A Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt kupolatermébe sorra érkeznek az orvosok, a kutatók, a pulpitus mögött a hagyományokhoz illően foglalnak helyet a tudósok, a professzorok, az Akadémia elnöke. A tudományos ülést a köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyitja meg. Néhány üdvözlő szót mond az egészségügyi miniszter, és a teremben ott látni az elődjét is. A nagy érdeklődést kiváltó téma a modern idegsebészet egyik nagy hatékonyságú módszere, a sugársebészet. Ezen belül pedig a Leksell-gamma-kés használata, amely úgymond forradalmasította az agysebészetet. Ennyit tudhatunk meg elöljáróban.
Miközben Szeifert György, Fedorcsák Imre, Nyáry István előadásait hallgatjuk, kirajzolódnak előttünk azok a módszerek, amelyekre a XXI. század magas szintű gyógyítási technikái ma világszerte lehetőséget adnak. Később bepillantását nyerhetünk abba a több mint egy évtizedes folyamatba, ahogyan öt magyar orvos szellemi erőforrásait mozgósítva felkészült a gamma-késes módszer hazai alkalmazására.
Egynapos beavatkozás
A tudományos ülés végén tapssal és gratulációkkal búcsúzik el a hallgatóság az előadóktól. Eddig tartott az ünnep. És most következzék a „rögvalóság”. A helyzet az, hogy a szóban forgó berendezés Magyarországon nem található meg. Ám mielőtt e hiány hátteréről szó esnék, ismerkedjünk meg magával a készülékkel, az orvosi beavatkozás lényegével. És mindenekelőtt azzal a rendkívüli emberrel, akiről elnevezték: Lars Leksell professzorral. A stockholmi Karolinska-intézet idegsebésze, a neves Olivecrona profeszszor tanítványa 1951-ben kezdett el dolgozni e „vértelen” sebészeti eszköz kifejlesztésén és alkalmazásán. Létrehozott egy olyan berendezést, amely a kobalt hatvanas izotópjából nyerte a gammasugarakat. A káros szövetek megsemmisítése, illetve a rendellenességek lokalizálása úgy történt, hogy az adott területre 201 sugarat összpontosított, így érte el a kívánt biológiai eredményt. Az egyenként ártalmatlan sugárnyalábok ugyanis a fókuszpontban pusztító hatásúvá összegződnek, így tizedmilliméternyi területen is képesek a rákos góc vagy az áttétek elpusztítására, célterületén kívül a lokalizálására. Ezen túl az eljárás rendkívüli előnye a koncentrált besugárzás, gyors energiacsökkenés, így az agy ép szövetei nem károsulnak. Az Akadémián tartott előadások szemléltető ábráin jól láthattuk a félgömb alakú, ólommal bélelt „sisakot”, amelynek furatain át jutnak a gyógyító sugarak a megfelelő helyre.
Tizenhét évbe tellett, míg Leksell professzor 1968-ban elvégezte az első ilyen beavatkozást. A köztes időszak bizonytalansága azzal magyarázható, hogy az orvosokat még nem segítették olyan képalkotó diagnosztikai eljárások, amelyekkel pontosan meg tudták volna határozni a beavatkozás helyét. A CT, az MR, a PET elterjedésével viszont elhárult ez az akadály, s ma az említett háttérre támaszkodva a gamma-kés nagy biztonsággal használható.
A sugársebészeti eljárást részletes tervezés előzi meg. Ahogyan a feladatot végző csapat feláll, némileg tágabb dimenzióba helyezi a hagyományos gyógyításról alkotott képünket. Idegsebész, radiológus, radioterapeuta, onkológus és fizikus dolgozik együtt, a háttérben pedig ott található a nagy teljesítményű számítástechnikai rendszer.
Az idők folyamán kiderült, hogy a készülékkel – többek között – jó irányba befolyásolható a Parkinson-kór és az epilepszia. Tény, hogy egy ilyen berendezés körülbelül egymilliárd forintért szerezhető be, s számolni kell a működtetésére, a technikai háttérre, a betegek utókövetésére fordítandó kiadásokkal. Viszont a szakemberek állításai és a tapasztalatok szerint egy készülék élettartama során tízmillió beteg ellátására alkalmas. Szigorúan a gazdasági szempontoknál maradva, egyik előnye, hogy egynapos eljárásról van szó, tehát kiesnek azok a költségek, amelyek a hosszadalmas kórházi ellátással járnak.
A világban ma csaknem kétszáz gamma-késközpont található, a legtöbb az Egyesült Államokban és Japánban. De nemcsak a gazdaságilag erős államok ismerték fel a befektetés egészségügyi, gazdasági, tudományos értékét, emberközpontúságát, hanem a javakban éppen nem dúskáló országok is.
Szinte legendás a csehországi központ megalakulása, hiszen a gép megvásárlása – Havel elnök kezdeményezésére – közadakozásból indult, még 1992-ben. Horvátországban, Zágrábban idén áprilisban adták át a berendezést, Törökországban most indul a program, Romániában és Oroszországban a telepítés folyamatban van. A nagy kérdőjel pedig hazánk. Annak ellenére, hogy mint Nyáry István professzor, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet (OITI) főigazgató főorvosa előadásában hangsúlyozta, minden készen áll a berendezés fogadására és működtetésére.
Az OITI Európa és a világ egyik legnagyobb szakmai és tudományos intézménye. Fél évszázados múlt áll mögötte és nemzetközileg is új tudományágak kiindulópontjaként tartják számon. Betegforgalma hazai viszonylatban kiemelkedően magas, évente hétszázötven agyi és százötven gerinctumorban szenvedő embert irányítanak hozzájuk. Az orvosok itt számos olyan esettel találkoznak, amelyek gyógyítása az átlagosnál bonyolultabb és költségesebb.
Nyugtalanító csend
– Miért voltak időszerűek a Magyar Tudományos Akadémián megtartott előadások? – kérdezem Nyáry professzortól, immár napi feladatai közben.
– A pontos információk átadása erről az idegsebészeti eljárásról, továbbá annak tudatosítása, hogy mit értünk el eddig, annak ellenére, hogy a berendezést nélkülöznünk kellett. Az előzményekhez tartozik, hogy néhány évvel ezelőtt a brüsszeli Erasmus-klinika felavatásának rendkívüli sajtóvisszhangja volt, ami a hazai média érdeklődését is felkeltette. Úgy beszéltek itthon az eljárásról, mint egy kuriózumról. Holott ekkor már száznál több ilyen központ működött a világban. Kevéssé volt ismert, hogy Magyarországon van egy olyan orvoscsoport, amelynek tagjai e téren komoly szakértelemmel és orvosi gyakorlattal rendelkeznek. A mai napig fennáll ez az ellentmondásos helyzet: a tudás megvan, de itthon nem tudják kellő mértékben mások javára fordítani.
Így eshetett meg, hogy a brüsszeli központ működtetéséhez nem volt megfelelő szakember, s innen, Magyarországról Szeifert Györgyöt kérték meg e feladatra. Ő ma is ott kamatoztatja ez irányú képességeit, de sokkal szívesebben tenné ezt hazájában – magyarázza Nyáry profeszszor. Külön elismeréssel beszél Fedorcsák Imréről, aki motorja volt annak, hogy az agyi eredetű betegségeket az úgynevezett lineáris gyorsító alapú sugársebészeti rendszerrel gyógyíthassák. Magát az eljárást az Országos Onkológiai Intézet és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet együttműködésével kísérletezték ki, elsőként térségünkben. A műszerrel 1991 óta 985 betegen 1162 kezelést végeztek el. A beavatkozásra várók száma sokszorosan meghaladja a jelenlegi lehetőségeket.
Az OITI-ben ötven orvos dolgozik, közülük tizenheten magas tudományos fokozattal is rendelkeznek. E szellemi közegben természetes, hogy saját erőből és tehetségükből igyekeznek megteremteni azt a többletet, amivel a szűkös hazai forrásokat ellensúlyozni lehet. Bő tíz évvel ezelőtt kezdtek ismerkedni a gammakés-programmal, s keresték a külföldi tapasztalatszerzések módját. Figyelemre méltó az a szakmai szolidaritás, ahogyan az itthonról elszármazott, külföldi intézményekben elismert kollégák – Kemény András és Steiner László – egyengették az útjukat. Az öt orvos, Fedorcsák Imre, Major Ottó, Sipos László, Szeifert György és Várady Péter angol és amerikai gamma-kés központokban dolgoztak. Negyvenhét tanulmányt publikáltak eddig a legrangosabb nemzetközi szakmai folyóiratokban, és sorra megszerezték a kívánt tudományos minősítéseket.
Egy zöld dossziét mutat Nyáry professzor, rajta az időpont: 1995. A dokumentáció azt a szakmai programot tartalmazza, amit már ekkor eljuttattak az egészségügyi tárcához. A program azzal folytatódott, hogy amikor az intézet felújítására és bővítésére sor került, a tervekben már a gamma-kés működtetéséhez szükséges helyiség is szerepelt. A komplex, gyors folyamat érdekében az eszköz közvetlen közelébe telepítették a diagnosztikai hátteret: a CT- és MR-berendezéseket. Ma a többtonnás készülék elhelyezésére szolgáló helyiség a valódi funkció híján a nővérek öltözője. Ezt az állapotot Nyáry professzor nehezen tudja „értékelni”.
– Az épület speciális kialakításához hozzá se foghattunk volna a több fórumon jóváhagyott szakmai program nélkül. Ennek középpontjában a gamma-késsel kapcsolatos eljárások bevezetése állt. Amit a készülék fogadására felépítettünk, szintén milliárdos tétel. A magyarázatot, hogy a gép beszerzésére nincs pénz, az ember egyszer-kétszer még elviseli. De azt, hogy ennél a sémánál nem tellett többre, bizony nehéz elfogadni.
– Az említett kifogáson túl, hogy „nincs pénz”, töprengtek-e az illetékesek azon, hogy mégis legyen Magyarországon legalább egy ilyen berendezés?
– Két javaslatról tudok. Miután az állam felügyelete alá tartozó közintézmény vagyunk, a logikus az lenne, ha a berendezés megvásárlását a költségvetésből fedeznék. A másik út a vállalkozói formában történő beszerezés. Ám itt tekintetbe kell venni, hogy egy ilyen megoldásnál a betegeknek a műtéti eljárásért piaci árat kellene téríteni, hiszen a működési költségek fedezésén túl a hitel törlesztéséhez szükséges összeget is elő kell teremteni.
Az elmúlt években az egészségügyi tárca hol az egyik, hol a másik lehetőséget helyezte előtérbe. Az úgynevezett szolgáltatásvásárlási módszert Csehák Judit egykori miniszter pártfogolta ugyan, ám leköszönésével ez a szál megszakadt. A legutóbbi fejlemény, hogy a tárca összeállított egy értékesítendő ingatlanportfóliót, az ebből befolyt összegből vásárolnák meg a berendezést.
Néhány hónapja szóban arról tájékoztatták Nyáry professzort, hogy az 1,1 milliárd forintba kerülő gamma-késes berendezés náluk, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben lesz elhelyezve. Azóta csend van, mégpedig nyugtalanító csend.
– Nem lehet e mögött az, hogy az országban erős verseny, mondhatni harc folyik a sugárterápiás központok létesítéséért, illetve bővítéséért?
– A verseny ellen nincs kifogásom. De akkor versenyezzünk egyenlő feltételekkel, és győzzön a jobbik. Ha valaki minket le akar „győzni”, mutasson fel többet és jobbat, de legalább hasonló eredményeket. Ám ilyesmiről a mai napig nincs tudomásom.
Hat-hétszáz betegen segítene
– Mi történik, ha egy magyar vagy külföldi tőkés megvásárol egy gamma-kést, és kiadja bérbe?
– Egy állami intézményben lévő vagy egy magáncég által bérbe adott eszköz használatánál van egy alapvető különbség. A hivatásának élő orvos számára az ilyen drága berendezés annyit „ér”, amennyivel több emberen és minél jobb eredménnyel tud segíteni. Egy üzletembernek viszont pusztán anyagi befektetést jelent, amelyből minél gyorsabban, minél több hasznot szeretne kihozni. Én nem ítélem el ezt a megoldást sem, de teljesen más színvonalat és a beteg nagyobb biztonságát jelenti, ha a beavatkozás mögött ott a tudományos háttér, a megfelelő diagnosztikai és sebészeti lehetőségekkel.
– Megvilágítaná, hogy Magyarországon a betegek esélyei és életminősége szempontjából milyen változást jelentett eddig a sugárterápia, és mit hozhatna a gamma-kés használata?
– A pályám kezdetén azoknál a rákos betegeknél, akik agyi áttétben szenvedtek, egyértelmű volt a vég. Ha pedig az izotópmódszerrel az agyban több áttétet lehetett kimutatni, széttártuk a kezünket, és legfeljebb enyhíteni tudtunk a szenvedéseiken. A sugársebészetnek köszönhető, hogy ezt a tendenciát sikerült megfordítani, annak ellenére, hogy történetesen az alapbetegséget, a rákot még nem tudjuk gyógyítani. Ma már a nagyobb elváltozást hagyományos sebészeti módszerrel távolítjuk el, a kisebbeket a sugárterápiával szinte „elfújjuk”. A melanoma okozza az egyik ilyen legveszélyesebb áttétet, de itt is sikerült az életesélyeket javítani. Vannak olyan betegeink, akik a műtét után négy-öt évig elfogadható minőségű életet éltek, s végül nem az agyi „manifesztáció” okozta a halálukat, hanem az alapbetegségük.
– Ettől az intézettől évente kilencszázan várják a „csodát”. Tudjuk, hogy az említett esetekben az idő életet ment. De jut-e az esélyből mindenkinek?
– Most a rendelkezésünkre álló eszközökkel évente száz esetben tudjuk elvégezni a szükséges beavatkozásokat, ám pusztán a speciális áttétek miatt erre évente négyszázan várnak. A gamma-kés használata azt jelentené, hogy évente hat-hétszáz betegen lehetne segíteni.
Eszembe jut Nyáry professzor megjegyzése, hogy annak a szellemi tőkének az értéke, amit kollégái a cél érdekében a felszínre hoztak, megközelíti azt az árat, amibe a berendezés kerülne. Ami azt illeti, gondolni sem mer arra, hogy az ügyben továbbra sem mozdul semmi. Hiszen ez azt jelentené, hogy Magyarországon a köz érdekében az orvosoknak nem érdemes a szellemi tőkéjüket, tudásukat befektetniük.
origo.hu
Jégeső és villámárvíz: ítéletidő tarolta le a fél országot – videó
