Egy elhagyott templom ilyen sértődött-büszke tud lenni, s milyen fenséges.
Ilyenkor találja meg a hivatását.
Illyés Gyula
Szent Mihály vagy Szent Miklós tiszteletére épült volna a bencések számára Aracsa. Bizonysága volna ennek az aracsi emlékkő, a melynek díszítőmotívumai a Szent István korából eredő maradványok díszítéseivel azonosak – írja Sörös Pongrác a Pannonhalmi rendtörténet 12/2. kötetében. Szerinte nem a bencések, hanem valószínűleg a János-lovagok monostora volt Aracs.
Ennek a különös, rejtélyes templomromnak a falai messziről jól látszanak a bánsági-bánáti pusztában, a Törökbecse–Beodra–Torda alkotta háromszög középső részén, a Vince-ér partján. Ma az itt élő magyarok a magárahagyatottság, illetve a megmaradás jelképeként tekintenek a romra, mert a maguk sorsát látják meg benne.
A pusztatemplom északi oldalán levő négyzetes udvar körüli kolostornak csak az alapjai vannak meg, a körülötte lévő településnek még a nyomai sem látszanak. A község először Aracsa néven szerepel az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékében. 1422-ben már vásáros hely volt, később Becse várához tartozott. Ezért az egész középkoron át a becsei vár sorsában osztozott.
A XV. század közepén Torontál vármegye gyakran tartotta e helységben közgyűléseit. 1551. szeptember 25. előtt Mehemet beglerbég elfoglalta. „Aracs védői az első ágyúlövések után elmenekülnek a ferencesekkel együtt – írja Vajda János a pusztatemplomról szóló kis könyvében. – Tinódi Lantos Sebestyén Aracs török kézre jutását a Siralmas krónikában említi meg. A török az aracsi templom keresztjeinek ledöntésével, belső értékeinek kifosztásával, tönkretételével megelégedett, s nem tudva tovább mit kezdeni a templommal, magára hagyva továbbvonult. Innen kezdődik az aracsi templom négy és fél évszázados árvasága, elhagyatottsága, gazdátlansága. Innentől kezdve pusztatemplom lett, s megindult a megállíthatatlan pusztulás felé.” A csodával határos módon ez az elhagyatott, magára maradt templom ellenállt a mai napig az idő ártásának. Valóban árván, elhagyottan áll. Kalapis Zoltán szavaival: olyan, „mint egy felkiáltójel a mondat végén”. De azt is elmondhatom, hogy ez a magányos templom, mivel kisugárzására jól emlékszem, nem mindig szomorú. Még akkor is igaz ez, ha amott a kiszáradt ér azt sugallja – Tari István költőt idézve, hogy „a könynyek itt semerre sem folynak”.
origo.hu
Tornádót láttak a helyiek Baracson, óriási volt a riadalom
