Paradox helyzet állt elő Romániában. Miközben a kommunizmus idején elkobzott magánjavak restitúciója a rendszerváltás után másfél évtizeddel sem fejeződött be, az ország polgárai tömegesen „szabadulnak meg” föld- és erdőterületeiktől. A Székelyföldön például azokat a közbirtokossági erdőket kezdték eladni tulajdonosaik, amelyeket a 2000-ben hozott földtörvény alapján a román állam kínkeservvel szolgáltatott vissza. Románia összterületének 27 százalékát, mintegy 6,3 millió hektárt borítja erdő, ebből jelentős kiterjedésű területek találhatók Hargita és Kovászna megyében. A monarchia idején az erdélyi határrész faluközösségeinek gazdasági fenntartása érdekében létrehozott, és évekkel ezelőtt újjáalakított székely közbirtokosságokat most külföldi cégek környékezik meg, amelyek hektárszámra vásárolják fel a „zöld aranyat”. Az Európa harmadik legnagyobb fakitermelő és -feldolgozó társaságaként számon tartott osztrák Schweighofer Holdindustrie nemrég a Hargitán vásárolt fel félezer hektár közbirtokossági erdőt. A rönkbeszerzésének 70 százalékát Romániából biztosító, a Szeben megyei Szászsebesen fűrészüzemet működtető cég most a Kovászna megyei Zágon fenyvesére vetett szemet, és a közbirtokosság tagjai hajlanak is a vásárra. Nem véletlenül, hiszen miközben az osztrákok 1600 eurót hajlandók fizetni hektáronként, a tulajdonosok ennél sokkal kevesebb bevétellel rendelkeznek az évi fakitermelés után. (Összehasonlításképp: Ausztriában tízezer eurónál kezdődik az erdő hektáronkénti ára). A közbirtokosságok ugyanis – jogi státusukat szabályozó törvény híján – részvénytársaságként működnek, jövedelmük után pedig 25 százalékos adót fizetnek a román államnak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség – amely éveken át lobbizott a parlamentben a földek és erdők visszaszolgáltatása érdekében – hevesen tiltakozik a közbirtokossági vagyon elkótyavetyélése miatt. A tulajdonosok pillanatnyi meggazdagodási vágyának ellenben a jelek szerint a politika sem szab gátat, hiszen a jogszabályok értelmében Romániában külföldi állampolgárok is vásárolhatnak földet vagy erdőt, ha céget alapítanak az országban.
Riasztóbb méreteket ölt az országban a mezőgazdasági területek eladása, amelyek több mint tizede máris külföldi tulajdonba került. A legnagyobb lendülettel, főleg Erdély nyugati felén és a Bánságban – becslések szerint több tízezer hektárt – az olasz befektetők vásárolnak földet, akik bevallottan arra számítanak, hogy az ország uniós csatlakozása után felszöknek a termőföldárak. A többnyire a mezőgazdaság katasztrofális elmaradottsága, illetve az elszegényedés kiváltotta földeladási tendencia ellen nemrég a román kormányfő is szót emelt. Adrian Nastase szerint megengedhetetlen, hogy potom száz euróért is túladjanak egy hektár szántón a polgárok. A bukaresti aggodalom mértéke azonban nem egyenesen arányos a tervezett intézkedések várható hatékonyságával.
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten