Napi sajtószemle

New Yorker

Nem igaz, hogy az Abu Graib börtönbeli kínzásokat néhány tartalékos követte el. A kínzásokat Donald Rumsfeld védelmi miniszter rendelte el. Erre a szenzációs következtetésre jut a New York-i hetilap világszerte ismert újságírója, Seymour M. Hersh oknyomozó riportja eredményeként.

The Observer

Szintén szenzációval szolgált a baloldali brit Guardian vasárnapi kiadása. Mint a lap kiderítette: a kubai Guantánamo-öbölben fekvő amerikai támaszponton fogva tartottak elleni kegyetlenkedésről katalogizált videoszalagokat tárolnak
a táborban.

Obs

Az amerikaiak, állítják, azért vonultak Irakba, hogy szabadságot és demokráciát vigyenek oda. A muzulmán világ ehelyett az amerikaiakban a rasszizmus, a durva bánásmód és az elnyomás forrását látja. A felmérések szerint az irakiak 80 százaléka az amerikaiak által felállított iraki ideiglenes kormányzó hatóságban sem bízik. A baloldali francia hetilapban annak főszerkesztője hozzáteszi: az amerikaiak végleg eljátszották azt a jóindulattőkét, amelyet szeptember 11. után szereztek.

Le Monde

2001. szeptember 11. után mindannyian amerikaiaknak éreztük magunkat – írja a vezető francia napilapban annak első embere. Ma mindannyian „nem amerikaiaknak”. Rumsfeld az Amerika-ellenes érzések első számú ügynöke lett, Bush pedig a legnagyobb ajándékot adta Oszama bin Ladennek azzal, hogy az arabokban megerősítette azt a képet, amelyet az iszlamisták festenek a Nyugatról. Az amerikai kormánynak kellene „európainak” lennie abban az értelemben, hogy a „régi Európa” kételyeit magáévá teszi, és nem söpör félre tapasztalatokat miszszionáriusi buzgalmában. E küldetéstudat zavarta Amerikát Irakba a nemzetközi racionalitást, a fél évszázados amerikai–európai kohéziót felrúgva, indokokat kitalálva, csak azért, mert Bushék azt hitték, Irakban könnyebb célpontokat találni, mint a köddé vált al-Kaidát hajszolni, és megmagyarázni a világ közvéleményének, hogy Bin Laden sorsa miért volt Amerika két szövetségesének, Pakisztánnak és Szaúd-Arábiának a kezében. Reménykedjünk Bush vereségében – fejeződik be a vezércikk.