Részletekbe menő vitát tartott hétfőn az uniós cukorrendtartás tervezett reformjáról a mezőgazdasági miniszterek tanácsa – tájékoztatott a Bruxinfo. A vitán a tagállamok két táborra szakadtak, a radikálisok legmarkánsabb képviselője Svédország volt, amely kevésnek tartotta az Európai Bizottság által elképzelt reformokat, s a versenyképesség javítását szem előtt tartva, a cukorágazatra fordított támogatások jelentős részének más célokra való átirányítását sürgette. A másik tábor tagjai, amelyek közé Magyarország is tartozik, egyetértettek a cukorszektor megreformálásával, de mérsékeltebb változtatások hívei. Németh Imre agrárminiszter elmondta, hogy hazánk is aláírta azt az Olaszország által előkészített nyilatkozatot, amelyben vagy tíz tagország amellett érvel, hogy a reformokat 2005 közepe helyett csak 2006. július elsején vezessék be, s a javasolt kettő helyett három lépésben vezessék be a cukorkvóták és -árak csökkentését.
A magyar kormány azt is fontosnak tartja, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) cukortámogatásokkal való paneljének lezárása előtt ne szülessen konkrét döntés a reformokról – nyilatkozta Németh Imre, aki hangsúlyozta: hazánk támogatja a termelési kvóták és az árak csökkentését, de csak olyan mértékig, amely mellett még fennmaradhat a jövedelmező gazdálkodás. Magyarország a termelőket az árcsökkentésből származó bevételveszteségekért kárpótló hatvanszázalékos kompenzációt is kevesli, s ehelyett százszázalékos kompenzációra tart igényt. (A közvetlen kifizetések mértékét tekintve egyébként a cukorreformnál első ízben nem lenne különbség a régi és az új tagállamok között.)
Hazánk az A és a B kvóta összevonásával s a termelés csökkentésével sem ért egyet. Azon a véleményen van, hogy a csökkentésnek a B, vagyis az exportkvótát kellene érintenie, hiszen a reform során a vidékfejlesztés szempontjait is kellően figyelembe kellene venni. Németh miniszter a kvóták országok közötti átcsoportosítását is elutasítja, mert – mint a Bruxinfo kérdésére megjegyezte – az elképzelést az egész reform elveivel ellentétesnek tartja. – Vagy teljesen üzleti alapokra helyezzük a cukorszektort, s akkor elősegítjük a termelés hatékonyabban termelő területeken való koncentrációját, vagy figyelembe vesszük a vidékfejlesztés szükségleteit is – hangsúlyozta az agrártárca vezetője.
– Magyarország a cukorintervenció fenntartásában is érdekelt, s azért fog küzdeni, hogy kvótaemelést érjen el az izoglükóz-termelők számára – tette hozzá Németh Imre. Diplomáciai források emlékeztetnek rá, hogy az Európai Bizottság valamikor a jövő év első felében terjeszti elő a cukorrendtartás reformjáról szóló rendelettervezetet, amelyről előreláthatólag a 2005 második felében esedékes brit elnökség idején születhet megállapodás. A tét nagyságát jól mutatja, hogy az agrárminiszteri ülés idején is európai cukortermelők tüntettek a tervezett reformok ellen.
Annak idején a hazai cukorrépa-termelők is megdöbbenve fogadták a reformtervezetet, mert a várható támogatások kapcsán mindenki a csatlakozás egyértelmű nyerteseiként beszélt róluk. A reformmal kapcsolatos szakmai értékelések pedig úgy hangzottak, hogy az új tagországok termelői eleve hátrányos helyzetből indulnak a régi tagok termelőivel szemben, ez a különbség azonban kiegyenlíthető lett volna.
Ezért nem kértünk többek között derogációt, bízva abban, hogy a magasabb árakat tartalmazó uniós cukorrendtartás segítségével a hazai cukoripar megerősödhet, felzárkózhat, s nyugodtabban várhatja a 2008–2009 táján amúgy is esedékes cukorreformot, miközben nemzeti kvótánkat szintén megőriztük volna. A szakma a nyáron beterjesztett elképzeléseket túl gyorsaknak és radikálisaknak tartotta, s jelezte, fennállhat a veszélye cukorkvótánk egy részének elveszítésének is, mégpedig azért, mert az EU el akarja tüntetni a B kvótát, s csak a 14,6 milliós A kvótát akarja meghagyni. Ha azonban lehetővé válna a kvóták tagországok közötti kereskedelme – ami miatt most Németh Imre tiltakozott –, vagy ezt a közös kvótát nem minden tagország, hanem csak hét-nyolc tagállam között osztanák fel, akkor az akár a hazai cukortermelés megszűnését is eredményezhetné. Ezért csak olyan reform fogadható el, amely lehetőséget ad az átlagos cukorrépa-termelők fennmaradására is.
Csökkentenék a kvótát. Az Európai Bizottság cukorreformra vonatkozó elképzelései között szerepel az intézményes támogatási (intervenciós) ár két lépésben, három év alatt tonnánkénti 632 euróról 421 euróra való csökkentése, amely az EU-ban jelenleg háromszorosa a világpiaci árnak, amit a bizottság egyharmaddal csökkentene. A felvásárlási ár, miként maga a felvásárlási mechanizmus is megszűnne, s egy referenciaár váltaná fel, amely alapul szolgálna a cukorrépa minimális árának rögzítéséhez és a magántárolás megkezdéséhez. A cukorrépa minimális ára (az az ár, amit a termelőnek a feldolgozók a cukorrépáért fizetni kötelesek) három év alatt két szakaszban is csökkenne. Az A és B kvótákat összevonnák (a fő különbség közöttük az illeték nagysága, ami a B-nél nagyobb), s a teljes termelési kvóta nagyságát 4 év alatt 2,8 millió tonnával csökkentenék (17,4 millió tonnáról 14,6 millió tonnára). A C kvóta megmaradna jelenlegi formájában. A termelőket az árcsökkentésből származó bevételveszteségekért a veszteség hatvan százalékáig kárpótolnák az erre a célra bevezetett és a termeléstől elválasztott közvetlen jövedelemtámogatásokkal, amelyek eddig nem léteztek a cukorágazatban.
