Régi, szerény házban található a polgármester irodája. A negyvenes éveiben járó, jóval 190 centiméter fölötti Bethlen Farkas 1998 óta első embere a településnek. Mindig újraválasztják. Talán azért is, mert árad belőle a megértés, a valódi tolerancia, a segíteni akarás és a szeretet. A falu mindegyik lakója iránt, kivétel nélkül. Legyen az cigány vagy „fehér”. Bethlen filozófiájából fakad, hogy a munkával szerzett pénz barátja. Polgármesterré választásakor összehívta a falu cigányságát. Azt mondta nekik: szét tudna osztani 1,2 millió forint segélyt, de nem teszi. Viszont biztosít közmunkát. Azt ígérte a cigányoknak, ha dolgoznak egész évben, akkor körülbelül hárommillió forintot kereshetnek. A cigányok azt felelték: ők dolgozni szeretnének. Ettől kezdve több éven át folyt a közmunka a településen. Többnyire tisztítás és takarítás. Az egész Dunakanyar azzal volt tele, hogy Bethlen Farkas még a cigányságot is munkára bírja. Kényszer nélkül. A polgármester elmondta, hogy a második-harmadik évben közös erővel már azt is elérte, hogy két alkalommal, egy-egy szombaton majd’ a teljes cigányság kivonult falut takarítani. Ő ment az élükön kisteherautóval, lapátokkal, szerszámokkal. Bethlen így emlékszik: „A cigányság tisztességgel dolgozott. Megértették, hogy teljes jogú tagjai a településnek és az országnak. Megértették, és egyfajta büszkeség töltötte el őket, amiért részt vehetnek a munkában.” Rágyújt. A felfelé szálló füst beburkolja a nemzeti trikolórt. „Szívvel-lélekkel csinálták, áprilistól szeptember közepéig, de volt, amikor még tovább is.” A pénzt a váci munkaügyi központból kapták, előre megállapodott elosztásban. A központ 45 ezer forintot fizetett havonta egy-egy közmunkásnak, amihez a falu hozzátett még 42 ezer forintot.
Az idén azonban – talán a Draskovics-csomagnak „köszönhetően” – a váci munkaügyi központ keretét elvették. Pályázhatnak ugyan bizonyos összegekre, de nem nagyon kapnak. A polgármester is próbált pályázati pénzhez jutni „központi helyről”, ám természetesen sikertelenül. Eljött április, amikor megszűnt a közmunka automatikus támogatása. Bethlen őszintén háborog a döntés miatt: „A cigányok teljes joggal jönnek hozzám, hogy ők szeretnének dolgozni, mert meg kell élniük. Ki kell fizetniük a villanyszámlát, a gázszámlát, a gyerekeket iskolába kellene járatni. De nincs pénz.”
Nem csoda. Az önkormányzat költségvetését az elmúlt két évben több intézkedéssel hozta lehetetlen helyzetbe a kormány. A pedagógusok bérnövekményére, ami mínusz 15 milliót jelent, nem kaptak kompenzációt. Az iskola és az óvoda fűtés- és villanyszámlájára rátelepedett még az áfa is. Beruházásra, fejlesztésre nem marad pénz. Így süllyed egyre mélyebbre a település. Bethlen Farkast az sem vigasztalja, hogy országos tendenciáról van szó. A kérdés, hogy miből éljenek meg a cigányok, kérdés marad. Holott a cigányokról gondoskodni kellene, szeretettel segíteni rajtuk, főként úgy, hogy munkát biztosítanak nekik. A kormány pedig hallgat. Farkas János a Cigány Kisebbségi Önkormányzat helyi elnöke és egy országos cigány társadalmi szervezet elnökségi tagja is. Keserűen panaszolja, hogy mennyire rosszul érinti, ami 1989 óta velük történik. Merthogy a kormányok csak ígérgettek nekik, de valójában nem történt semmi. Különböző cigány kormányhivatalok működnek, amelyek három-négy ezer embernek persze zsíros megélhetést biztosítanak, állítja Farkas János. „Ott van a miniszterelnök úr elnökletével működő Országos Cigány Koordinációs Tanács. Mindenütt ott ülnek a cigány származású hivatalnokok. Vajon miért nem segítik a településen élő cigányokat? A polgármesternek fájjon a feje amiatt, hogyan váltsák ki a cigányok a gyógyszerüket?”
Felesége, Ági közbevág. Ő is a polgármestert védi: „Nem várhatják el, hogy a saját zsebéből adjon nekik kölcsön! Itt a roma gyerekek hatvan százaléka a település hozzájárulásával étkezik. Sokszor a szívem szakad meg, amikor egy szociális bizottsági ülés után úgy kelek fel, hogy Gipsz Jakab vagy Felmosó Juliska gyógyszertámogatását elutasítják. Mert nincs rá pénz.”
A kormány által beígért támogatások csak papíron léteznek. A feladatokat viszont kötelező végrehajtani. Farkasék elmondták, hogy régen a cigányok voltak a nemzet napszámosai. Engedték őket dolgozni. Felépítették az országot, mondja nyomatékkal. A rendszerváltás lapátra tette őket. A legrosszabb helyzetbe azok kerültek, akik több gyereket vállaltak, hogy lakáshoz jussanak. Hatalmas kamatterheket is magukra vettek. Ezek a családok eladósodtak és felbomlottak, amikor a munkahelyek többsége megszűnt. Mivel a kamatokat nem tudták fizetni, elárverezték a házaikat. Az emberek utcára kerültek, vagy a férj, vagy a feleség, vagy mindkettő megbetegedett, sokan meg is haltak.
Farkasék a jelenlévő cigányok heves bólogatása közben mondják: „A polgármester urat – és higgye el, nem azért mondom, mert itt van – tisztelem, mert ő átérzi ennek a tragédiának a súlyát. Azt akarja, hogy az elesetteken segíthessen. Ez vonatkozik a nem cigányokra is. És kiket érintett a legrosszabbul a rendszerváltás? Bennünket, akik akkor negyven fölött jártunk. Azóta pedig csak idősebbek lettünk. Nem kellünk senkinek.”
Farkas János kétségbeesetten tárja szét kezét. A cigánynak a gyereke a mindene, mondja. Érette képes lopni, de ölni is. Amit ő is megtenne, mint apa a gyerekéért: „Nem érdekel a törvény. Míg a felső körökben az a jelszó él, hogy »Magyarország aranybánya, aki nem lop, majd megbánja«, addig ne akarjanak rendet és fegyelmet.”
Felmerül a kérdés, vajon miért nem mennek a romák az esélyegyenlőségi miniszterhez? Farkasné felcsattan: minek mennének oda? Úgyse kapnak semmit. Inkább eljönnek a falu polgármesteréhez, mert ő segít, ha tud. Még arra is képes, hogy elmegy és hoz fát, hogy ne fagyjanak meg a családok. Esélyegyenlőség? – kérdi. – Minek ez az egész, hogy kisebbség meg cigányság? Nincs értelme! Minek ez?
Férje legyintve mondja: a pályázatoknál is a sógorság-komaság a fontos.
A szobában ülők bizonygatják: nekik nem kellene kegyelemkenyér. Ági négy gyereket nevelt fel. Kettőt közülük kiiskoláztatott. 26 évet ledolgozott. Most 43 éves. Sohasem volt otthon ülő típus. Tíznél több helyre is elment műtétje után a télen, hogy adjanak lehetőséget, mert meg akarta mutatni, hogyan dolgozik, de munkát nem kapott.
A férje csak megerősíteni tudja, amit asszonya mond. Sokat látott ember, 32 éve országos vezető. „Az állam támogatást ad munkahelyek létesítésére. A támogatott munkahelyekről meg a cigányt elküldik, amiért nem a fehér gólya, hanem a fekete varjú hozta. Például a Samsung cégtől is.” Sok – így mondja – „sötét” ember jelentette ezt neki.
Segélyből pedig szinte lehetetlen élni. Összege 53 ezer forint. Ehhez jön 21 ezer forint családi pótlék meg nevelési segély. Ebből kellene ötüknek lakni, enni, ruházkodni.
Farkas János hirtelen megkérdi: „Közbe’ mennyi pénzt fizettek ki országimázsra például Tony Curtisnek!? De hogy a hátrányos helyzetűeket segítsék, azt nem.”
Felesége csitítja: „Csak hálásak lehetünk Farkas apánknak. Ő segít. De az állam meg elveszi a közmunkapénzt.”
A polgármester veszi át a szót és elmondja, hogy a munkaügyi központ „kiközvetít” munkalehetőséget a dolgozni akaró cigánynak. Elküldik például egy elektronikai gyárba, mert ott szükség van munkásra. Amihez a kiközvetített persze nem ért. De ha el is megy és meglátják, azt mondják neki, hogy már betelt az állás. Így egyetlenegy munkahelyet nem tudnak adni a cigányságnak. Ezért kellett volna megőrizni a közmunkát, sőt fejleszteni, nyomja el a cigarettát.
Bangó Béla helyesel. „Ebből a pénzből csak éhezni lehet, ha nincs közmunka. Nekem van egy lányom meg öt unokám. A lányomnak sincs állása. A férjének van munkája. Havi hatvanezerért. Meg rájön a családi pótlék.”
Farkasék szerint az MSZP-sek meg SZDSZ-esek kapják a pénzt. Ez meg, mint hangsúlyozzák: maga a diszkrimináció. Farkasné „a levesbe” küldené őket.
És ha felhívnák Teleki László cigányügyi államtitkárt és megkérdeznék, miért szüntették meg a közmunkapénzt? – veti föl valaki. Farkas János most szándékozik levelet írni neki, mint cigány önkormányzati elnök. Póttámogatást kér Verőcének, merthogy a falu idegenforgalmi látványosság. A Duna kapuja. Márpedig ennek a kapunak rendben kell lennie, hiszen nagy a nyári idegenforgalom. Koszos faluban nem lehet fogadni vendégeket. A cigányok, nyomatékosítja, nagyon tisztelik a vendégeket és büszkék ősi vendégszeretetükre. És az sem mindegy nekik, hogy az ott élő „törzslakosság” miként ítéli meg a cigányságot. Hogy dolgozik-e vagy bűnöző életmódot folytat. De ha nem dolgozhat, mit csináljon?
Az eddig hallgatag Vígh János is megszólal. Legjobb lenne, ha gyorsan eltűnnének, akik ezt a döntést hozták. Mert itt vagy éhen halnak, vagy nő a bűnözés. De lehet, teszi hozzá elgondolkodva, hogy ezt akarják. „Egymásra uszítani cigányt és nem cigányt. Nekem az magyarázzon csak, aki kenyeret ad” – teszi hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miután két éve van esélyegyenlőségi minisztérium, ismernek-e Verőcén a háromszáz-egynéhányból olyan cigányt, akinek e két év alatt bármiben javult a sorsa a minisztérium jóvoltából, Farkasné csak annyit mond, hogy mindenki egyformán a padlón van.
Farkas János ellentmondást nem tűrő hangon szögezi le: ez a minisztérium a cigányok mindennapi életében sem nem oszt, sem nem szoroz. Példát is mond. Egyszer játszottak a gyerekek. Az egyik súlyosan megsérült. Családja bejött Bethlen Farkashoz, aki azonnal adott nekik rendkívüli segélyt. „Ha akkor Budapestre megyek akármelyik hivatalba, azt mondták volna, fogja ezt a villamosjegyet, aztán menjen vissza”, mondja, majd hozzáteszi: az ő polgármesterük nem diszkriminál. Mert neki mindegy, hogy valaki cigány vagy nem cigány.
Sötétedni kezd. Farkasné elgondolkozva fejti ki vágyát, hogy hagyjanak fel az egész „kisebbségi üggyel”. Mert az egész csak arra volt jó, hogy „jobban megcsinálták a fajgyűlöletet.”
Férje kontrázik. A Jóistent kéri, hogy verje meg azokat, akik ezt kitalálták. Merthogy összeuszították a békés magyar polgárokat: „Tudja, hogy meddig kellenek az SZDSZ-nek az emberek? Ameddig szolgálni tudnak. Horváth Aladárral mi történt? P…n rúgták! Mondjam?” – kérdi. A többiek helyeselnek.
Verőcén lassan csendesedik a szél. A felborzolt kedélyek azonban még sokáig nem csillapodnak.
origo.hu
Itt a megrázó felvétel arról, ahogy a tatabányai áruházban betörik egy férfi fejét - videó
