Jönnek a turisták?

A magyar gazdasági helyzet egén baljósan gomolygó adatfelhők között lassan már csak Petschnig Mária Zita (Pénzügykutató Rt., Dunaferr igazgatósága stb.) és a Surányi vezette CIB Bank rózsás elemzéseire és előrejelzéseire hagyatkozhat az, aki még hisz a Medgyessy-kormány teljesítőképességében. A valós helyzetről érkező hírek azonban úgy zuhannak ránk, mint a francia forradalomban az arisztokraták nyakára a guillotine pengéje: lapunk tegnapi száma adott hírt arról, hogy a német Consodata Marketing Intelligence és az osztrák RegionData Research közös felmérése szerint is Magyarország – európai összehasonlításban – a legszegényebb államok közé tartozik. Hazánkat már nemcsak Csehország, Szlovénia, sőt Horvátország körözte le, de Szlovákia is, ami újabb és meglehetősen megdöbbentő megerősítése annak, hogy a múlt héten az egyik német vállalatvezetési szaklap nem a levegőbe beszélt (írt), amikor ugyanezt állította. Ez a jelenünk.
A jövőbeli kilátások még rosszabbak. Itt is érdemes idézni a tények egy másik guillotine-ját, amely ugyancsak tegnap zuhant rá lapunkból az olvasókra: egyetlen esztendő alatt nem kevesebb, mint tíz hellyel estünk vissza a Világgazdasági Fórum által az éves versenyképesség értékelésére felállított, országok szerinti sorrendben. Magyarország az üzleti versenyképesség terén a 2002. évi 28. helyről a 2003. évi 38. helyre csúszott le. Ez már nem is csúszás, hanem züllés. A Medgyessy-barát külföldi lapok – amelyek az egy-két hónappal ezelőtti időkig végig derekasan „tartották a frontot”, jó képet vágva e zülléshez – egymás után „adják be derekukat” a valóságnak rendkívüli rossz eredmények láttán, és fújják meg a vészriadót.
Talán éppen ezért, hacsak egy lélegzetvételnyi időre is, de érdemes visszaemlékezni a korábbi, fordított helyzetre. Amikor a balliberális sajtóban a „tekintélyes” jelző odabigygyesztése nélkül le nem írt Economist Intelligence Unit jól időzítve, az 1998-as választás előtt húzta meg a vészharangot arra az esetre, ha az Orbán-kormány kerül majd hatalomra, vészjósló víziót felvázolva az elkövetkező időkre. Akkor, összhangban a belföldi vészjósló hangokkal, a külföldi lapok egy teljes éven át hirdették meg előre azt, ami valahogy csak nem akart beteljesülni az Orbán-kormány idején, de bekövetkezett most, noha „a piac” – legalább is az itteni propaganda és az azt visszhangzó külföldi sajtó szerint – 2002 márciusától alig várta már a „szocialisták” győzelmét. Ami eljött. Vele a vészesen romló mutatók.
A Medgyessy-kormány ezzel szemben két év kegyelmi időt kapott. Hogy milyen kíméletes volt vele szinte minden téren a nem magyar nyelvű sajtó is, az az idegenforgalomra éppúgy jellemző, mint a gazdaság egészére. „A globális gazdasági recesszió és az ingatag nemzetközi biztonság szerepet játszott Magyarország 2003-as gyenge idegenforgalmi számaiban”, hárította át a felelősséget a Medgyessy-kormányon kívül álló tényezőkre e téren is a Business Hungary 2004. januári száma. Hogy a Business Hungary miként magyarázza meg az ezzel ellentétes tapasztalatát annak, aki 2003 nyarán kelet–nyugati irányban utazva szinte szállodaszobát nem kapott Ausztriában, Liechtensteinben, Svájcban és Franciaországban, szemben a 45 százalékos foglaltságú magyar szállodákkal, nem is szólva a turistáktól hemzsegő horvát tengerpartról, arra csak azért nem lehetünk kíváncsiak, mert e laptól sem várható az azonos mérce alkalmazása. Nyilván a „globális recesszió” és az „ingatag nemzetközi biztonság” Magyarország szomszédjain 2003-ban segített.
Márpedig az idegenforgalom sikere létkérdés Magyarországnak, hiszen bruttó nemzeti termelésének egy tizede ebből származik.
A Medgyessy-kormány ennek orvoslására, szokásához híven, szintén látszatmegoldást kínált. Nem a turizmus infrastruktúráját javította, ugyanis ahhoz pénz kell és – amitől talán a legjobban tart – abból az ország egésze mellett jobboldali tulajdonosok is profitálhatnak. Ezzel szemben felkérte egyik szimpatizánsát, a 79 éves Tony Curtist, hogy népszerűsítse Magyarországot. Ez tavaly történt. A tervek szerint a filmet az idén tavaszszal mutatták volna be. Ha már most vetítenék, így is kissé késő lenne, ugyanis az igen rövid vakációt élvező amerikaiak (az egyik legfontosabb idegenforgalmi piacunk) java része máris elkészítette utazási tervét idén nyárra. Hogy e tervekben Magyarország milyen súllyal van jelen, azt csak sejthetjük. Az amerikaiaknak drága forint, a szállodákat terhelő 25 százalékos áfa (szemben az idegenforgalomban kiszabott 5 százalékos cseh vagy 5,5 százalékos francia áfával) és a túlárazásról érkező riasztó hírek nem feltétlenül növelik kedvüket a magyarok földjének meglátogatására. Az sem, hogy az általános információs honlapokon ilyen mondatokkal találkozhatnak: „Az egyetemi kollégiumokban nehéz szállást lefoglalni telefonon, mert a vezetők közül sokan nem beszélnek angolul” (itisnet.com/english/e-ce/e-hungary/e-hungary. htm), vagy hogy „a budapesti taxisokról az a hír járja: becsapják a külföldieket” (woldtravels.com/Cities/Hungary/Budapest/Basics).
A Medgyessy-kormány fizetett drukkereivel vagy az érdekkörébe tartozó hasznot hajtókkal szemben a kilátások az idegenforgalom területén sem rózsásak. Ugyanis ennek a kormánynak a habitusa, alapállása ellentétes mindazzal, ami optimistává tehetne bennünket. Függetlenül a „szocialista” kormányok idején közismert pénzhiánytól, egyrészt internacionalista gyökerei és szocializáltsága miatt idegenkedik a nemzeti büszkeséget erősítő, nagyobb projektek beindításától. Másrészt szabad demokrata partnerének a renddel és a törvények szigorúbb betartatásával szembeni beteges idegenkedésének teljes teret adva képtelen arra, hogy Magyarországon a környezetet „élhetőbbé” tegye. Nem hajlandó keményebb büntetést kiszabni a csalók megfékezése vagy a környezet tisztábbá tétele érdekében. Attól is idegenkedik, hogy a valóban világszínvonalon lévő, de nem ismert magyar termékeknek piacot teremtsen nagyobb szabású és tartós marketingtevékenységgel, mint például a borok esetében. Mivel a Medgyessy-kormány tudja, hogy a magyar borászok java része jobboldali érzelmű, filozófiája itt is a „dögöljön meg a szomszéd tehene” – még akkor is, ha az országnak nem lesz teje. És nem lesz.