A Michael hadművelet

Ismét divatba jött az első világháború témája, az évforduló kapcsán a német nyelvterületet is elárasztották a történettudományi feldolgozások, amelyek a nagy pusztítás társadalom- és kultúrtörténeti következményeivel foglalkoznak. Jellemzően azt vizsgálják, mennyiben tekinthetők az első világháború idején tapasztalt jelenségek – például a háborús propaganda – a második világégés előzményeinek. Az egyre áttekinthetetlenebb könyváradatban háttérbe szorul a szigorúan vett hadtörténet, a szemben álló erők bemutatása és hadműveleteik leírása. Üdítő kivétel Martin Müller könyve, amely a központi hatalmak 1918-as francia- és olaszországi hadműveleteit veszi górcső alá. A kötet a klasszikus hadtörténetírás szabályai szerint a koalíciós háborúnak a stratégiai koncepcióra, a hadműveletek vezetésére gyakorolt hatását vizsgálja.
Müller elsősorban az 1918 márciusában a nyugati fronton Michael fedőnéven indított, döntőnek szánt hadműveletet kutatja, és igen provokatív tézist állít fel. E szerint a 3. Oberste Heeresleitung (felső hadvezetés) által – Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff vezetésével – kidolgozott hadművelettel a központi hatalmak döntő győzelmet arathattak volna a nyugati fronton. Ennek következtében a totális vereséget jelentő Párizs környéki békediktátumok helyett lehetőség nyílt volna rá, hogy megegyezéses béke szülessen az antanttal.
Müller abban látja a német offenzíva kudarcának okát, hogy Ludendorff a hadművelet előkészítése és végrehajtása során eltért a porosz haderőreform teoretikusa, Clausewitz alaptételétől. Nevezetesen: az amúgy is súlyos anyagi és katonai hátrányban lévő központi hatalmaknak minden erejüket az ellenfél totális megsemmisítésére kellett volna összpontosítaniuk. Amennyiben Ludendorff következetesen megvalósította volna ezt az elvet, minden rendelkezésre álló erőt – még néhány osztrák–magyar hadosztályt is – ennek rendel alá, s kitart az eredeti hadműveleti cél, a brit expedíciós erők megsemmisítése mellett, akkor a háborút eldöntő győzelmet arathatott volna. Hiszen amint azt az elmúlt évek kutatásai igazolták, az antantcsapatokban erősen megbomlott a fegyelem, ezt mutatták a francia hadseregben 1917-ben lezajlott zavargások is. S ma már azt is tudjuk, hogy Haig marsall 1917-es támadásai nem a német, hanem elsődlegesen a brit csapatok harci szellemét őrölték fel. A szerző meggyőződése szerint a brit csapatok olyan közel álltak az összeomláshoz, hogy amennyiben a németek folytatják a támadást, és áttörik utolsó védelmi állásaikat, nem lett volna más lehetőségük, mint a pánikszerű menekülés a csatornakikötők felé, a visszavonulás Nagy-Britanniába.
Annak ellenére, hogy Müller könyve feltételezéseken alapul – a Michael terv sikeressége északi területeik elveszítését hozta volna a franciáknak, és ennek következtében az antant hajlandó lett volna totális háborús céljait feladva megegyezéses békét kötni –, tézisét mindenképpen érdemes végiggondolni. Annál is inkább, mert számos közvetett bizonyíték megerősíti a szerző elképzeléseit. Az 1918-as összeomlás közelsége tette olyannyira hajthatatlanná az antanthatalmakat a békeszerződések megkötése idején. S ennek az esztendőnek az emléke akadályozta meg őket a harmincas években, hogy fellépjenek a Párizs környéki békék revízióját követelő harmadik birodalommal szemben. Ez volt az utolsó szalmaszál, amelybe Hitler a második világháború végén kapaszkodott, amikor azt állította, hogy a császári Németország közvetlenül az antant összeomlása előtt kapitulált, s ő ezt a hibát nem fogja elkövetni.
Ami talán a magyar olvasók számára a legfontosabb: Müllernek a koalíciós hadviselés buktatóit is részletesen tárgyaló könyve talán segít megérteni az első világháború legnagyobb rejtélyét. Annak ellenére, hogy 1914 végétől a központi hatalmak minden vezető politikusának tisztában kellett lennie azzal, hogy ellenfelük totális, megsemmisítő háborút vív, mégis csak a háború utolsó bő egy esztendejére jutottak el odáig, hogy mozgósítsák tartalékaikat.
(Martin Müller: Vernichtungsgedanke und Koalitionskriegführung. Das Deutsche Reich und Österreich–Ungarn in der Offensive, 1917–1918 [A megsemmisítés gondolata és a koalíciós hadviselés. A Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia az 1917–1918-as offenzívában]. Leopold Stocker Verlag, Graz, 2004. Ára: 39,9 euró)