Kijev főtere, a Majdan Nezalezsnoszti (Függetlenség tere) egyre inkább úgy néz ki, mint egy állam az államban. E narancssárga köztársaság néhány százezres, s megvannak a saját vezetői és zászlaja is. Ide nem kell pénz, hiszen az élelmiszertől a gyógyszerekig szinte mindenhez ingyen lehet hozzájutni. Ezt a közösséget ugyanis a szolidaritás, no meg a szponzorpénzek működtetik. A minap olyan kártyákat osztogattak a „lakosoknak”, amelyen az állt: szabad terület. Ebben a zónában külön útjelző táblák igazítanak el mindenkit, amelyek mutatják, hogy az állandósuló tömegdemonstráció résztvevői hol juthatnak új információkhoz, hol kapnak enni, merre van a WC, és hol lehet fáradtan álomra hajtani a fejet. Ha nevet kellene adni e köztársaságnak, akkor a BBC riportere a tér ukrán megfelelőjéből „Majdannak” keresztelné. Nem véletlenül, hiszen a hangosbeszélőkön időről időre felhangzik: „Éljen Ukrajna!”, „Éljen Juscsenko!”, „Éljen a Majdan”. Az első napokban ezenkívül közérdekű közlemények sorát olvasták be. Így arról tájékoztattak, hogy hol lehet e mobilokat feltölteni, vagy hová kérnek önkénteseket matracok cipeléséhez. A „köztársaság” agyközpontját a volt Lenin múzeumban rendezték be. A Krescsatikon közben egész sátortábor is kinőtt. Igaz, itt csak a legedzettebbek éjszakáznak. A főposta környéki sátortábor helyettes parancsnoka a 21 éves joghallgató, Natalia Tkacsuk, akit édesapja támogat abban, hogy a téren éjszakázzon, és így harcoljon a demokráciáért, anyja azonban folyamatosan hazahívja. Félti. A Pora (Itt az idő!) diákszervezet aktivistája azonban nem ijed meg, és jól felkészült a rendkívüli eseményekre. Már tavasszal előadásokat hallgatott Kijevben, amelyeket a testvérszervezet, a szerb Otpor vezetője, a kampányban a repülőtérről visszafordított Alekszandr Marics tartott. Natalia tehát kitart, mint mondja, a végső győzelemig.
origo.hu
Itt egy gomb az autóban, amit tízből kilencen nem ismernek
