állniuk, hogy ne törjenek be a leusztasázott Nenad Csanak vajdasági házelnök újvidéki lakásába. Az erős rendőrségi alakulatok sem tudták azonban megakadályozni az albán nemzetiségű pékek, cukrászok elleni támadásokat. Bevert kirakatok, összezúzott berendezések maradtak utánuk. Zomborban és Apatinban hajtóvadászat indult az albánok ellen.
Rettegés lett úrrá a térségben: Koszovóban a szerbek félnek, Szerbiában a muzulmánok (akiket indokolatlanul egy kalap alá vesznek az albánokkal) és a jóval kisebb számú albánság. Nyugtalanság tölti el a vajdasági magyarságot is. Jó hír ugyanakkor, hogy jelen sorok írásakor a magyar közösséget nem érték atrocitások.
origo.hu
Orbán Viktor elmondta, mit, és miért kell megakadályozzanak a magyarok – videó
