A per elsőrendű vádlottja, Miroljub Vujovics ártatlannak vallotta magát, a többiek majd a per folyamán nyilatkoznak a vádiratról.
Mint emlékezetes, 1991-ben, miután Vukovárt hosszú ostrom után a szerbek bevették – miközben a barokk várost szinte teljesen rommá ágyúzták –, a helyi kórházból kihajtottak legalább 192 ápoltat, s a közeli Ovcsara mezőgazdasági birtokon valamennyiüket hidegvérűen kivégezték. Két napig, november 20-án és 21-én tartott a vérfürdő. A nemzetközi közösség hamarosan tudomást szerzett róla, s akkoriban járt is arra Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter, nemzetközi főmegbízott, akit azonban Veszelin Sljivancsanin, a jugoszláv hadsereg egyik parancsnoka nem engedett a helyszín közelébe sem. A kórház ápoltjai között lehettek sebesült vagy ott menedéket találó horvát katonák is, ám még ha így volt is, őket megillette volna a hadifogoly státus. A szerbeket akkoriban irritálta a világ szimpátiáját és elismerését kivívó, a túlerővel dacoló kemény horvát ellenállás. A felbőszült szerb alakulatok bosszúja lehetett a senkit nem kímélő vérengzés.
*
A civilek, betegek, hadifoglyok kivégzésében való részvétellel terheli a tavaly decemberben közzétett vádirat a bíróság előtt álló hat személyt, akik a jugoszláv néphadsereg kötelékébe tartozó területvédelmi egységek tagjaiként – tehát tartalékosokként – követték el a vádirat szerinti tettüket.
A „vukovári vérengzésként” elhíresült háborús bűncselekmény három vádlottja – Mrksics, Radics és Sljivancsanin, az úgynevezett vukovári trojka – már a scheveningeni börtönben ül, s várja a hágai törvényszék ítéletét. A belgrádi különleges bíróság előtt azonban a közvetlen elkövetők állnak, s feltehetőleg nem mindannyian.
Jelenleg Belgrádban nem egy per zajlik. A közvélemény nagy érdeklődéssel figyeli a Zoran Djindjics elleni gyilkos merénylet feltételezett elkövetői ügyének tárgyalását, vagy éppen Ivan Sztambolics volt szerbiai elnök elrablóinak és gyilkosainak, valamint Vuk Draskovics merénylőinek a perét. Ha Belgrád ezekkel a perekkel igyekezne bebizonyítani a nemzetközi közösségnek, hogy a szerbiai bíróságok képesek és alkalmasak átvenni a hágai törvényszék dolgát, s joggal kéri Kostunica új szerb miniszterelnök, hogy Szerbiában ítélkezzenek a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek felett, akkor éppen az ellenkező hatást érte el. Ezeket a pereket ugyanis incidensek jellemzik, az ügyvédek közötti tettlegességek, az evidens időhúzás, a időnként furcsa megnyilvánulások a közéletben. A legutóbbi eset pedig arra is utalhat, hogy a szervezett bűnözést nem sikerült szétverni, mint a bel-ügyminisztériumban állítják. Hétfőn este ugyanis Belgrádban lelőtték azt a bizonyos Kujo Krijestoracot, aki a véletlen folytán szemtanúja volt Zoran Djindjics szerb miniszterelnök meggyilkolásának. Most azt állítják, hogy a tanúnak nem azért kellett meghalnia, hogy megakadályozzák vallomását. Meggyilkolásának ugyanis, erősítik, semmi köze a perhez. Alvilági leszámolás áldozata lett. Ha pedig Krijestorac valóban alvilági figura, akkor hogyan volt ott éppen a gyilkosság pillanatában? De az is lehet, hogy éppen ezért tudta felismerni azokat, az ugyancsak alvilági „kollégákat”, akik a merényletkor a helyszínen tartózkodtak, akikről tett is említést a vizsgálat során. A bíróság előtt azonban már nem nevezheti meg őket.
origo.hu
Legfőbb Ügyészség: Magyar Péternek hiányosak a jogi ismeretei, ez így nem fog menni
