Gondolta volna, hogy a Lakitelekről induló MDF végzete szintén Lakitelekhez lesz köthető, méghozzá a munkacsoporthoz, s az ön MDF-pályafutásában is egy korszakot zár le. Ez a sors vagy Dávid Ibolya iróniája?
– Abban bízom, hogy ez csak egy szomorú időszak a Magyar Demokrata Fórum életében. A Dávid-munkacsoport idegen a lakiteleki szellemiségtől, politikától. Egyszer ennek a korszaknak is le kell zárulnia. Nem kerülhet végleg néhány elvtelen karrierpolitikus kezébe a fórum, s nem így fogja befejezni küldetését. Még ma sem tartom politikai illúziónak az önálló, erős és egységes MDF újjászerveződését.
– Az elbocsátó szép sms-üzenet után is így gondolkodik? Én újságíróként sms-ben szoktam tájékoztatást kapni arról, hogy milyen rendezvényei lesznek az MDF-nek, ön sms-ben kapott értesítést a kizárásáról. Hogyan élte meg ezt és az elmúlt hetek történéseit?
– Nem gondoltam, hogy ez egyáltalán megtörténhet, ilyen formában történik meg. A stílus maga az ember. Ez a hideg, szenvtelen stílus jellemzi manapság Dávid Ibolyát és pártembereit. Törvénytelen, erkölcstelen döntések sorozata után, szocialista segédlettel távolították el a másként gondolkodókat, a Lakitelek munkacsoport tagjait. Ebbe a folyamatba jól illeszkedik a kizárás mikéntje is. Gondolja el, hogyan élheti meg ezt az egész szörnyű kutyakomédiát, az MDF tönkretételét
az, aki felnőttkorának nagyobb részét a Magyar Demokrata Fórum ügyének szentelte, s egyszer csak mobiltelefonon kap egy sms-t arról, hogy kizárták. Mindezek ellenére családommal, társaimmal, barátaimmal együtt viseljük, amit viselni adatott.
– Kik és mire próbálják felhasználni jelenleg az MDF rendszerváltáskori szellemiségét? A lakiteleki indulástól mit tekinthetünk a Magyar Demokrata Fórum örökségének?
– Mindenekelőtt azt az akkor bátor, kockázatokkal is járó magatartást, amit 1987 őszén az alapítók hívására megjelent mintegy 180 ember tanúsított Lakiteleken. Másodsorban azt, amit a ’87-es lakiteleki nyilatkozat, majd a 88-as alapítólevél tartalmazott, és végül azt a politikai programot, amelyet 1990-ben – az MDF párttá alakításával összefüggésben – fogalmaztunk meg. Ezeken a konkrétumokon túl ide tartozik az alapítók csapatszelleme, amelynek segítségével győzelemre tudtuk vinni a Magyar Demokrata Fórumot az első szabad választáson. Mindez a feltétlen nemzeti elkötelezettség és a demokratikus önszerveződés jegyében fogant. Az örökség nem egyik vagy másik személy nevéhez, hanem az országos és a helyi szervezetek akkori alapítóihoz együttesen köthető, jelképesen pedig Lakitelekhez.
– Mi is történt valójában a lakiteleki találkozótól a Lakitelek munkacsoport fellépéséig?
– Az MDF a tisztán fórumnak tekinthető kezdeti építkezéstől, a ’87-es lakiteleki találkozótól a Jurta színházbeli tömeges fórumokon át jutott az 1988-as újabb lakiteleki találkozóig, amikor már szervezetté formáltuk, tagsága lett, alapszabálya, és sorra alakultak az ország minden pontján a helyi szervezetei, megalakult ideiglenes elnöksége, majd az első országos gyűlésen választott elnöksége is. Ezt nevezhetjük – ahogyan szokták – az MDF hőskorának, azzal együtt, hogy még ’89-ben párttá alakítottuk, és felkészítettük az országgyűlési választásra. Később a kormányzati kötelezettségek és nehézségek új helyzeteket teremtettek, és egyre többen lettek azok is, akik az MDF-et saját karrierjük érdekében használták fel. A nagy rendszerváltó párt szükségképpen őrlődött ebben a helyzetben, és a kormányzati időszak végére elveszítette választóinak egy jelentős részét, tagsága is csökkent, belső feszültségek is terhelték, kiválások is szűkítették bázisát. Mindez belső politikai és erkölcsi válsághelyzetekkel is együtt járt, amit némelyek ismét csak kihasználhattak elvtelen, személyes érvényesülésük érdekében. Mára pedig oda jutottunk, ahol most vagyunk. Hiszem azonban, hogy ezzel még nem zárult le végleg az MDF története, mert bízom a tagság józan helyzetfelismerő képességében és erkölcsi erejében.
– A mai válságos helyzetnek milyen belső vita az alapja? Valóban az MDF önállóságának a kérdéséről van szó?
– Ugyan, dehogy! Ki hiheti el azt a szemenszedett hazugságot, hogy éppen a Lakitelek munkacsoport tagjai, köztük MDF-alapítók akarják felszámolni az önállóságot? Ez Dávid Ibolyáék rágalma. Úgy vélik, ezzel tudják a tagság előtt igazolni erkölcsi és jogi értelemben egyaránt minősíthetetlen magatartásukat és valódi szándékaikat leplezni. Ők eldöntötték, hogy feladják az MDF lakiteleki örökségét, megszabadulnak mindazoktól, akik még azt képviselik, és átviszik az MDF-et a nemzeti oldalról a balliberális oldalra, azon az áron is, hogy belerokkan a szervezetek többsége.
– A lakitelekiek meg tudták volna markánsan különböztetni az MDF arculatát a Fideszétől? Hogyan őrizték volna meg az önállóságot, az egyéni jelleget? Dávid Ibolya a Fideszhez való túlságos lojalitással vádolta meg önöket.
– Az MDF politikáját korábban a nemzeti elkötelezettség és a keresztényi normákon nyugvó politizálás jellemezte, ugyanúgy, mint a Lakitelek munkacsoportot. Ez a szellemiség a parlamenti viták és döntések során gyakran egybeesett a Fidesz álláspontjával. Ebben nincs semmi különös. Ha két nemzeti párt több kérdésben is azonos álláspontot képvisel, az inkább természetes, mint ha nem értenének egyet alapvető nemzetpolitikai ügyekben. Dávid Ibolya és munkacsoportja nem akarja leállítani a kórház-privatizációt, a nem szavazatra buzdítja a választókat. Ez az, amit mi soha sem tennénk meg. A 15 éves szakmai múlttal rendelkező MDF-es egészségpolitikai kollégium korábbi és mai álláspontja egyértelmű: le kell állítani a kórház-privatizációt, az állam nem vonulhat ki az egészségügyből. A dávidi vezetés ennek a kérdésnek a megítélésében ismét a szociálliberális koalíció mögé sorakozott fel. A mi feladatunk nem a Fidesszel való konfrontáció, az önállóság megőrzése ugyanis e nélkül is sikerülhet.
– Mégis, mi lenne a célja a pártvezetésnek a baloldallal való egyre látványosabb együttműködéssel?
– A Dávid-munkacsoport mindenekelőtt abban akar együttműködni a balliberális pártokkal, hogy a választásokra elszigeteljék a Fideszt és vele együtt a nemzeti oldal mindenféle erőit, mi pedig ezt akartuk és akarjuk változatlanul megakadályozni. A Dávid-párt minden törvénytelen eszközt felhasznált hathatós MSZP-s segédlettel célja elérése érdekében. A mi hátrányunk pedig abból következett, hogy minden demokratikus szabályt és normát betartva képviseltük a magunk igazát.
– Valóban önöket erősíti két bírósági ítélet is, amely értelmében semmis a lakitelekiekkel elvhű II. kerületi és sárospataki szervezet feloszlatása.
– Jóleső érzéssel látom, hogy bizonyos esetekben valóban nemcsak jog-, de igazságszolgáltatás is van hazánkban. Pontosan tudtuk, hogy mind a sárospataki, mind a Budapest II. kerületi szervezetünk kizárása törvénytelen volt, de nagyon fontos volt, hogy ezt a bíróság is megállapította. Az már csak az ügy pikantériája, hogy ezeket és más törvénytelenségeket éppen az a Dávid Ibolya követte el, aki jogot végzett, és a Fidesz-kormányban az igazságügyi tárcát vezette. Ha bevonul, ő alighanem azzal vonulhat be a magyar jogtörténetbe, hogy visszacsempészte a kollektív bűnösség fogalmát, és ismét bevezette azt a gyakorlatban.
– Mi az, amiért végső soron küzd a Lakitelek munkacsoport, milyen célkitűzéseik vannak?
– Végső célnak nyilvánvalóan azt tekinthetem társaimmal együtt, hogy megerősítsük a Fidesszel szoros szövetségben az egész, magát nemzeti elkötelezettségűnek és kereszténynek valló politikai tábort. Majd 2006-ra azt, hogy a balliberális pártoktól átvegyük a kormányzást, többséget szerezzünk az Országgyűlésben. Hosszú távon pedig azt, hogy parlamenti és kormányzati eszközökkel, a demokrácia és a törvényesség adta keretek között megvalósítsuk nemzeti céljainkat az anyaországon belül és az elszakított területeken élő magyarsággal együtt. Ezért támogatjuk most is minden erőnkkel a kettős állampolgárság ügyét és a magyar autonómiákat mindenütt, ahol magyarok élnek. Ez ugyanis az egész magyarság elemi érdeke és jövőjének biztosítéka.
– Lát esélyt arra, hogy létrejön még az MDF tágabb értelemben vett egysége?
– Létrejöhet, és bízom benne, hogy létre is jön. Ennek a tágabb egységnek azonban feltétele, hogy a tagság leváltsa a jelenlegi vezetést.
– Mit gondol, kik formálják mostanában az MDF arculatát, a „korszerű konzervatív” nyílt leveleket író pártvezetés megjelenítésében kik vesznek részt?
– Az MDF arculatát, pontosabban a Dávid-pártét ugyanazok alakítgatják, akik a balliberális pártokét, csak ebben az esetben egy konzervatív külső kép megformálása a cél, mert azon az oldalon ez volna az igazi haszon, ezáltal lehetne az MDF-nek nevezett pártot igazi trófeaként felmutatni. Ezért jelent meg a Népszabadságban az a bizonyos Dávid által jegyzett konzervatív kiáltvány. Az MDF eredeti arcát azonban nem tervezte senki, nem viseltünk semmilyen álarcot, így vittük sikerre a Magyar Demokrata Fórumot
– Mi a véleménye az MDF szerepléséről a szécsényi és soproni időközi választásokon? Parlamenten kívüli erők is megelőzték az MDF-et.
– Az a tény, hogy az MDF mindkét választókerületben mindössze kétszázalékos támogatottságot kapott, számomra akkor is szomorú, ha engem már közvetlenül nem érint. Ebben a választási kudarcban nyilván benne van már a Dávid-munkacsoport békétlenséget szító, provokáló magatartása, az utóbbi hónapok „kizárásos kampánya”. Benne van valószínűleg az is, hogy Dávidék támogatják a kórház-privatizációt. A szavazati arányok egyébként mindkét választókerületben önmagukért beszélnek.
origo.hu
Megerősíti a kormány a kis és közepes cégeket - ez a jövő évi költségvetés egyik célja
