Ha a régi balatoni úton hagyjuk el a várost, néhány kilométernyire Budapest határától különös fóliasátrak tűnnek fel jobb oldalon. Régészek dolgoznak alattuk hóban, fagyban, esőben. Lakópark épül ezen az őskortól kezdve lakott lankás területen. Lenn, a patak közelében már az épületeket alapozzák, hatalmas teherautók jönnek-mennek. Tőlük néhány méternyire azonban még a régészeké és segítőiké a terep: Komárom-Esztergom megyéből ingázó nyugdíjas bányászoké, rajzolóké, fotósoké, restaurátoroké. Sürgeti őket az idő, szigorú határidőket kell betartaniuk – de be is tartják, a beruházó által meghatározott szakaszonként. A régészeti feltárás miatt nem fog késni a lakások átadása.
Nehéz a terep. Ha esik, sártengerré változik a szépen „megnyesett” föld, amelynek felszínén száraz időben világosan kirajzolódnak az egyes objektumok – házak, gödrök, kemencék – foltjai. Az Árpád-korban itt volt a Kána nevű falu, amit egy 1325-ös határleírás is valószínűsít. A nyolcvanas években H. Gyürki Katalin kutatott nem messze ettől a helytől, amikor a kánai bencés kolostort ásta. De ő a patak másik partján kereste a falut, hiába. A mostani építkezés helyén viszont nem is találhatott volna semmit, mert ott akkor még gyümölcsös volt. A régészeknek az építkezést megelőző ásatáson nyílt lehetőségük arra, hogy 350 méter széles sávban átkutassák a mintegy 15 hektáros területet. A feltárást Terei György, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársa vezeti. Szakmai konzulense Bencze Zoltán, a BTM középkori osztályának vezetője és B. Nyékhelyi Dorottya, aki a budavárbeli Szent György téri ásatásokat irányította.
A tavaly szeptember óta folyó munka során Kána területén mintegy kétezer objektumot találtak a régészek, ezek öt–tíz százaléka az őskort idézi (a területet észak–déli irányban őskori körárok szeli át), a többi Árpád-kori. Nyolcvan földbe vájt, nyeregtetős házat, tárológödröket és jó néhány szabadon álló kemencét tártak fel. Minden bizonnyal a tervezett kiállítás dísze lesz az a két kemence, amelyet teljes épségben sikerült kiemelniük. Rábukkantak egy Árpád-kori pincére, még a hozzá vezető, földbe vájt lépcsősor is megvan. A házak vagy kelet–nyugati, vagy észak–déli tájolásúak, belső elrendezésük mindig azonos. Az észak–déli tájolásúakban a délnyugati sarokban építették meg a kemencét, a kelet–nyugatra tájoltakban az északiban. A kemencék alapjába gyakran tapasztottak törött cserepeket, hogy jobb legyen a hőleadó képességük. Az azonban nagyon ritkán fordul elő, hogy ezekből a töredékekből ép edényeket lehessen összerakni. Itt az egyik kemencealapból felszedett cserépdarabokból négy teljes edényt tudott rekonstruálni a restaurátor. Amiből arra lehet következtetni, hogy viszonylag ép edényeket vittek oda a kemencéhez, és ott a helyszínen törték össze, mielőtt az agyagba tapasztották.
A dombtetőn, a legnagyobb fóliasátor alatt Kána falu templomát és a körülötte lévő temetőt tárják fel. Az eredetileg tízszer nyolc méteres, keleti tájolású falusi templom szentélye félköríves záródású. Nyugati felén egy későbbi időszakban hét méterrel megnagyobbították – hogy mikor, azt még nem lehet tudni. A templom körüli temetőben faragott kővel bélelt sírok sorakoznak, gyakran egymásba vágva. Több jel mutat arra, hogy a települést hosszabb ideig lakták. A későbbi periódusok lakói nem fordítottak különösebb gondot a korábbi sírok tiszteletben tartására. Ha az új temetkezés valahol metszette a régit, a belőle származó csontmaradványokat visszatöltötték a földdel együtt az új sírba. Föltehetően a templom megnagyobbított része alatt is rejlenek a korábbi időszakhoz tartozó sírok.
A leletanyagban rengeteg a házikerámia. Sok minden utal a korabeli mezőgazdaságra (szőlőmetsző kés, baltaszerű vágószerszám, őrlőedények, malomkövek). A hadászathoz köthető nagy mennyiségű vastárgy (nyílhegy, sarkantyú) arra mutat, hogy Kánában valószínűleg tehetősebb emberek is éltek. Az Árpád-kori feltárásokon többször megfigyelt fejjel lefelé fordított edények (bennük állatcsontok, vágószerszámok) a korabeli hiedelmekkel hozhatók összefüggésbe. A pénzek között gyakori az ezüstdénár, és találtak III. Bélához köthető, bizánci mintára vert, nagyobb méretű bronzpénzt is.
A leletanyag alapján valószínűsíthető, hogy a legkorábbi objektumok XII. századiak, de hogy meddig lakták Kánát, és hogy a templom a legkorábbi időszakban megvolt-e, azt még nem lehet tudni. Minderre csak a terület teljes feltérképezése, a leletanyag feldolgozása után tudnak választ adni a kutatók. Az ásatás különleges jelentőségét az adja, hogy a régészek itt nagy területen együtt tanulmányozhatják legalább kétszáz évnyi időszak emberkéz alkotta építményeit és tárgyait. A nagyközönség a munka befejezése után kiállításon láthatja majd a legszebb leleteket. A beruházóval tárgyalások folynak arról, hogy restaurálás és konzerválás után bemutassák a templom maradványait, belekomponálva az új épületkomplexumba.
origo.hu
Fidesz-szóvivő a Zelenszkij-Magyar Péter összjátékról: a brüsszeli báb elvégezte az első feladatát
