A forradalmak virágai

Egyre költőibb elnevezéseket kapnak Kelet-Európa békés forradalmai. Az 1989-es „bársonyost” követte Belgrádban a „sétáló”, Tbilisziben „rózsás”, most Kijevben „gesztenyés”. Ez utóbbiakat elemzők szerint az is összeköti, hogy jól előkészített amerikai marketingstratégiákra épülnek.

A forradalmaknak kezdettől fogva megvannak a maguk szimbólumai. A francia forradalmárok a bonnet rouge-t, a piros sapkácskát viselték, az orosz bolsevikok vörös szalagot vagy szegfűt tűztek a gomblyukukba, vagy 1918-ban a Károlyi Mihály nevéhez kapcsolódó magyarországi változások az „őszirózsás” elnevezést kapták, idézi a múltat összeállításában a BBC.
Kijev és Nyugat-Ukrajna más nagyvárosainak utcái most narancssárga színben úsznak. Mint pszichológusok megjegyzik, ez a választás nem véletlen, hiszen a narancssárga nemcsak feltűnő, de élesen elüt a hagyományos ukrán nemzeti színektől is, s ami a legfontosabb, az emberekben a boldogság, a jó hangulat érzetét kelti. A „gesztenyés” elnevezés ugyanakkor a kijevi utcákról ismert gesztenyefára utal, amelynek levele lényegében az egyik nemzeti szimbólum.
E jól felépített jelképrendszer mögött a The Guardian elemzése szerint amerikai szociológusok, diplomaták, tanácsadók és nem kormányzati szervezetek összehangolt tervezőmunkája és nem utolsósorban pénze – jelen esetben 14 millió dollár – áll. Ennek a tömegmarketing szabályain alapuló mozgalomnak egyik központi eleme a fiatalság energiáit, szárnyalását és örök elégedetlenségét a diktatórikus rezsimek elleni mozgalomba becsatornázó diákszervezet. Fontos a lényegre törő, rövid, sokkoló elnevezés – Kmara (Elég volt!), Pora (Itt az idő!) –, a mellbevágó szlogenek, mint Belgrádban a gotov je (vége neki, mármint Milosevicsnek) és szimbólumként az ökölbe szorított kéz vagy Kijevben az Kucsma-korszak végére utaló óra. Az elmúlt négy évben e téren összegyűlt tapasztalat minden új helyen, így most is összegződik, hiszen – mint a The Guardian írja – e szervezetek lényegében egy Belgrád központú informális nemzetközi mozgalmat alkotnak. A stratégia másik fontos eleme a szervezett párhuzamos szavazatszámlálás, amely a sajtó híréhségére alapozott gyorsaságával a választás estéjén kényszerhelyzetbe hozza a népszerűtlen hatalmat, és alapot ad a további akciókra. A lap külön foglalkozik az amerikai diplomácia szerepével, megjegyezve ugyanakkor, hogy mindez aligha vezethetne sikerre, ha nem párosulna a tömegek elégedetlenségével.