Gyurcsányék büdzséje

Draskovics Tibor szerint a „fő prioritásokat” erősen hangsúlyozó költségvetést terjesztett be tegnap a kormány elé a Pénzügyminisztérium. A büdzsé tervezete „egymásnak ellentmondó körülmények között egyensúlyt tartva” született – panaszolta a pénzügyminiszter. Hogy mik is ezek a sajátos körülmények? Nos, a szaktárca a kormánybuktatást túlélő vezetője számára az állami költekezés komoly problémákat okoz, mert miközben a reálgazdaság viszonylag jól teljesít, neki a szigorú takarékosságra kell törekednie. Merthogy a nemzetgazdaság versenyképességét éppen az állam, a központi költségvetés helyzete veszélyezteti. Draskovics úgy tartja: a 2001-es és a 2002-es osztogatás miatt ment el a hajó. Nagy kár, hogy pénzügyminiszterünk még mindig visszafelé mutogat. Mellesleg a 2005-ös büdzsé beterjesztése kapcsán négy évvel korábbi állapotokra hivatkozni nem túl elegáns és szakmailag sem indokolt.
Ilyen szituációban egyenesebb volna a saját bizonyítványt magyarázni: a rekordot döntő államháztartási és folyó fizetésimérleg-hiány valós okait, a költségvetési bevételek elmaradását, a tetemes méretű államadósság hátterét. Vagy éppenséggel azt, hogy nincs privatizációs kényszer, ám a kormány mégis a megmaradt állami vagyon értékesítését tervezi. És itt álljunk meg egy szóra. A nemzetgazdaságban az állami vagyon részaránya még nyugat-európai összehasonlításban is igen alacsony: a magántulajdonnal szemben – számítások szerint – uszkve tíz-tizenöt százalékos az állami részesedés. A privatizáció tervezett felgyorsítása pedig azért káros, mert a hibás gazdaságpolitika által teremtett lyukakat ezek a bevételek csak átmenetileg tömik be, ugyanakkor az ország a stratégiai vállalatait veszíti el. Szakértők szerint a legnagyobb ellenzéki párt által kezdeményezett privatizációs stop alig módosítana valamit a költségvetési bevételeken. Óriási bakot lőnek a kormánypártok, ha a Fidesz felvetéseit (népszavazás, négypárti egyeztetés) csupán arra való hivatkozással, hogy piacgazdaságot építünk, lesöprik az asztalról. Egyébként pedig ki örülne annak, ha a Mol gázüzeme jövőre orosz kézbe kerülne, vagy a kórházakat piaci alapon üzemeltetnék majd az új tulajdonosok?
Amúgy a helyzet nemcsak azért sajátságos, mert az új kabinet régi tagjai változatlanul kormánytagok, hanem azért is, mert a törvénysértő módon késve benyújtott költségvetési javaslatban nincs semmi újdonság a korábban látványosan meglobogtatott eredeti változathoz képest.
Ezért kár volt törvénysértéssel kezdeni a kormányzást.
A korábbi lózungokkal ellentétben 2005 is a megszorítások éve lesz. Elég a sorok között olvasni: a takarékossági intézkedésekben az intézmények előirányzatainak további csökkentése szerepel; az állam nem fedezi majd a közszférában dolgozók számára a jövőre esedékes, hatszázalékos béremelést, sőt még a tizenharmadik havi fizetést is nekik kell előteremteniük. A nyugdíjak négy-hat százalékos emelkedését valószínűleg elértékteleníti az infláció, a módosított adórendszeren pedig számítások szerint inkább bukunk, mint nyerünk. S még nem is szóltunk az új adónemekről, az illetékek drasztikus megemeléséről. Nagy kérdés az is, hogy a munkahelyek bővítése céljából meghirdetett kedvezmények milyen sikerrel járnak majd. Csak emlékeztetőül: a szocialisták négyszázezer új munkahelyet ígértek erre a ciklusra, ám jelenleg alig harmincezerrel többen dolgoznak, mint 2002-ben.
A jövő évi, törvénysértő módon késve benyújtott büdzsé tervezetéből az azonban kiolvasható, hogy a jólétre – legalábbis Gyurcsányi értelemben – még várnunk kell.