Szeptember közepén a müncheni bíróságon kezdődött meg Ladislav Niznansky, az egykori hírhedt partizánellenes Edelweiss katonai különítmény tagjának tárgyalása. A második világháborút követően Niznansky nem mindennapi tettet hajtott végre: egy évtizeden belül három ország – Németország, Csehszlovákia, Egyesült Államok – titkosszolgálatánál dolgozott. Sokan a nagyhatalmak paktumának tudják be, hogy a nyugati világ az egykori kommunista országokkal egyetértésben eddig hallgatott erről, és csak most kerülhetett az ügy nyilvánosságra. Niznanskyt a második világháborús bűnösök legtitokzatosabb alakjának tartják.
A most 87 éves Niznansky a történelmi Magyarország területén található Csadca településen született. A második világháborúban már szlovák állam idején a szovjetek ellen őrnagyként szolgált a keleti fronton. 1944. augusztus végén a felkelők oldalán bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelés tevékenységébe. A felkelés leverése után Niznanskyt a németek elfogták, és mint katonai vezetőt két lehetőség elé állították: vagy koncentrációs táborba küldik, vagy egy partizánellenes egységben fog szolgálni. Az utóbbit választotta, így került az Edelweiss speciális egységhez, amelynek szlovák részlegét vezette. Nevével összefüggésben több eseményt emlegetnek, amelyeket Niznansky személyesen vezetett a kommandó büntetőrészlegének parancsnokaként: 1944 őszén a Szlovákiában tartózkodó amerikai misszió, a Stratégiai Szolgálat Hivatal megtámadása. Ennek tagjait később Mauthausenben végezték ki. Az akció végrehajtásáért Himmler személyesen mondott köszönetet Niznanskynak. 1945. január 21-én Ostry Grún és Klak községek felgyújtása és kirablása, amelynek 146 ember – köztük sok gyermek – esett áldozatául. Végül 1945 februárjában Niznansky személyesen rendelte el 18 zsidó származású civil kivégzését, akik Ksinná falucskában rejtőzködtek. A hozzáférhető levéltári dokumentumok szerint a két faluban végrehajtott akcióban összesen 146 embert gyilkoltak meg.
Niznansky később a hidegháború titokzatos szereplőjévé vált. A hozzáférhető források szerint legalább két ország ügynöke volt. A szovjet NKVD tisztjei tartóztatták le, és Budapestre vitték, de hamarosan elengedték. A csehszlovák titkosszolgálatnak kezdett el dolgozni, amely lehetővé tette számára, hogy Ausztriába távozzon. Niznansky nagyjából két évig még mindkét tábornak, mindkét titkosszolgálatnak dolgozott. A csehszlovák hírszerzés ugyanis 1951-ig fizetést biztosított számára. Ausztriában az amerikaiaknak kezdett el dolgozni a CIC (Counter Intelligence Corps) kötelékében, amely a CIA elődszervezete volt. Később az amerikai kongresszus által finanszírozott, müncheni székhelyű Szabad Európa Rádiónál dolgozott. 1962-ben a besztercebányai kerületi bíróság halálbüntetést szabott ki rá, majd az amerikai fél kezdte vizsgálni esetét, de semmilyen bűntettet nem tudtak rábizonyítani. A környezetében lévők ezt többnyire a kommunista igazságszolgáltatásnak tudták be.
Niznansky 1986 óta német állampolgár. Németország 1993-ban felhívta rá Szlovákia figyelmét, de 2001-ben már maguk a németek kezdték meg a vizsgálatot. A német főügyészség a Cseh Köztársasághoz fordult, mert Prágában találhatók az ügyre vonatkozó levéltári dokumentumok.
Niznansky ügyének bírósági tárgyalása nemcsak a közelmúlt történelme megítélésének szempontjából nem lesz egyszerű, hanem bizonyos politikai felhangot is kapott. A német vizsgálóbiztos ugyanis vádiratában azt állítja, hogy a Szlovákiában történtekért szlovákok is felelősek – azaz köztük is vannak háborús bűnösök. Ivan Kamenec szlovák történész állítja, a német igazságügyi szervek szinte alibit keresnek, hiszen Niznansky 1986-ban még a német állampolgárságot is megkapta.
Szakértők szerint Niznansky egészségügyi állapota fontos szerepet játszhat az ügy tárgyalásán. Ha a szemtanúk tanúskodnak Niznansky ellen, a vádlott életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. Bár az ügy rengeteg tisztázatlan kérdést felvethet, ítélethozatal esetén egy kérdés biztosan nem marad válasz nélkül: a diktatúrák bűntetteit soha nem hallgathatjuk el, végrehajtóikat bíróság elé kell állítani.
A védő érve. Steffen Ufer, Niznansky védője szerint egy nagyon öreg és beteg emberről van szó, aki csak egy kis csavar volt a német gépezetben. Soha nem adott ki parancsot, nem emelt kezet nőkre és gyermekekre. Ufer szerint az ügyből kifolyólag Szlovákiában valaki karriert szeretne csinálni. Az állítólagos háborús bűntetteknek mind a mai napig három élő szemtanúja van, de Niznansky ellen valószínűleg csak a hetvenéves Novák Anna tanúskodik október 6-án. A tömeggyilkosságban szüleit és testvérét lőtték le. Szerencsés megmenekülését a rázuhanó testeknek köszönhette, amelyek elrejtették őt. (B. B.)
