Vegyes visszhangjuk volt a varsói felkelés hatvanadik évfordulója alkalmából a lengyel fővárosba látogató Gerhard Schröder kijelentéseinek. Míg a hazai és nemzetközi sajtó egyaránt dicsérően kommentálta a kancellár állásfoglalásait, a II. világháború után szülőföldjükről elüldözöttek szövetsége annál kritikusabb hangnemben foglalt állást.
A berlini kormányfő bevezető megbeszélése lengyel kollégájával, Marek Belkával azonnal megszabta a látogatás alapvető témáját: mindent el kell követni annak érdekében, hogy ne romoljon a két szomszédos állam közötti viszony, a tragikus német–lengyel múltból adódó problémák elburjánzásának gátat kell vetni. Schröder elismerte Németország történelmi vétkét: „Szégyenkezve hajtunk fejet, tekintettel a náci egységek bűncselekményeire.” Egyben elutasított minden olyan követelést, amely jóvátételt szorgalmaz a szülőföldjéről elüldözött német kisebbség elkobzott vagyonáért, valamint azt is, amely a sorsukra utaló emlékhely felállítását tervezi Berlinben.
A varsói Rzeczpospolitika szerint a kancellárnak nagyrészt sikerült eloszlatnia a lengyelek félelmeit, holott előzőleg a múlt kísértésétől tartottak. A francia Derniéres Nouvelles d’Alsace leszögezi, hogy Schröder néhány szóval lesöpörte az elüldözöttek igényeit, és aláhúzta az Európában uralkodó kibékülés jelentőségét. „Szenvedélyes bocsánatkérése fontos volt a hajdani ellenségek kibékülésének folyamatában” – írta a londoni Daily Telegraph. A Stuttgarter Zeitung, ha nem is barátoknak, de jó szomszédoknak minősítette a két országot, és szükségesnek tartotta azt az üzenetet, hogy a lengyelekkel szemben nincs helye jóvátételi követeléseknek.
A pozitív sajtóvisszhanggal szöges ellentétben áll az Elüldözöttek Szövetségének reakciója. Erika Steinbach, a szervezet elnök asszonya nem tartja tisztességesnek, hogy a kancellár saját honfitársainak a vállán igyekszik tehermentesíteni önmagát, holott a külföld felé őket is köteles képviselni. Olyan megoldást tartana jónak, amely alapján az elüldözöttek az államkasszából kapnák a jogos jóvátételt. Thomas Staeg kormányszóvivő a televízió hírműsorában azonnal közölte, ilyen törvényt a kabinet nem fog életre hívni. A deportáltak sorsára emlékeztető központ létrehívásával kapcsolatosan Steinbach asszony határozottan kijelentette: „Ez a központ nem a történelem meghamisításának és a tények elferdítésének a helyszíne lesz, hanem az őszinteségé. Erre saját identitásunk érdekében lesz szükségünk.”
Orosz bocsánatkérésre várnak. Oroszországnak bocsánatot kellene kérnie a lengyelektől amiatt, hogy az 1944-ben kitört varsói felkelés idején nem segített a lengyel katonáknak legyőzni a nácikat – vélekedett hétfőn Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel külügyminiszter. Ahogyan Roman Herzog német elnöknek tíz évvel ezelőtt, vagy akár most vasárnap a német kancellárnak, Oroszország egy magas rangú vezetőjének is vennie kellene a bátorságot, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjen a lengyelektől amiatt, ami 60 éve történt ezen a helyen – mondta. (MTI)
