Negyedére csökkentené a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a kisgazdaságok és a falvak túlélését szolgáló idei vidékfejlesztési keretet, arra hivatkozva, hogy többek között ebből kell előteremtenie a tüntetések után aláírt agrármegállapodás fedezetét. Ez a lépés elfogadhatatlan. Pont azt a forrást veszi el az egyéni gazdaságoktól a kormány, ami a túlélésüket segítené, így téve végképp semmivé a demonstrációk eredményét. A magyar gazda élni akar címet viselő lakiteleki tanácskozáson Ángyán József, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének igazgatója hívta fel a figyelmet arra, hogy a szaktárca mindössze hárommilliárd forint előteremtése érdekében további tízmilliárd forint automatikusan járó brüsszeli forrást utasít viszsza, veszélybe sodorva a kistermelők jövőjét. A vidékfejlesztésre szánt, úgynevezett második pilléres kifizetésekből amúgy is a szükségesnél kevesebbet igényelt a kormány, pedig ez a forrás lesz az, ami az unió közös agrárpolitikájának fokozatos átalakításakor főszerephez jut majd.
Egyértelműen a hazai nagyüzemek érdekét szolgálja az EU-val aláírt csatlakozási megállapodás – jelentette ki előadásában a professzor. Ezt a megállapítást Ángyán József érdeklődésünkre kulisszatitkokkal egészítette ki. A birtokában lévő belső utasítások és bizalmas dokumentumok bizonyítják: a mostani kormány a koppenhágai tárgyalások finisében arra törekedett, hogy az uniós pénzek belépésünk után a magyar agrártermelők „felső egyharmadának” versenyképességét szolgálják, és a közepes gazdaságok közül is csak a tehetősebbeknek kedvezzenek. Így fordulhatott elő, hogy az a támogatási forma, aminek 95 százalékát csak a hazai agrárüzemek öt százaléka kaphatja meg, 64 százalékos arányt képvisel a hozzánk érkező brüsszeli agrárpénzek között. A többi csatlakozó országnál fordított a helyzet. Negyvennyolc százalékos részesedéssel bír a nagygazdaságoknak kedvező támogatás, ezzel szemben 52 százalék a kicsiket segítő vidékfejlesztési keret.
Ez a támogatási matematika Ángyán József szerint egyértelmű jövőképet vetít elénk: az elsősorban gabonaféléket és olajos növényeket termelő tőkés latifundiumok országában megvalósulhat Szanyi Tibor politikai államtitkár kasszandrai jóslata. Az ágazat 80-100 ezer embert tart el, akik két-háromezer nagygazdaságban dolgoznak majd bérmunkásként. Ebbe az irányba mozgatják a folyamatokat az érdekek. Ezért mondja azt Magda Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, hogy arról a gazdaságról, amelyik nem birtokol legalább ötszáz hektárt, a jövőben beszélni sem érdemes. Ezért hirdetik azt a szocialisták, hogy a mezőgazdaságból kikerülő több százezer család sorsa a szociálpolitikára tartozik.
A kormány azt az agrárpolitikát képviseli, amely mára zsákutcába jutott az EU-ban – fejtette ki a konferencia hallgatóságának az igazgató. Az unió évente negyvenmilliárd eurót költött arra, hogy közpénzből támogassa a termelést, felvásárolja a mezőgazdasági termékeket, majd ugyancsak közpénzből támogassa azok exportját. Ez a módszer egy feneketlen zsákként működő agrárkasszát hozott létre, valamint felesleges gabona- és vajhegyeket teremtett. Az EU-ban már tizenkét esztendeje folyik a tarthatatlan rendszer reformja, melynek során a kifizetéseket elválasztják a termeléstől, és az egészséges, környezetbarát élelmiszerek előállítását, a vidéki munkahelyek megtartását, a táj megőrzését és a kulturális örökség védelmét támogatják.
Ez az, amit a magyar kormány lebecsül, amit árvalányhajas bokrétának tart. Ez az a második pillér és a hozzá kapcsolt Nemzeti vidékfejlesztési terv, melyről feltűnően kevés szó esik. Talán azért, mert évről évre több pénz lesz ebben a rendszerben. 2006-ig évente három-négy, utána évente öt százalékot csoportosít át ide az unió. Ha valaki betartja a környezetbarát gazdálkodásra vonatkozó szabályokat, hektáronként 80–150 ezer forint ütheti a markát. Ha nem kurtítaná meg a kormány ezeket a támogatásokat, idén már húszezer termelő vehetne részt ebben a programban. De vajon miért akadályozza a kabinet a magyar mezőgazdaság számára kitörési lehetőségeket nyújtó folyamatokat? – tette fel a kérdést Ángyán József. Azért, mert a nagyüzemi lobbi mohósága határtalan. Ezekre a forrásokra is rá szeretné tenni a kezét, ám ahhoz még jelentős földterületekre volna szüksége. Különösen érdekesek e szempontból a kedvezőtlen adottságú térségek, ahová kiemelt támogatások igényelhetők a második pillérből. Azért halljuk nap nap után, hogy a kicsik esélytelenek, a parcelláknak nincs jövője, mert aki ezt hangoztatja, olcsón szeretné felvásárolni az elbizonytalanodó gazdáktól a földet. Vigyázzunk tehát a birtokra, ne kótyavetyéljük el senkinek – intette a professzor a tanácskozáson jelen lévő termelőket.
Egy tudományos intézet számításait idézte Medgyasszay László, az MDF agrárpolitikusa, illusztrálva, hányan válhatnak a mezőgazdaságban dolgozók közül földönfutóvá. A szakemberek előrejelzése szerint röviddel az uniós csatlakozás után az egyéni gazdaságként működő tehenészetek 36 százaléka, a társas gazdaságok 42 százaléka mehet tönkre, ami 15 ezer család sorsát pecsételheti meg. Ugyanez a sertésnél 18, illetve 32 százalék: itt nyolcezer családra vár a munkahely elvesztése. A baromfitenyésztésben a legsúlyosabb a helyzet. Ebben az ágazatban az egyéni termelők 64 százaléka, a társaságok 46 százaléka kerülhet csődbe 27 ezer család megélhetését veszélyeztetve. Ez a drámai folyamat 4,2 milliárd forinttal csökkenti az állam adóbevételeit. Ha ezt az adatot is figyelembe vesszük, világosan látható, hogy az állattenyésztés kiemelt támogatása a kormányzat számára megtérülő befektetés. Mégis, tüntetések kellettek ahhoz, hogy ezt a szaktárca is belássa.
Húszezer ember már eltűnt a tejágazatból – figyelmeztetett a szomorú valóságra Koppányi Miklós, a Kápolnásnyék és Pettend határában működő kis tejfeldolgozó tulajdonosa. A vállalkozó beszámolt arról, hogy cégére az első évtizedben még a fejlődés volt a jellemző. Az utóbbi esztendőkben azonban egyértelműen érzi, hogy a nyaka körül szorul a hurok. A kötél végét pedig a külföldi tulajdonba került konkurencia tartja a kezében, és a túléléshez az agrárkormányzat nem adja meg a szükséges támogatást. Jó példa erre a Sapard-pályázat. A feldolgozó két nyertes beadvánnyal is dicsekedhet, melyről 2002 végén érkezett meg az értesítés. A pénzt viszont még a mai napig sem utalták ki, miközben a vállalkozó 12 millió forint értékű beruházást előlegezett meg.
A tavalyi évben rekordösszegű műszaki fejlesztésről számolt be a földművelésügyi miniszter. Arról viszont nem szólt a tárcavezető, hogy a programban mindössze 15 ezer gazdaság vett részt, csaknem százezernek nem tellett gépvásárlásra, építkezésre – mutatott rá a honi agrárpolitika fonákjára Márai Géza, a Szent István Egyetem adjunktusa. Érdemes odafigyelni arra is, hogy az intervenciós gabonafelvásárlás nyolcvan tonnánál kisebb mennyiségre nem vonatkozik, ami legalább 20-25 hektáros gazdaságokat feltételez. A kicsik tehát ettől a lehetőségtől is elesnek. Pedig a családi gazdálkodók által végezhető tevékenységek jelentik a magyar mezőgazdaság jövőjét, hiszen az olcsó tömegtermeléssel nem tudunk versenyre kelni mi sem. Jó példa erre a brazil csirke. A tengerentúlról úszó gyárak indulnak útjukra, amiket naposcsibével és takarmánnyal töltenek fel. A csirke a hajón nő meg, és ott vágják le hathetes korában, a belsőségeket beleöntik a tengerbe. Az Európában kirakodott húst a gyártók olyan olcsón adják, hogy még Magyarországon is kevesebbe kerül a boltokban, mint a hazai termékek.
origo.hu
Világhírű sorozat forgatása zajlik Dunaújvárosban – videó
