Valóság és show

Hétfőn kezdődik a majdani Európai Bizottság tagjelöltjeinek meghallgatása. Az aspiránsok egyenként járulnak majd az illetékes parlamenti bizottságok elé, és némelyikükre, bizony, izzasztó órák várnak. Rocco Buttiglione elintézte magának, hogy nehéz dolga legyen – mondta néhány hete Graham Watson, a liberálisok frakcióvezetője. A bel- és igazságügyi tárca olasz várományosa azzal „húzta ki a gyufát”, hogy még hivatalba lépése előtt olyan kijelentéseket tett, amelyekkel gyakorlatilag lándzsát tört az EU területén kívül felállítandó menekülttáborok mellett. Hasonlóan forró percek várhatnak a dán biztosjelöltre. Mariann Fischer Boel függetlenségét – és így egyben alkalmasságát is – korábbi mezőgazdasági érdekeltségei miatt vonták kétségbe. Nem sokkal azután, hogy José Manuel Durao Barroso elnök nyilvánosságra hozta az EU kormányaként is emlegetett testület névsorát és tárcaelosztását, a dán politikus asszony – aki egyébként a mezőgazdasági tárca várományosa a bizottságban – rögvest a támadások kereszttüzébe került. Várhatóan nem lesz könnyebb dolga a holland Neelie Kroesnak sem (ő a versenypolitikai portfólió kijelölt gazdája). A „Nikkel Neelie”-ként is emlegetett politikusnőt korábbi, közlekedési miniszterként hozott döntései miatt vizsgálják odahaza, és nem kizárt, hogy ez befolyásolja majd a parlamenti meghallgatását is. Amely nem lesz „sétagalopp” Siim Kallas számára sem. Az észt aspiránst korábban azzal vádolták, hogy elsikkasztott tízmillió dollárt. Bár a vádak alól tisztázták, ám megfigyelők szerint elképzelhető, hogy egyéb – jegybankelnökként végrehajtott – ügyletei miatt ugyancsak kaphat kínos kérdéseket. Van-e egyáltalán tétjük a parlamenti meghallgatásoknak? – vetődhet fel a kérdés. Való igaz, hogy az Európai Parlament nem mondhat nemet az egyes biztosokra, csak „csomagban”, azaz „egy az egyben” adhatja jóváhagyását, illetve utasíthatja el a testületet. Ennyiben tehát valóban van tétje a brüsszeli „vizsgáztatásnak”. Arról nem is beszélve, hogy – mint John Palmer, az Európai Politikai Központ vezetője egy ízben kifejtette – most, amikor a „parlamenti politizálás kezd európai szintre nőni”, különös jelentőséggel bírnak a meghallgatások. Az európai színtér szereplőinek nyilatkozatain végigtekintve az a benyomásunk támadhat, hogy nemcsak az egyes biztosokat „izzaszthatják” meg, hanem az egész bizottságot is. Az euroszkeptikus Függetlenség és Demokrácia csoport egyik vezetője például kereken kijelentette, hogy ők nemmel fognak szavazni. Nigel Farage egyebek között a reformok elodázását vetette a Prodi-féle bizottság szemére, és úgy vélte, hogy a helyzet Barroso alatt sem változik majd a kívánt irányban. „A legtöbb esetben a biztosjelöltek hazájukban megbukott politikusok” – tette hozzá. Várhatóan nemmel szavaznak a zöldek és az Egyesült Európai Baloldal képviselői is: míg az előbbiek szerint a testületen belül nincsenek arányban a fenntartható fejlődés hívei és az „üzleti szemléletű emberek”, addig az utóbbiak a bizottság liberális vonzalmát kifogásolták. A megfigyelők többsége azonban nem tartja valószínűnek a képviselői vétót, s így várható, hogy októberben – ha nem is óriási többséggel, de – áldását adja majd az Európai Parlament az új bizottságra.

Joaquin Almunia
Spanyolország
gazdaság és pénzügyek

A Prodi-bizottság tagjai közül ő az egyetlen, aki amellett, hogy a testület tagja maradt, ugyanazt a tárcát is viheti tovább. Az 56 éves politikus karrierjét az egyik spanyol szakszervezetnél kezdte. 1979 óta a spanyol parlament tagja, a nyolcvanas években foglalkoztatási és szociális miniszter volt, majd a közigazgatási tárcát vezette. 1997 és 2000 között a spanyol szocialista párt vezetője. A 2000. évi választásokon a párt miniszterelnök-jelöltje a néppárti José María Aznar ellenében. Ez év márciusa óta tagja az Európai Bizottságnak.


José Manuel Durao Barroso
Portugália
elnök

A jelenleg 48 esztendős bizottsági elnök politikai karrierje egyetemi évei alatt kezdődött, amikor a lisszaboni egyetem joghallgatójaként úgy döntött, belép a Portugál Kommunista Párttal (PKP) élesen szemben álló, maoista Proletariátus Pártjának újjászervezett mozgalmába, amelynek 1977 végéig tagja volt. Ezt a döntését mind a mai napig felróják neki. 1980-ban lett a jobbközép Szociáldemokrata Párt tagja, öt évvel később pedig belügyi államtitkárnak nevezték ki (ekkor még mindig csak 29 éves volt), majd 1992-ben külügyminiszter lett. A 2002-i választásokat követően foglalhatta el a miniszterelnöki széket, melyet az idén júniusban az Európai Bizottság elnöki posztjára cserélt fel.


Jacques Barrot
Franciaország
alelnök, közlekedés

A 67 éves politikus az utóbbi hónapokban a francia külügyminisztérium élére távozó Michel Barnier helyett, Balázs Péterrel együtt töltötte be a regionális politikáért felelős biztosi posztot. A jogász végzettségű politikus harmnic éve dolgozik különböző kormányzati tisztségekben, volt már polgármester, munkaügyi és szociális miniszter, valamint a jobbközép UMP (Unió a Népmozgalomért) frakcióvezetője.


Joe Borg
Málta
halászat és tengerhajózás

Végzettsége jogász, a máltai és a manchesteri egyetemeken pallérozta tudását, majd a hetvenes évektől jogi tanácsadóként és egyetemi tanárként tevékenykedett. 1989-től részt vett az EU-ügyekkel foglalkozó igazgatóság munkájában a máltai külügyminisztériumban. 1995 óta a máltai parlament képviselője a Nemzeti Párt színeiben (ez utóbbi egyébként mindig is az EU-csatlakozás mellett volt, míg regnálása alatt a Munkáspárt például visszavonta a szigetország tagfelvételi kérelmét). Joe Borg vezette a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. A jelenleg 52 esztendős Borg 1999 és 2004 között külügyminiszterként tevékenykedett.


Rocco Buttiglione
Olaszország
bel- és igazságügy

A jogász végzettségű politikus – aki korábban Európa több egyetemén filozófiát és politológiát is tanított – a Prodi-bizottság sztárjaként számon tartott Mario Monti versenyügyi biztost váltotta az EU „kormányában”. 1994 óta az olasz törvényhozás, 1999 óta pedig az Európai Parlament képviselője. 1994-ben az Olasz Néppárt főtitkárává választották. A párt csatlakozott a Berlusconi vezette Szabadság Pólusa pártszövetséghez, ám mivel ezzel a többség nem értett egyet, így Buttiglione és követői egy új pártformációt alakítottak Kereszténydemokrata Unió néven. Biztosi kinevezéséig az európai ügyekért felelős tárcát vezette a Berlusconi-kormányban.


Sztavrosz Dimasz
Görögország
környezetvédelem

A 63 éves politikus jogot és közgazdaságtant tanult Görögországban és az Egyesült Államokban, majd jogászként dolgozott a Világbanknál. 1977-ben lett a görög parlament képviselője a jobbközép Új Demokrácia színeiben. Azóta több kormányban töltött be vezető posztot, volt egyebek között kereskedelmi, mezőgazdasági, illetve ipari miniszter is. 2004 márciusa óta tagja a Prodi-bizottságnak a foglalkoztatási és szociális tárca élén.


Benita Ferrero-Waldner
Ausztria
külkapcsolatok

A jelenleg 56 esztendős politikus asszony a hetvenes évek elején – jogi tanulmányait követően – a magánszférában helyezkedett el. Csupán a nyolcvanas évek közepén váltott, ekkortól kezdve Madridban, Dakarban és Párizsban látott el diplomáciai feladatokat. 1994-ben Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár protokollfőnöke volt. 1995-ben az osztrák külügyminisztérium államtitkárává nevezték ki, és 2000-ben innen került a külügyminiszteri székbe a Wolfgang Schüssel vezette kormányban.


Jan Figel
Szlovákia
oktatás, képzés, kultúra

A villamosmérnöki végzettségű 46 éves Figel a kilencvenes években a washingtoni és az antwerpeni egyetemen csiszolta tudását a nemzetközi kapcsolatok és az európai gazdasági integráció témakörében. A kilencvenes évek elejétől aktívan politizál, a Kereszténydemokrata Mozgalom tagja. Volt külügyi államtitkár és uniós főtárgyaló, majd 2002 és 2003 között részt vett az uniós alkotmány tervezetét előkészítő konvent munkájában.


Mariann Fischer Boel
Dánia
mezőgazdaság

A 61 éves közgazdász végzettségű biztosjelölt a hatvanas években egy exportvállalatnál kezdte a pályafutását. 1990-től tagja a dán parlamentnek, a liberális párton belül több vezető pozíciót töltött be. A kilencvenes évek második felében a parlament mezőgazdasági és halászati, illetve kereskedelmi és ipari bizottságának az elnöke. 2001 és 2004 között a mezőgazdasági és halászati minisztérium első embere.


Dalia Grybauskaite
Litvánia
költségvetés

A 48 éves politikus asszony a leningrádi, a moszkvai és a georgetowni egyetemen folytatott közgazdasági tanulmányokat. A kilencvenes években nagykövetként tevékenykedett az EU-nál és az Egyesült Államokban, majd a pénzügyi és a külügyi tárca miniszterhelyettese. 2001-től országa pénzügyminisztere volt, majd 2004 májusában az Európai Bizottság tagjaként kezdett tevékenykedni Vivian Reding mellett az oktatási és kulturális területen.


Danuta Hübner
Lengyelország
regionális politika

Az 56 éves közgazdász végzettségű biztosjelölt a kilencvenes évek közepétől volt államtitkár a kereskedelmi és ipari, illetve a külügyminisztériumban, dolgozott az ENSZ-nél, és egy évig az elnöki kancellária vezetői teendőit is ellátta. A kilencvenes évek második felében a Gospodarka Narodowa gazdasági havilap főszerkesztője. 2002-től az uniós alkotmány tervezetét elkészítő európai konvent tagja, nevét azonban mégis a csatlakozási tárgyalások alatt ismerhette meg a közvélemény. 2003 júniusa óta Európa-ügyi miniszterként tevékenykedett, országa uniós csatlakozása után pedig az Európai Bizottság tagja lett.


Siim Kallas
Észtország
alelnök, adminisztratív ügyek és csalás elleni küzdelem

Az 56 esztendős pénzügyi végzettségű politikus a nyolcvanas években egyike volt az első közgazdászoknak, akik az észt gazdasági függetlenség mellett törtek lándzsát; 1991-ben az észt nemzeti bank elnökévé nevezték ki. Nevéhez fűzödik a nemzeti valuta bevezetése. 1994-ben megalapította a Reformpártot, melynek azóta is elnöke. A kilencvenes évek közepén volt külügyminiszter, majd ismét pénzügyminiszterré nevezték ki. 2002 és 2003 között az ország miniszterelnöke.


Markosz Kiprianu
Ciprus
egészségügy és fogyasztóvédelem

A jogász végzettségű 44 éves Kiprianu athéni tanulmányait követően Cambridge-ben és a Harvardon tanult. 1985 óta jogászként dolgozott, majd törvényhatósági tanácsos lett Nicosiában. 1991 óta a Demokrata Párt tagjaként parlamenti képviselőként tevékenykedett. A kilencvenes években hazája küldötte volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamenti gyűlésén. 2003 márciusától egészen a biztosi kinevezéséig a pénzügyminiszteri teendőket látta el.


Kovács László
Magyarország
energiapolitika és nukleáris biztonság

A 65 éves politikus először vegyipari tanulmányokat folytatott, majd a hatvanas években esti tagozaton szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem külkereskedelmi szakán. 1966-ban munkatársnak hívták a KISZ-kb nemzetközi osztályára. A hetvenes évek közepén a Magyar Szocialista Munkáspárt központi apparátusába került. 1986-tól három éven át külügyminiszter-helyettes, majd a Németh-kormány külügyminisztériumi államtitkárává nevezték ki. A Horn-kormányban a külügyminiszteri posztot töltötte be. 1998-től az MSZP elnöke, 2002 óta pedig ismét külügyminiszterként tevékenykedett.


Neelie Kroes
Hollandia
versenypolitika

A 63 esztendős közgazdász biztosjelölt a közelmúltig – politikai tevékenysége mellett – üzleti tevékenységet is folytatott. Karrierjét a rotterdami kereskedelmi kamarában, illetve városi tanácsban kezdte. 1971 és 1977 a parlament tagja volt, később miniszterhelyettes, majd miniszter lett a közlekedési tárca élén. 1989 és 1991 között tanácsadóként dolgozott az Európai Bizottságnál. 1991 és 2000 között a Nyenrode magánegyetem elnöke.


Peter Mandelson
Nagy-Britannia
külkereskedelem

A Tony Blair brit miniszterelnök bizalmasaként emlegetett Mandelson több miniszteri posztot is betöltött. Már a nyolcvanas évek közepén a Labour stratégája volt (ezt megelőzően egyébként televíziós producerként dolgozott). Mandelsont Tony Blair a Munkáspárt 1997-es földcsuszamlásszerű választási győzelme után kétszer is kabinettagsággal jutalmazta, ám a fő szövetséges mindkét alkalommal korrupciós botrányok közepette volt kénytelen távozni. Kinevezését követően több megfigyelő is úgy vélte, hogy a brit kormányfő az utóbbi évtized talán legellentmondásosabb belpolitikai figuráját jelölte az egyik legfontosabb külpolitikai posztra.


Charlie McCreevy
Írország
egységes piac

Az 55 éves politikus a pénzügyminiszterséget hagyta ott a biztosi posztért. Politikai pályafutását a hetvenes évek végén kezdte a Kildare megyei tanácsban. 1977-ben választották először a nemzetgyűlés tagjává. 1997 és 2004 között a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsának (Ecofin) tagja, 2004-ben elnöke. 1992–1993 között a szociális ügyek minisztere, 1993–1994 között az idegenforgalmi és kereskedelmi tárca első embere, 1997-től a pénzügyminisztérium vezetőjeként tevékenykedett.


Louis Michel
Belgium
humanitárius segély

Az 57 esztendős politikus – végzettségét tekintve a holland, az angol és a germán nyelvek professzora – egészen a biztosi kinevezéséig miniszterelnök-helyettesként, külügyminiszterként és az intézményi reformok minisztereként tevékenykedett. A nyolcvanas években polgármester volt, 1992-ben pedig a vallon regionális tanács elnökeként dolgozott. 1978 és 1999 között alsóházi képviselő, 1999 és 2003 között szenátor. Vezető posztokat töltött be a liberális párton és frakción belül is.


Janez Potocnik
Szlovénia
kutatás-fejlesztés

A 46 éves közgazdász végzettségű volt Európa-ügyi miniszter vezette annak idején hazája uniós csatlakozási tárgyalásait. Egy politikai párthoz sem tartozik, ami – megfigyelők szerint – hozzásegítette biztosi kinevezéséhez. Évekig vezette a ljubljanai Makroökonómiai Elemző- és Fejlesztőintézetet. 2004 májusában Günter Verheugen bővítési biztos mellett kezdett el dolgozni.


Vivian Reding
Luxemburg
információs társadalom és média

Az 53 esztendős politikus a pályafutását a hetvenes évek végén újságíróként kezdte a Luxemburger Wort elnevezésű lapnál. 1979–1989 között a luxemburgi parlament tagja, 1989 és 1999 között pedig az Európai Parlament képviselője. Itt egyébként egy ideig a luxemburgi néppárti csoport vezetője is volt. 1999 óta az oktatási és kulturális ügyekért felelős a Romano Prodi vezette bizottságban. Az elmúlt öt évben az ifjúsági és sportügyek is hozzá tartoztak.


Olli Rehn
Finnország
bővítés

A 42 éves politikus a nyolcvanas években közgazdaságtant, nemzetközi kapcsolatokat és újságírást tanult az Egyesült Államokban, később Oxfordban filozófiából doktorált. 1987-től a Centrumpártban politizál. 1991–1995 között a finn, 1995 és 1996 között az Európai Parlament tagja. 2003 és 2004 között a finn miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként tevékenykedett, majd az Európai Bizottságban az informatikai tárca gazdája. 1996 és 1997 között a finn futballszövetség elnöke volt.


Vladimir ©pidla
Csehország
foglalkoztatás és szociálpolitika

Az 53 esztendős politikus biztosi jelölése csupán pártjának gyenge EP-választási szereplése után merült fel. A történész ©pidla 1989 előtt dolgozott egyebek között fűrészmalomban, tejüzemben és színházban is, de a régészet sem állt távol tőle. Politikai karrierje 1990-ben kezdődött, 1992-ben már a cseh szociáldemokrata párt elnökségének tagja; 1998-ban munkaügyi és szociális miniszterré nevezték ki. 2001-ben pártja elnökévé választották, a 2002-es választásokat követően országa miniszterelnökeként tevékenykedett.


Ingrida Udre
Lettország
adózás és vámunió

A 46 éves közgazdász végzettségű, és bevallottan euroszkeptikus politikus asszony a közelmúltig a lett parlament elnökeként tevékenykedett. 1998-ban lett a parlament tagja, 1999-ben már gazdasági miniszterként dolgozott. 2002-ben újraválasztották: ekkortól a parlament költségvetési és pénzügyi, védelmi és nemzetközi ügyek, valamint integrációs bizottságának volt a tagja.


Günter Verheugen
Németország
alelnök, iparpolitika

A jelenleg 60 éves német politikus a hatvanas években történelmi, szociológiai és politikatudományi tanulmányokat folytatott Kölnben és Bonnban. Karrierjét a belügy-, illetve a külügyminisztériumban kezdte, majd a hetvenes évek végétől különböző posztokat töltött be a liberális FDP-ben. 1982-ben belépett a Német Szociáldemokrata Pártba (SPD). 1983–1999-ig a német parlament képviselője. 1987–1989 között az Vorwärts (Előre) című szociáldemokrata pártlap főszerkesztője, 1990 és 1999 között a Deutsche Welle műsorszolgáltató tanácsának elnöke. 1999–2004-ig a Romano Prodi vezette bizottságban a bővítésért felelt.


Margot Wallström
Svédország
alelnök, intézményi kapcsolatok és kommunikáció

Az 50 éves szociáldemokrata politikus 1979-től a svéd parlament tagja volt, a kilencvenes években a kulturális és a szociális ügyek minisztériumát vezette. 1999 óta a Romano Prodi vezette Európai Bizottság tagja, az utóbbi öt évben a környezetvédelemért felel; 2002-ben a European Voice magazin az év biztosának választotta. Közeli barátja volt a tavaly meggyilkolt svéd külügyminiszternek, Anna Lindhnek.