Szeresd a gyerekeket

Nemigen ülnek be utasok abba a vasúti fülkébe, ahol már gyermekes család helyet foglalt. Ami ugyan nem előnytelen az érintetteknek – a kicsiknek is több hely jut játszani –, de jelzi azt a gyermekellenes légkört, ami nálunk szinte kézzel tapintható. Lassan már hosszú évtizedek óta e téren semmi nem változik. A társadalom ellenségesen áll szemben a gyermekekkel és a szüleikkel annak ellenére, hogy éppen őket és a sok utódot vállalókat kellene a legnagyobb figyelemmel körülvenni, hiszen a saját magát még azonos szinten fenntartani sem képes nemzet kénytelen megnyitni kapuit a bevándorlók előtt, ha nincs utánpótlás vagy túlzottan kevés van belőlük. Hacsak nem a tömeges bevándorlás elősegítése a cél, akkor valamit sürgősen tenni kell. Ez közhely. De közhely az is, hogy alapvető változás a népszaporulatban nem következett be, a figyelmeztetések ellenére sem. Ami európai jelenség is. Egyes helyeken pedig olyan kétségbeesett lépésekhez vezet, mint a minap egy kis olasz faluban, ahol a polgármester elhatározta: minden gyermek születését hétezer euróval jutalmazza. Az ösztönzés eddig szinte mindenhol a családok anyagi terheinek könnyítését célozta. Amivel önmagában véve nehéz vitába szállni, kivéve azt, hogy azok, akik csupán anyagi befektetésnek tekintik a szülést, nem feltétlenül biztosítanak majd olyan nevelést gyermekeiknek, amely a társadalom főbb igényeit kielégíti. Nem is szólva a gyermek valódi igényeiről.
Érdekes az, hogy a családprogramok szakértőinek sem igen jut az eszébe megvizsgálni azt a kérdést, hogy vannak-e az anyagiakon kívül nem anyagi ösztönzők is. De nem igyekeznek választ adni arra a kérdésre sem, hogy mi okozza az amerikai és az európai népszaporulat közötti jelentős különbséget, az amerikai javára. Hiszen ha csupán az anyagi ösztönzők jelentenék a döntő szempontot, akkor a demográfiai mutatóknak inkább Európában kellene kedvezőbbnek lenniük. Az Egyesült Államokban ugyanis a gyermekes szülőknek nyújtott támogatás messze alatta marad annak, mint amit az európai jóléti rendszer nyújt. Ennek ellenére a számok azt mutatják, hogy mintha nem az anyagi segítség lenne a döntő. Magyarországon a családonkénti átlagos gyerekszám 1,28, a 100 családra jutó gyerekszám 108, ami évente 3,5 százalékos népességfogyást eredményez. Németországban ez a szám 1,39, viszont az Egyesült Államokban 2,07. Az is érdekes, hogy az Egyesült Államokban az oda Mexikóból és Közép-Amerikából bevándoroltaknál ugyanez a szám 3,2 – annak ellenére, hogy a spanyol ajkúak messze nem tartoznak a legjobban kereső társadalmi csoportok közé. A feketéknél ez a mutató 2,1, a fehér amerikaiaknál pedig 1,9, ami minden európai országban mért szaporulatnál magasabb, Izlandot kivéve, ahol a mutató 1,99.
De ha az amerikaiak javára billenő gyermekmérleg nem az anyagiaknak köszönhető, akkor mivel magyarázható? Hiszen az amerikai anyák nem kapnak pénzt azért, mert otthon maradnak a szülés után, és nem is számíthatnak egy olyan, ingyenes bölcsődei és óvodai hálózatra, amelyet az európaiak magától értetődőnek tekintenek.
A sokszor tévesen túlzott anyagiasságuk miatt is bírált amerikaiak életfilozófiájának része az az amerikai alkotmányban lefektetett joguk, hogy mindenki a saját módján keresse boldogságát és boldogulását. Márpedig szinte nincs olyan amerikai, akinek ne lenne természetes az, hogy nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor egy kisgyermek átöleli szüleit. A gyermekek iránti szeretet „össznépi”: ellentétben a nálunk a feléjük és szüleik felé sugárzó érdektelenséggel, sőt mogorvasággal, az amerikai családosok mindennapi élménye a mindenhonnan feléjük áramló szeretet és segíteni akarás. Ami a sarki vendéglőben kezdődik, ahol a pincér azonnal hozza a gyerekszéket, majd a kifestőkönyvet, és színes ceruzákat tesz az asztalra, hogy a kicsik szórakozzanak addig is, ameddig megkapják az ennivalójukat. A nagyobb könyvesboltokban hatalmas gyerekrészleg található, ahol a sok ezer könyv mellett felolvasásokat rendeznek. Minden nagyobb városban gyerekmúzeumot rendeztek be, és mindegyik programokat kínál. Motel pedig szinte nincs csúszda és pancsoló nélkül. A szupermarketek pénztárosnőitől pedig soha nem marad el a mosoly és néhány kedves szó.
Az amerikai gyermekáldás európainál jóval nagyobb gyakoriságát nyilván elősegítik még az egész napos, vagyis délután négy felé befejeződő iskolák, a munkahelyi és életviteli rugalmasság, a tágas lakások és házak, valamint az elérhető áron „vásárolható” segítség legális és illegális bevándorlók formájában.
Az amerikai családok a magánóvodáért heti nyolcvan–száz dollárt fizetnek, de nem ritka az évente akár 15 ezer dollárba kerülő óvoda sem. A szülő anyák átlagban csupán két-három hónapot maradnak otthon. Munkába állásuk után a férjek az anyákkal szinte egyenlő mértékben osztják meg a gyerekkel törődést és az óvodába vagy iskolába fuvarozást.
Az amerikaiaknak a gyerek nem terhet, hanem „lehetőséget” és „alkalmat” jelent a boldogságra, amiért mindent érdemes feláldozni. Az örök amerikai optimizmus pedig az abba vetett hit, hogy lehetősége és alkalma mindenkinek egyenlően van. Az európaiak ehelyett inkább autót akarnak vásárolni, utazni és jó lakásra spórolni, nem pedig a nyakukba venni azt a felelősséget, mint amit a gyermek jelent.
Az amerikai demográfusok és a gyermekekkel kapcsolatos területek szakértői igen negatívan nyilatkoznak Európáról. Míg az Egyesült Államokban a „nemzethalál” gondolata fel sem merül, Európában annál inkább. Paul Demeny, a New York-i Népességi Tanács egyik tisztségviselője Európáról nemrégiben azt mondta, hogy az öreg kontinensen 2050-re a lakosság fele 50 év fölötti lesz, és a 65 évnél idősebbek aránya kétszer olyan nagy lesz, mint a 15 év alattiaké (30 százalék szemben a 14 százalékkal). Demeny szerint ez azt jelenti, hogy a gyermekek nem tudják majd, hogy mit jelent a testvér, az unokatestvér, a nagynéni, a nagybácsi. Négy nagyszülő osztozik majd egyetlen unokán. „Ilyen még soha nem volt” – így Demeny.
Lehet, hogy Európa – és az élén Magyarország – demográfiailag egyszerűen becsukja kapuit? Amerikában mindaz megvan, amit nálunk az Egyesült Államokat képmutatóan éltető liberálisok oly mélyen gyűlölnek vagy megvetnek: virágzó vallás, szigorú családi értékek és a sokgyermekes családok szeretetének kultúrája. Másolható modell.