A csíksomlyói Szűzanya idén is hazavárta gyermekeit

Négyszázharmincadik éve zarándokolnak a székelyek pünkösdkor a két Somlyó közti nyeregbe, hogy imát mondjanak a Szűzanya tiszteletére. Idén is több százezer résztvevő bizonyította, hogy a csíksomlyói zarándoklat a Kárpát-medence legnagyobb búcsújaként országhatárokon és vallásokon átívelő ünnepe a magyarságnak.

Borzongató misztérium tanúi lehetnek azok, akik útja pünkösd tájékán vezet a Székelyföldre. Az ünnep előtti pénteken ugyanis összefüggő kocsisorok alakulnak ki Csíkszereda felé: magyar rendszámú autóbuszok és személygépkocsik jönnek végeláthatatlan sorokban, a környékbeli falvakból gyalog elinduló keresztaljákat vagy a szekérrel a búcsúba igyekvő zarándokokat kerülgetve. A csíksomlyói Mária-búcsú ugyanis a világ magyarságának legnagyobb tömegeket megmozgató ünnepe. Bár katolikus ünnep, hosszú ideje magukénak érzik reformátusok, evangélikusok és unitáriusok is. Tavaly például az összefogás szép példájaként Tőkés László királyhágó-melléki református püspök is részt vett a körmeneten és az azt követő nagymisén.
A kommunizmust is túlélt vallási esemény (Ceausescu diktatúrája alatt tiltották a búcsút, a résztvevőket munkahelyükről való kirúgással fenyegették meg, és ellenrendezvényeket szerveztek az ünnep szombatjára) földrajzi helyzeténél és történelmi múltjánál fogva a nemzeti öszszetartozás szimbólumává is vált, így a Kárpát-medence majd minden településéről elindulnak a zarándokok a többnapos útra, hogy pénzt és energiát nem kímélve ott lehessenek a több százezres tömegben. A hitüket megtartó csángóknak sokszor még saját papjaikkal is meg kell küzdeniük, ugyanis a román nemzetiségű lelki vezetők szerint „elkárhoznak”, akik az „ördög nyelvén”, vagyis magyarul celebrált somlyói misét meghallgatják. Érdekes színfoltja a búcsúnak a román ajkú görög katolikusok jelenléte is. Évről évre egyre többen érzik meg a hely és az esemény szakrális üzenetét annak ellenére, hogy nem értik a mise szövegét.
Az idei búcsú előtt három anyaországi fiatal érkezett a Hármashalom-oltárhoz, hogy többnapi munkával, saját pénzen vásárolt festékkel lefessék az oltár százötven négyzetméteres tetőszerkezetét. A búcsú idei mottójának János evangéliumából választottak igét, amelyben Jézus – halála előtt – szeretett tanítványára, Jánosra bízza édesanyját: „Asszony, íme a te fiad… Íme a te Anyád.” A Somlyó hegye elé érkező keresztalják a hagyomány szerint érkezési sorrendben, énekelve és imádkozva indulnak fel a nyeregbe, hogy ott elfoglalják előre kijelölt helyüket. A papi méltóságokat és a pünkösdi búcsú jelképét, a labarumot vivő diákokat egy székely ruhás fiatalokból álló kordon vezette fel a mise helyszínére. A meredek kaptatón a tömeg csak a Salvator-kápolnánál áll meg, ahol a diákok kórusa elénekeli az Egészen szép vagy, Mária kezdetű éneket.
A déli kezdésre emberekkel telt meg a hatalmas domboldal, a szervezők becslése szerint idén a tavalyinál többen, csaknem négyszázezren jöttek el. Rengeteg magyar zászlót lehetett látni, és a zarándokcsoportok magasba tartották a településüket jelző táblát is a hagyományos búcsús katolikus zászlók mellett. Az ünnepi szentmisén Jakubinyi György érsek köszöntötte a tömeget, és ezen a búcsún ritkán tapasztalható örömhírrel lepte meg a hallgatóságot: II. János Pál pápa üzenetet intézett a zarándokokhoz. A Szentatya levelében tanúságot tett az erdélyi nép évszázados hűségéről az evangéliumhoz, és kifejtette: ez a pünkösd ünnepének vigíliáján tartott egyházi találkozó emlékezetünkbe idézi azt, amit őseitek annyiféle módon megvalósítottak: az egyetértő kitartást az imádságban Szűz Máriával, Jézus édesanyjával. II. János Pál arra kérte a híveket, hogy Krisztus segítségével erősítsék meg büszkén Európa keresztény értékeit. „Tudatában kell lennünk – írta –, hogy az európai földrész történetét az evangélium elevenítő hatása jellemzi.” Az idei búcsú meghívottja a székely gyökerekkel rendelkező Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek volt, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel és Tamás József segédpüspökkel közösen celebrálta az ünnepi szentmisét. Szentbeszédében a katolikus összmagyarság bíborosa példaképnek állította elénk Mária alakját, aki a jövő ígéretét is hordozza. „Mária mennybemenetele azt jelenti a számunkra, hogy mi is az örök életre, az örök boldogságra, testünk feltámadására vagyunk hivatottak, minden földi szenvedés, minden halál, minden keserű és kilátástalan látszat ellenére” – mondta. A társadalmi eredetű problémákról szólva kifejtette: az emberek alapvető joga a közösségalkotás joga, és ez érvényes a nemzeti csoportokra is. „Az emberséges életfeltételek megteremtése e kisebbségek számára a felelős vezetők fontos erkölcsi kötelessége” – hangsúlyozta, majd az EU-bővítésre utalva arról beszélt, hogy térségünk népei olyan sorsfordulóhoz érkeztek, amely sokakban szorongást és félelmeket, másokban pedig örömet, új lehetőséget és reményt kelt. A mise végén az emberek a nemzeti ima, valamint a székely himnusz eléneklése után indultak le roppant fegyelmezetten a hegyről. A hagyományok szerint a gyalog érkezők a hazautat is hasonló módon teszik meg. A korábbi évekhez hasonlóan idén is részt vett a búcsún Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, valamint Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke is. A búcsún a Magyarok Világszövetségének önkéntesei aláírásokat gyűjtöttek az anyaországi zarándokoktól a kettős állampolgárság bevezetése érdekében, a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban pedig érdekes kiállítást rendezett be a Reménység Szigete központ a budapesti Erdélyi Gyülekezet tízéves történetéről.