Még az első éjszaka mobiltelefonos kapcsolat létesült az iskolában 354 túszt fogva tartó, a hírek szerint kéttucatnyi terroristával. A túszejtők még hajnalban tárgyaltak Leonyid Rosal gyermekorvossal, aki 2002 októberében részt vett a moszkvai Dubrovka színházat elfoglaló csecsen terroristákkal folytatott közvetítésben. Mindamellett délig sem ételt, sem gyógyszert nem engedtek be túszaik számára. Rosal jelezte viszont, hogy a túszok tűrhető állapotban vannak. Ezt állítólag ők maguk, gyerekek és tanárok is megerősítették, amit viszont az operatív stáb cáfolt.
A terroristák elutasították azt a javaslatot, hogy engedjék el foglyaikat, és akkor szabadon elvonulhatnak Csecsenföldre vagy Ingusföldre, közölte eközben az észak-oszétiai belügyminiszter, bejelentve, hogy hét polgári személy vesztette életét az iskola szerdai elfoglalásakor, s egy terrorista is meghalt a épületet őrző rendőrökkel vívott tűzharcban. A támadáskor sikerült megszöknie 15 felső tagozatos diáknak, közülük hárman az iskola elfoglalása után az ablakon ugrottak ki. Tizenkét társuk egy melléképületben húzta meg magát, s később, amikor a rendőrök és a biztonságiak körbevették az épületet, előbújtak rejtekhelyükről.
Rosalon kívül Alekszandr Dzaszohov északoszét, Murat Zjazikov ingus elnököt és Aszlanbek Aszlahanov Kreml-tanácsadót nevezték meg olyan személyként, akivel hajlandóak tárgyalni, némi elmozdulást azonban csak Ruszlan Ausev volt ingus elnök megjelenése hozott, akinek közvetítése nyomán a késő délutáni órákban 31 túsz kiszabadult.
A hatóságok közben kiderítették néhány támadó személyazonosságát, s megpróbálták hozzátartozóikat előkeríteni, és rávenni a családtagokat, hogy beszéljenek a túszejtőkkel, térítsék jobb belátásra terrorista rokonaikat. Az erőfeszítések ellenére gyászos hangulatban várták egész nap a túszdráma fejleményeit az áldozatok rokonai. Az ITAR-TASZSZ szerint több száz hozzátartozó töltötte az éjszakát az iskola környékén ideiglenes szállásokon. A félelmet csak fokozta, hogy sokan párhuzamot vonnak a moszkvai színházfoglalással.
Közben több értesülés látott napvilágot a túszejtő kommandó összetételéről. Az operatív stáb szerint abban csecsenek, ingusok és más oroszországi nemzetiségűek is vannak, míg az Izvesztyija szerint a csapatot az ingusföldi betöréskor megismert Doku Umarov vezeti. A The New York Times pedig úgy értesült, hogy a terroristák a Csecsen Mártírok Rijadusz-Szalihin Felderítő és Diverzáns Zászlóaljához tartoznak, amelyet a legvéresebb csecsen terrorakciókat irányító Samil Baszajev hozott létre. Tavaly az Egyesült Államokban szankciókat rendeltek el a hivatalosan terroristának minősített szervezet ellen: befagyasztották amerikai bankokban lévő számláit, és tagjait kitiltották az országból. Az amerikai külügyminisztérium 2003-as, a nemzetközi terrorizmusról készített beszámolójában az áll, hogy a szervezetben külföldiek, főleg arab mudzsahedek is tevékenykednek, s a zászlóaljat nemzetközi terrorszervezetek, köztük az al-Kaida pénzeli.
Eközben az is izgalomban tartja a közvéleményt, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat még egy öngyilkos merénylőt keres Moszkvában, és ketten vannak állítólag a doni Rosztov környékén. Az Izvesztyija azt is tudni véli, hogy a fővárosba további nyolc „sahidka” indult el.
Putyin dilemmája. Nehéz helyzet, komoly döntés elé állította az orosz elnököt a túszválság, állapította meg a helyzetet elemezve a túszválság első napja után egyöntetűen az orosz sajtó. Mint az Izvesztyija elemzője, Georgij Bovt megállapítja, a fő fenyegetés Putyin országvezetése szempontjából immár nem a gazdaságból, nem a kommunális szolgáltatások vagy a nyugdíjrendszer reformjával járó elégedetlenségből, hanem a terrorból indul ki. Putyin jelenlegi választási lehetőségeit latolgatja a Kommerszant, megállapítva, hogy az elnök már csak azért sem engedhet, mert a fegyveres szervek tagjai nem tűrnének el még egy olyan „szégyent”, mint amilyen a csecsen felkelőkkel kötött 1996-os békemegállapodás volt. A The Moscow Times szerint Putyin „pokoli dilemmája” abban rejlik, hogy amennyiben jottányit is enged a politikai követeléseknek, azt a felkelők a gyengeség jeleként értékelhetnék. Ha viszont mereven elzárkózik a tárgyalástól, az – a túszok életének veszélyeztetésén túl – arra indíthatja a terroristákat, hogy még pusztítóbb támadásokat indítsanak. (MN)
