Tolerancialecke Kecskeméten

Többfelvonásos dráma zajlott Kecskeméten, s talán még nem is ért a végéhez. A vagyon elleni bűncselekmény miatt körözött és egy szabadnapos rendőr által felismert, ám a tettes testvére segítségével menekülést megkísérlő, de egy másik szabadnapos kollégája bekapcsolódásával újra elfogott cigány fiatalember – az amúgy szabályos – rendőri kényszerítő intézkedés közben meghalt. Az elhunyt tettes származása miatt az ügy nagy hullámokat keltett. Az azon nyomban felfüggesztett hatósági közeg ellen eljárás indult gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával, de az elhunyt testvére ellen is hivatalos személy elleni erőszak címén. A hatóságokkal bizalmatlan hozzátartozók és ismerősök a pár nap múlva engedély nélküli demonstrálásukat felszólításra ugyan abbahagyták, de a fenyegetőzések és zsaroló felszólítások még tovább folytak. Majd a hetedik napon újabb, most már előre bejelentett, pár száz fős demonstrációra került sor ismét a rendőrség előtt, amelyen azonban a hatóság emberei nem voltak jelen, mert „a szervezők nem is kérték a biztosítást” (?!). Pedig igen jó lett volna, ha ők is ott vannak, mert akkor meg lehetett volna akadályozni annak a „másként gondolkodó” férfinak a cigányok általi súlyos bántalmazását ökölcsapásokkal és rugdosással, amit azzal „érdemelt ki”, hogy a rendőrségi intézkedést helyeslő táblát emelt a magasba.
A 60 évvel ezelőtti roma holokausztra emlékezések napjaiban elgondolkozhatunk azon, hogy – úgy tűnik – a tolerancia nem lelhető fel azon az oldalon, amely ugyanezt a megértést nagyon is elvárja mitőlünk. De azon is csodálkozhatunk: a rendőrhatóság most az egyszer kivonta magát az alól a kötelezettsége alól, hogy a közrendet biztosítsa, s ezen belül annak az egyetlen tüntetőnek is a jogát, hogy ő az egy héttel korábbi rendőri intézkedést helyeselje. Ám jellemző párhuzamként eszünkbe jutnak azok a tüntetések is, amelyek az éppen regnáló szociálliberális kormányzás alatt történtek a Horn- vagy a Medgyessy-érában. A kommandósok akkor is jelen voltak például a pesti Kossuth Lajos téren vagy a budai Gesztenyés kertben és a Stromfeld úton, ha a szervezők azt nem kérték; ráadásul olyan létszámban, hogy egy-egy tüntetőre akár három-négy fegyveres is jutott. Mi is lenne, ha ezeken a tiltakozó megmozdulásainkon történne (nem kívánt!) hasonló haláleset, főleg ha bebizonyosodna, hogy a rend „őrzői és védői” követtek el súlyos szabálytalanságot?! Akkor tiltakozásunkat betiltanák „a közlekedés akadályoztatása” címén!
Farkas Zsolt
Budapest