Romániában különös jelenségre figyelhet fel az utazó: miközben az ország útjai egyre jobb minőségűek (gyakran a magyarországiaknál is jobbak, különösen Moldvában és Bukarest környékén), a többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna megyékben a tengelytörés kockázata nélkül csak lépésben lehet haladni. A szembetűnő különbség nehezen magyarázható a véletlennel. A tények azt igazolják, hogy ezekre az utakra jóval kevesebb pénz jut a központi költségvetésből, mint a románok lakta vidékek esetében. Bukarest valószínűleg nem szeretné, ha a (többségében magyar) turisták elözönlenék a környéket, pedig jönnek azok a katasztrofális utak ellenére is. Nyaranta a két megyében majdnem annyi magyar rendszámú autót látni az utakon, mint helyit.
Hasonló a helyzet Székelyudvarhely környékén is, annak ellenére, hogy az egy főre eső autók száma az ezredfordulón országos szinten is ebben a városban a legmagasabb. A benzin- és gépjárműadóból azonban csak kevés áramlott vissza az utak karbantartására. A városban még tűrhető az aszfaltréteg állapota, ám a Csíkszereda–Balavására szakaszon (amely egyébként országos jelentőségű út) maradandó nyomokat hagyott a tél. A már évekkel korábban is tragikus állapotú Székelyudvarhely–Héjjasfalva (Segesvár) szakasz még jobban tönkrement, több helyen húsz-harminc centi mély árkokkal veszélyeztetve az autók, az utasok épségét. A páratlan szépségű Bucsin-tetőn áthaladó, Parajd–Gyergyószentmiklós megyei út is évek óta jóformán járhatatlan.
Négy udvarhelyszéki képzőművész Héjjasfalva közelében fogott neki a nem mindennapi kezdeményezésnek: rendhagyó módszerekkel foltozzák be a gödröket. Mindannyian a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémián végeztek: Balázs Attila fotó-videó szakon, Kubanek László grafikus, Török Ferenc és Sebestyén Róbert pedig szobrászok. A nyílegyenes szakaszon, rendőri felügyelet mellett bemutatott akció során fát, rózsát és tulipánt ültettek a gödrökbe, és jó kertész módjára meg is locsolták a növényeket. (A tulipán különben a térségből a parlamentbe képviselőt küldő Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási jele, a rózsa pedig a kormányzó szociáldemokrata párt szimbóluma.) Egy különösen mély kátyút kiöntöttek gipsszel, beleírták az út számát – és postázták Adrian Nastase miniszterelnök címére a bukaresti kormányhivatalba azzal, hogy ennek alapján biztosan tudni fogja, mi a teendő. Három egymás melletti gödörbe a román nemzeti színeknek megfelelően piros-sárga-kék festékes vizet töltöttek, és egy vállalkozó kedvű trabantos segítségével, aki belehajtott a kátyúkba, eredeti foltfestmény is készült az út mellé kifeszített fehér vászonra. Az út mellett az utászruhába öltözött művészek sírt ástak, eltemetve a rossz utak következtében kimúlt autóalkatrészeket, s a közelgő választásokra utalva a gödrök mellé VOTAT (szavazott) pecsétet festettek, Romániában ugyanis voksoláskor nem tollal ikszelni, hanem pecsételni kell. Az akció zárásaként tüzet gyújtottak a gödrökben, de a parázsból nem támadt fel főnixmadárként a hibátlan aszfaltréteg.
Balázs Attila fotós lapunknak elmondta: a cinikusnak is nevezhető módszerrel a székelyföldi utak tragikus állapotára szerették volna felhívni a közfigyelmet. Az akciót sikeresnek értékelik, mert országos tévék híradójába és a másnapi lapokba is sikerült bekerülniük. Azt nem tudják, hogy miattuk történt-e, de már másnap nekiláttak az útügyesek az említett szakaszon a foltozásnak, a térség egyik országgyűlési képviselője pedig sajtótájékoztatón vette védelmébe a kormányfőt, mondván, hogy a gödrök ügyében nem a miniszterelnök, hanem a megyei útügy az illetékes.
Korábban beszámoltunk arról, hogy a Románián áthaladó és uniós támogatással épülő úgynevezett IV-es számú páneurópai folyosó az intenzív magyar lobbizás ellenére is elkerüli Észak-Erdélyt, ám a román kormány némiképp váratlan döntése értelmében egy másik, a tervek szerint fizetős autópályát is megépíttet a közeljövőben az amerikai Bechtel céggel. Az országban különben jelenleg százhúsz kilométernyi autópályát lehet igénybe venni, az előző tíz esztendőben alig ötven kilométernyi épült.
A Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó között a jövő májustól épülő sztráda, amely a tervek szerint 2009-ben készül el teljesen, áthalad ugyan Észak-Erdélyen, de elkerüli Székelyföldet, a legközelebbi leágazás, a segesvári ugyanis ötven kilométerre lesz Székelyudvarhelytől. A váratlan döntés és a közbeszerzési eljárás nélkül az amerikaiaknak juttatott kétmilliárd dolláros üzlet (ez a román GDP hat százaléka) még Brüsszel tűrőképességét is próbára tette, komolyan felmerült a Romániával való csatlakozási tárgyalások megszakítása. Keleti szomszédunknak az év végéig kellene lezárnia a csatlakozási tárgyalásokat, hogy 2007-ben az unió új tagja lehessen.
A tömbben élő magyarság infrastruktúrájának fejlesztésére van ígéret: állítólag az idén uniós forrásokból felújítják a Csíkszereda–Balavására és a Parajd–Gyergyószentmiklós szakaszt, negyvencentis új burkolatot húzva a javíthatatlan rétegre, ezért aztán az idén nyáron jókora forgalmi dugókra lehet számítani abban a reményben, hogy jövőre kátyúmentesen utazhatunk Tamási Áron szülőföldjére vagy a csíksomlyói búcsúba. Ha pedig a sztráda is megépül, akkor a felére rövidülhet a Budapest–Székelyföld közötti hatszáz kilométeres útszakasz menetideje, ami most tizenkét-tizenhárom órányi zötykölődést jelent.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
