Nyilván volt, akiben felmerült a kérdés: politizál a képviselő-testület? A híres erdélyi bárói család leszármazottja, Atzél Ferenc szerint ez nem politizálás, mert mint fogalmazott: ennél a népszavazásnál kutya kötelessége mindenkinek megnyilvánulnia, s csak egyetlen válasz lehet: az igen. A Nagyváradról származó Várady-Szabó Mihály szerint a kettős állampolgárságról szóló szavazás nemzetpolitikai kérdés, mert Trianon óta nem mondhatjuk azt a határon túl élő honfitársainknak, az erdélyieknek, a felvidékieknek, a kárpátaljaiaknak, a délvidékieknek, hogy ők nem magyarok. Személyes érintettségén túl nemcsak családi ügyről van szó, vélekedett, mivel az anyaországban nagyon sok olyan család van a balliberális és a jobboldalon egyaránt, amely esetében az ősök a történelmi Magyarországról menekültek, s rokonaik még mindig az elszakított területeken élnek. Tehát közös ügyről van szó. – Kik azok, akiken segíteni akarunk? – tette fel önmagának a kérdést a képviselő. Azok, akik ott maradtak, ma is magyarul szavalnak, énekelnek, magyarul tanulnak és magyarnak érzik magukat. Ezeknek az embereknek nem lehet nemet mondani! – szögezte le Várady-Szabó Mihály.
Richter Pál családjának is vannak erdélyi gyökerei, nagyanyja Székelykeresztúron született, rokonságuk, barátaik egy része Székelyföldön él. A népszavazás pozitív eredménye esetén annak anyagi vonzatáról már a politikának kell döntenie. – Az igen gesztusát nekünk ki kell kinyilvánítanunk – fejtette ki véleményét a kulturális bizottság elnöke. Nyolcvannégy év után először kérdezik meg a magyar népet – magyarázta tovább a leányfalui képviselő –, hogy mi a véleménye a trianoni diktátumról. Ha most a többség nemmel szavaz, akkor azt mondhatnák, hogy a magyarok ezzel egyetértenek. De ezzel nem érthetnek, nem érthetünk egyet. Az más – folytatta Richter Pál –, hogy a lakosság egy részének fenntartásai vannak a kettős állampolgársággal kapcsolatosan. Ez annak is betudható, hogy a huszadik század történelmében véres tragédiához vezetett, amikor a magyarság megpróbált a diktátum alól kibújni. De most nem erről van szó. Most csak a közös hazához való tartozás tudata adhat reális útmutatót a szavazásnál, amit igennel kell megválaszolni.
Mégis miért mondanak nemet a szocialista és szabad demokrata politikusok a kettős állampolgárság bevezetésére? A balliberális hatalom miért taszítja el magától rendre az anyaországon kívül élő honfitársainkat? Erre a kérdésre Várady-Szabó Mihály szerint nem lehet sematikusan válaszolni. Szerinte nem a balliberális oldallal van baj, nem a tagsággal, hanem a vezető politikusaikkal, a hangadóikkal. – Gyalázat, már-már politikai perverzió – fejtette ki véleményét az önkormányzati képviselő –, hogy a szocialista vezérkar még mindig az Internacionálét énekli. Elismerem, hogy van egy baloldali kormányprogram, van egy jobboldali, ellenzéki program, amelyek viaskodhatnak egymással a választások előtt. De ez a kérdés a nemzet megmaradásának kérdése, amely mindenek felett kell hogy álljon. Ha a nem győzne, az megerősítené a hontalanság traumáját a határon kívül élő magyarság számára, és véglegesen megosztaná az itthoniakat. A magyar útlevél megadása szimbolikus jelentőségű, biztonságot ad, a veszélyérzetet csökkenti, és pontosan ez fogja segíteni őket abban, hogy szűkebb pátriájukban maradjanak. Ez nem forintkérdés. Megkérdezték tizenöt évvel ezelőtt a nyugatnémet állampolgárokat, amikor a német újraegyesítés megtörtént, hogy ez mennyibe fog nekik kerülni? Tudták, hogy ez pénzbe fog kerülni, ma is fizetik keményen a visszacsatolást, de nem volt egyetlen ember sem, aki azt mondta volna, ne legyen újra egységes Németország. Igenis vannak dolgok, amiket nem lehet sem márkában, sem euróban, sem forintban mérni. Én bízom a választópolgárok józanságában, nemzeti érzéseikben – szögezte le Várady-Szabó Mihály.
– Ráadásul nem is arról van szó, hogy területrészek kerülnének vissza hozzánk, és mondjuk a kárpátaljai szörnyű gazdasági helyzetet kellene rendbe hozni – tette hozzá véleményét Richter Pál. Ugyanis aki a magyar kultúrában gondolkodik – folytatta a leányfalui képviselő –, az elismeri, hogy a magyar kultúra az egyetemes kultúra része, annak az igen szavazat kifejezi, hogy kulturálisan összetartozunk, és tükrözi kiállásunkat az összmagyar kulturális értékek mellett, amelyek nyolcvannégy év óta születtek a határokon túli, magyarok lakta területeken. Az igen szavazattal egyben megbecsüljük azokat a magyarokat – Richter Pál szerint –, akik ezt a kultúrát megőrizték.
Atzél Ferenc alpolgármester aljas dolognak tartotta az anyagi kérdések felvetését, mert ha szimbolikus összeggel is, de csökkenteni szeretné Leányfalu önkormányzata a Szlovákiában élő tátraiak mérhetetlen veszteségét. Ugyanolyan magyarok élnek a Felvidéken, Técsőn és bárhol, mint Leányfalun. Ez nem lehet vita kérdése. A jelenlegi kormányoldalnak elhibázott döntése a nem, s ebből a csapdából a baloldal egy része, ha szeretne is, már nem tud kibújni.
A leányfalui önkormányzat igen szavazatra buzdító felhívásához azóta csatlakozott Esztergom, Budapest harmadik kerületének polgármestere és az ország több önkormányzata.
Végül a nemzeti sorskérdésekben gondolkodó Atzél Ferenc elmondta, hogy neki éppen úgy fáj a nemrég történt tátrai erdőpusztulás, mintha a Mátrában történt volna. Az igen a Kárpát-medencében mindannyiunknak szól tehát.
origo.hu
Tseber Roland úgy aggódik a magyarokért, hogy nem tartotta fontosnak a magyar állampolgárságát
