Asterix megkísértése

Érdekes lesz a most alakuló Európai Parlament összetétele, hiszen a paletta nemcsak szélesedett, hanem színesedett is egyben: az euroszkeptikus képviselők az eddigieknél nagyobb arányban kerültek be a kibővített Európai Unió új parlamentjébe, és a meglévő frakciók mellett most egy új, meglehetősen eklektikus képviselőcsoport is létrejöhet.

Spekulációk, háttéralkuk, politikai adok-kapok – röviden így foglalható össze az európai választások óta eltelt rövid egy hét, már ami az Európai Parlament politikai csoportjainak mozgolódását illeti. S bár a voksolás kimenetele nem hozott lényeges változást az EP erőviszonyaiban, az euroszkeptikusok nagy száma még némi meglepetést is okozhat a két nagy csoportosulás, a néppártiak és a szocialisták számára. Arról nem is beszélve, hogy vannak még egypáran, akikről nem tudni, hogy kihez, kikhez csatlakoznak, csatlakoznak-e egyáltalán. (Közéjük tartoznak például a Lengyel Családok Ligája képviselői is, bár a legutóbbi hírek szerint a radikális nemzeti párt egy euroszkeptikus frakció létrehozásán fáradozik az EP-ben.)
Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke is úgy vélte, hogy az eddiginél sokszínűbb lesz az EP. Mint mondotta, bár a küldöttek „85–90 százaléka” még így is Európa-párti, az euroszkeptikus voks megerősödése markáns üzenet az EU vezetőinek. „Azoknak, akik hisznek Európában, keményebben kell dolgozniuk, hogy meggyőzzék a választókat” – hangoztatta a liberális ír politikus.
Láthatóan azonban nem mindenki örül ennek a sokszínűségnek. Graham Watson, az európai liberálisok frakcióvezetője első nyilatkozatai egyikében sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy sok euroszkeptikus került be az EP-be. „Kár, mert ezek az emberek nem túl produktívak, ránk pedig elég komoly feladatok várnak. A főbb pártoknak össze kell fogniuk” – fejtette ki.
Kérdéses azonban, milyen összefogásra gondolt Watson. Az európai verebek ugyanis mostanában sokkal inkább arról csiripelnek, hogy a liberális frakcióvezető új politikai csoportot akar létrehozni, amelynek a liberálisokon kívül az olasz balközép Olajfa koalíció (élén Romano Prodival) és a Francois Bayrou vezette francia jobbközép UDF (Unió a Francia Demokráciáért) képviselői adnák a kemény magját. Watson szerint az új csoportosulás lehetne az „egyensúly”, vagy ha úgy tetszik, a harmadik erő a két nagy frakció között. Ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy az új csoport képviselőket szipkázna el a néppártiaktól, jóllehet ők eddig is és ezután is (valamint egy esetleges kiválást követően is) a legnagyobb frakcióval büszkélkedhetnének. Sokaknak azonban nem tetszik, hogy az Európai Néppárt (EPP) köpenye alatt sokféle irányzat elfér – akad, aki szerint túl sok is.
Ugyanakkor a két nagy csoportosulás könnyedén kifoghatja a szelet Watson és így az esetleg létrehozandó új frakció vitorlájából. Brüsszeli források szerint ugyanis nem kizárt, hogy a szocialisták és a néppártiak együttműködésre lépnek a következő ciklusban, ez pedig azt jelentené, hogy a kisebb frakciók érdekérvényesítő képessége – finoman szólva is – csekély lesz. A zöldek erre rögvest aktivizálták magukat és közölték: elsődleges céljuk, hogy megakadályozzák a két nagy frakció összefogását.
Akárhogy is lesz, a képviselőknek nincsen túl sok idejük az egyezkedésre, hiszen július 5-ig fel kell állniuk az új frakcióknak, a plénum pedig rá két hétre találkozik először, amikor is az eurohonatyák és -honanyák nemcsak az EP elnökeit és alelnökeit választják meg, hanem megszavazzák az Európai Bizottság következő elnökét is.
Ezért sem érdektelen, hogy milyen erőviszonyok alakulnak ki az európai törvényhozásban. A néppártiak ugyanis váltig ragaszkodnak ahhoz, hogy a választási eredmények fényében ők jelölhessék ki Romano Prodi, az unió „kormányának”, az Európai Bizottság fejének utódát. A helyzetet bonyolítja, hogy a nagy többség számára elfogadható jelölt, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök nem kíván bizottsági elnök lenni, a másik esélyes, Guy Verhofstadt belga kormányfő jelöléséről pedig a néppártiak hallani sem akarnak. Ugyanakkor már olyan pletykákat is hallani, amelyek szerint az EP áldását adja Verhofstadtra, cserében pedig Hans-Gert Pöttering néppárti frakcióelnök tölthetné be az EP elnöki posztját. Mindez azonban egyelőre csupán merő spekuláció, mint ahogy az is, hogy az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták Pártja felosztanák egymás között az EP elnökségét, ami annyit jelentene, hogy a ciklus első felében a szocialisták, a második felében pedig a néppártiak adnák az európai törvényhozás első emberét. Lett légyen bárhogy is, az Európai Unió állam- és kormányfői ezen a hétvégén javaslatot tesznek az új bizottsági elnök személyére, és ezzel legalább eggyel csökken a nyitott kérdések száma.
Továbbra is kérdés azonban, hogy lesz-e, s ha igen, milyen összetételű lesz az az új politikai csoport, amelynek születésénél Graham Watson bábáskodik. Mennyivel csökken az Európai Néppárt frakciótagjainak száma, és ez milyen hatással lesz a csoport jövőjére? Alain Lamassoure, a francia UMP (Unió a Népi Mozgalomért) képviselője mindazonáltal egy minapi interjúban óva intette honfitársát, Francois Bayrou-t attól, hogy kilépjen a néppárti frakcióból. A francia politikus ezt a lépést Asterix megkísértésének nevezte, aki inkább gall törzsi játékokat űz ahelyett, hogy a közös eszméket és a francia érdekeket védené az Európai Parlamentben. Lamassoure szerint a francia UDF képviselői könnyűszerrel elszigetelhetik magukat, arról nem is beszélve – hangzott az érvelés –, hogy a francia konzervatívok és a brit liberálisok számos európai témában (így például a török tagságot illetően) homlokegyenest eltérő nézeteket vallanak. „Amenynyiben az UDF úgy dönt, hogy összeáll ezekkel az emberekkel, nos, semmi sem gátolja meg ebben. Mégis úgy gondolom, hogy ezzel a lépéssel alapvető politikai értékeknek fordítanának hátat, és elszigetelődnének az új Európai Parlamentben” – vélekedett a francia politikus.