Kasszasiker

Lám-lám, mégiscsak lehet jól és rosszul csatlakozni az Európai Unióhoz. Magyarország ugyanis az idén vagy nettó befizetője lesz a brüsszeli költségvetésnek, vagy pedig haszonélvezőként a közösségi kiadásokból egy kalap pénzt leakaszthat. Ezt pedig a pórnép onnét tudhatja, hogy a hét elején az egyik gazdasági napilap lehozta a kormánynak egy, a témában készült előterjesztését. Tehát a büdzsé adatai szerint 84 milliárd forint, a minisztériumok számításai alapján már csak 61 milliárd, míg az optimista számítások szerint az előbbieknél jóval kevesebb, mindössze 39 milliárd lehet a pozitív egyenlege az integrációnknak. Létezik azonban egy pesszimista verzió is, miszerint uszkve 46 milliárd forintot is befizethetünk az EU kasszájába; persze még az idén – nyolc hónapos bent tartózkodásunk számlájára. A kormányzati kommunikáció alapján a pénzügyi tárca és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal csak azért vázolta fel a negatív egyenlegről szóló realista képet, hogy a kormány a lehető legroszszabbra is felkészülhessen.
Így állunk tehát. Uniós csatlakozásunk előtt bő egy héttel végre-valahára a Medgyessy-kormány – igaz, csak másodosztálybeli politikusainak – félresikerült nyilatkozatai révén, elismeri, hogy megfizethetjük nyugati integrációnk árát. A legnagyobb gondot persze az okozza, hogy pillanatnyilag ebben az országban még senki sem tudja, melyik forgatókönyv is teljesül a fentiek közül. Vagyis: 2004-ben befizetői, esetleg haszonélvezői leszünk az Európai Uniónak? Ha valaki a témában még nem mélyült volna el: a különböző uniós pénzek lehívása nemcsak anyagi, de nemzeti érdeke is hazánknak. Lényegében ugyanis ettől függ, hogy május 1-je után fejlesztési célokat szolgáló támogatásokhoz jutunk, vagy Ausztria, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország mintájára eltartói leszünk a többi tagállamnak. Nem mondom, jó lenne, ha Magyarországot – gazdasági és életszínvonalbeli sikerei nyomán – az élcsapatba sorolnák Európa- és világszerte, itt azonban másról van szó. Jelesül: nem a szédületes tempójú gazdaságunk révén lehetünk befizetői a közösségnek, hanem azért, mert valahogy nem sikerült elsajátítani az uniós szabályokat, nem ismerjük a kínálkozó lehetőségeket, s nem tanultuk meg a különféle támogatási források megszerzésére irányuló hasznos, ám elengedhetetlen játékszabályokat. A támogatások felhasználása ráadásul az összes kiemelten fontos nemzetgazdasági tényezőre is hatással van; kiindulva az állami-önkormányzati és vállalati beruházásoktól a költségvetési deficit egyenlegén keresztül a gazdasági növekedésig. A kormány már (!) létrehozott egy munkacsoportot – szól a téma hivatalos kommentálása –, mely kéthetente beszámol az uniós támogatásokkal kapcsolatos ügyekről, problémákról és tennivalókról. Ezek szerint felgyorsítják a pályázatok elbírálását, az értékeléseket, a vonatkozó szerződéseket pedig hamarabb írják alá.
A Medgyessy-kormány felelőssége kiváltképpen ezen a területen érhető tetten. A jelek szerint nemhogy kasszasiker nem lesz uniós csatlakozásunk, hanem egyes szakértői vélemények szerint már annak is örülni kell, ha a 2006-ig terjedő időszakban a lehívható pénzek egyenlegében nullszaldós lesz hazánk. Szóval szép-szép a vezetőink által hangoztatott egységesülő Európa mítosza. De azért ne dobjunk ki érte 46 milliárdot.