A kreatív könyvelés árnyoldala

Ahogy más makrogazdasági mutatók, úgy a várható államháztartási deficit számai is „rezegnek”, különösen a kormányzati előrejelzések alapján. Draskovics Tibor most azt jósolja, hogy az államháztartás idei hiánya 5,3 százalék lesz. Korábban 4,6 és 3,8 százalékosak voltak azok a sarokszámok, amelyekhez még Medgyessy Péter „ragaszkodott”. A jegybank viszont 5,6 százalékos deficitet jelez előre, az OECD 5,2 százalékosat. Így volt ez tavaly is. Akkor az év közepén módosította a kormány az eredeti „célszámot” a magyar GDP 4,5 százalékáról 4,8 százalékra. November végén pedig már tényként közölte a sajtó: a 2003-as deficit eléri majd a GDP 5,2 százalékát. Ehhez képest 2004 januárjában a nemzeti össztermék 5,6 százalékában „véglegesítették a hiányt”. Ezután mentette fel Medgyessy Péter László Csabát február 15-i hatállyal. 2004. február 7-én pedig már azt írta a Népszabadság: „Az államháztartás hiánya »legfeljebb« a GDP 5,8 százaléka volt tavaly – árulta el Draskovics Tibor.” Végül az OECD első félévi jelentésében 5,9 százalékban határozta meg a büdzsé deficitjét. Így lett a 3,8-ból 5,9. Ráadásul ez a szám az új uniós számítási módszeren alapul. Egyesek szerint a régi módszerrel számított államháztartási hiány jóval meghaladta volna a 6 százalékot.
A fentiek alapján érthető tehát, ha Draskovicsék gőzerővel dolgoznak a makacs hiány okainak feltárásán. A bevételi oldalon az adóbefizetések elmaradására, ezen belül is az importált termékekre fizetendő áfakiesésre és a jövedékiadó-bevételek vártnál alacsonyabb szintjére hivatkoznak. Az előbbi esetében az európai csatlakozás nyomán bekövetkezett változások – nevezetesen, hogy a vámkezelés helyett önbevallás után fizetik be az európai uniós adószámmal rendelkező importőrök az áfát az államkasszába – mögött vélik a hiány okát. Az utóbbi esetében pedig arra gyanakodnak, hogy az uniós csatlakozás után könnyebbé vált a személyi közlekedés a határokon.
Ebből következően fellendült az úgynevezett bevásárlóturizmus: a határokhoz közelebb lakók előszeretettel vesznek cigarettát, sört Szlovákiában és Romániában. Ott alacsonyabb az áfakulcs, és ezért ezek a termékek olcsóbbak. Kiadási oldalon a tavalyit meghaladó adósságszolgálati kamatterhek „kínálják magukat” magyarázó tényezőként. A pénzügyi kormányzat azonban a baloldali politikusokra hagyja a „kenj mindent Járaira” típusú érveket. A bőkezű lakástámogatási rendszert, a bérek elszabadulását pedig a koalíció liberális szárnyán hibáztatják a makacs hiányért. A nyilvánosság előtt ritkán, a kulisszák mögött annál határozottabban. Liberális szakmai körökben itt keresik annak okát, hogy a háztartások fogyasztási kiadásai egyelőre még mindig jobban nőnek, mint a GDP, és hogy egyre kevésbé a lakossági megtakarítások, s egyre inkább „az adatokra érzékenyebben reagáló külföldi befektetők” finanszírozzák a hiányt. Egyes ellenzéki szakértők szerint viszont a háztartások fogyasztási kiadásainak növekedése nem annak a következménye, hogy a lakosság „túlnyújtózkodik a takarón”, hanem annak, hogy a valóságos infláció magasabb a hivatalosnál. A monetáris tanács szerint a jelenlegi költségvetési javaslatok és adótörvények nem biztosítják, hogy 2005-ben a tervezett pályán maradjon a deficit, ezért az ez évi, kétszázmilliárdot meghaladó megtakarítások után további intézkedésekre lesz szükség.
De nemcsak az európai „intő”, vagyis az euró bevezetésének esetleges elhalasztása (jelenleg 2008 helyett 2010 a céldátum), a konvergenciaprogram betartása irányítja a figyelmet az államháztartás sarokszámaira, hanem a pénzügyi tárca szavahihetőségének – ellenzéki oldalon mind többször feltett – kérdése miatt is. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) többször szóvá tette, hogy a büdzsémódosítások eredményeként a költségvetés hiánya magasabb lett – s a módosított tervet is meghaladta a deficit – már 2002-ben és 2003-ban is. Az államháztartási törvény 2001 elejétől napjainkig 24 alkalommal változott. Az ÁSZ rendszerint súlyos kifogásokat emel a kormányzati gazdálkodás fegyelmezetlenségeivel és a megbízhatatlan beszámolókkal kapcsolatban. Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke szerint ezek ellenére nem történt érdemi változás számos területen.
Az utóbbi időben különösen gyakorivá váltak a politikai oda-vissza könyveléssel kapcsolatos észrevételek. Sokan panaszkodnak a vállalkozói szférából ismert „kreatív könyvelés” meghonosítására, a bevételek inkorrekt növelésére és a kiadások eltolására az államháztartás szférájában. Az állami fél a megállapodások és szerződések kötésekor a korrektség – és néha a jogszerűség – határát is súrolva kihasználja államigazgatási tapasztalatait, a jogi, könyvelési és statisztikai területen szerzett előnyét, sokszor kiszolgáltatott partnerével szemben. Köztudott, hogy már a Medgyessy-kabinet „visszatolt” néhány 2003-as kiadást 2002-re, hogy elődjére háríthassa az óriási, 9,2 százalékos deficitet: a törvény által előírtnál harminc nappal korábban utalt vissza az adóhivatal 73 milliárd forintot csak azért, hogy az a 2002. évi költségvetési kiadásoknál jelentkezzék.
Véleményünk szerint hasonló szerepet játszott a városi tömegközlekedési társaságok adósságainak elengedése (41 milliárd forint) is. 2003 és 2004 fordulóján mutatkoztak hasonló jelenségek, ezúttal a kormánykoalíción belül. Előbb a Gripen vadászgépek lízingdíját, a mezőgazdasági támogatásokat, az autópálya-építések egy részének 90 milliárdos, 2003. évre esedékes költsége terhelte meg a 2004. januári büdzsét. Majd László Csaba és a 2003. év terhére számoltak el olyan kiadásokat, amelyek miniszterváltás nélkül nem toltak volna el. Jól ismert az áfa-visszatérítések leállításának ügye. Legújabban pedig nem más, mint a kormányhoz közel álló Népszava nevezte „számítási trükknek” azt, ahogy Draskovicsék akarják egy mozdulattal csökkenteni majd egy százalékkal az államháztartási deficitet.
A pénzügyi tárca vezetője többször arról számolt be: az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa (Ecofin) pozitívan fogadta azt a magyar felvetést, hogy a stabilitási és növekedési paktum felülvizsgálatánál „vegyék figyelembe a nyugdíjrendszer reformjának hatását is”. Magyarország számára ez azért fontos, mert a magán-nyugdíjpénztári befizetések államháztartási hiányként jelentkeznek. Szerinte a tagállamok elfogadják, hogy különleges elbánás illeti azokat az országokat, amelyeknél az államháztartás hiánya a nyugdíjreform végrehajtása miatt nagyobb a stabilitási paktumban meghatározottnál. Az elvi jóváhagyás után a szakértőknek most már azon kell gondolkozniuk, hogy ez a kedvezményes elbánás konkrétan mit jelentsen. Hozzá kell tennünk: az Eurostat néhány hónappal ezelőtt állásfoglalást adott ki, amely szerint nem lehet államháztartási bevételként elkönyvelni azokat a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, amelyeknél a pénztárak mögött nincs állami garancia – márpedig Magyarország esetében a teljes kockázatot a magánpénztár viseli.
Persze a kreatív könyvelésnek is vannak árnyoldalai. A deficitcél ugyanis átalakul, a hiány viszont itt marad.