Az öt százalék küszöbén

Bárhogyan szavaznak holnap a magyarok Romániában a parlamenti és elnökválasztásokon, mindenért a Fidesz lesz a hibás – legalábbis az anyaországi kormánypártok és médiaelitjük szerint.
Egyik lehetséges eredmény, hogy az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos választási küszöböt, és nem jut be a parlamentbe. Erre különben az 1989-es változások után megszervezett négy választás alkalmával még nem volt példa, ám a jelenlegi felmérések rendre öt százalék körüli eredményt mérnek, tehát rezeg a léc, sok függ attól, hogy a magyarok milyen arányban mennek el szavazni. Ha tehát az RMDSZ kiesik a román parlamentből, elindul nálunk a szocialista–liberális gőzhenger, és szajkózni kezdi: Orbán Viktor és pártja megosztotta a romániai magyarságot (is), exportálta az árokásást, és ennek lett a következménye a kudarc.
A másik forgatókönyv akkor lép működésbe, ha az RMDSZ bejut a parlamentbe. Ekkor azt fogják mondani a budapesti pártközpontokban, hogy lám, Orbánra már Erdélyben sem hallgatnak, a józan határon túli magyarok ellenálltak a Fidesz gaz megosztási kísérleteinek, és az egység mellett tették le a voksukat.
Mindkét magyarázat nyilvánvalóan hülyeség, de erre később térek vissza. Először vizsgáljuk meg azt, milyen érzésekkel megy voksolni holnap az erdélyi magyar. Az a szavazó, aki több évtizede konkrét hátrányokban részesül magyarsága miatt, hiszen számtalan alkalommal nevezték bozgornak (hazátlan), oktatták ki arról, hogy románul kell beszélnie, mert román kenyeret eszik, és a ki nem mondott, de alkalmazott nemzetiségi kvóta miatt nem végezhetett felsőfokú tanulmányokat, szűkebb pátriájában azt látja, hogy egyetlen párt akar a nevében hatalomhoz jutni. Egy olyan szövetség, amelyből kirugdalták-kiutálták a másként gondolkodókat, és megmaradtak az üzletemberek, valamint az utódkommunisták. Az erdélyi magyarnak ma a rendszerváltás után látványosan meggazdagodó udvarhelyi szenátorra, Verestóy Attilára van módja szavazni, arra a politikusra, aki tizenöt esztendeje még Elena Ceausescu „doktor”-intézetében kereste a vajas kenyérre valót (miközben a magyarok havonta fél margarint kaptak fejadagnak). Voksolhat a nagyváradi plaza felügyelőbizottságában ülő RMDSZ-es politikusokra (akik Kulcsár Attilával közösen őrködtek a borítékban érkező forintmilliók fölött), netán arra a Frunda Györgyre, aki csak az európai állampolgárságban hisz, vagy Eckstein Kovács Péterre, aki büszke a nemre buzdító SZDSZ-es barátaira. Úgy megy szavazni, hogy zsebében van a Markó Béla által neki írt levél (Tisztelt magyar honfitársam! megszólítással), amelyben az ő becsületes magyar neve mellé a lakóhelyét már románul írták, mert unták lefordítani a belügyi adatbázist.
A romániai magyar ember úgy megy holnap szavazni, hogy a számára elérhető anyaországi tévécsatornák döntő többségéből az folyik: nem kell az anyaországnak, személye pluszköltséget, felesleges anyagi terhet jelent. Még a határon túli magyarok számára létrehozott Duna Televízió is beállt a sorba: a múlt héten a Heti Hírmondó című műsorukban olyan interjú készült Orbán Viktor korábbi miniszterelnökkel, amelyben egyetlen kérdés sem vonatkozott a nemzeti összetartozás fontosságára és a magyarság egységére. A rendkívül arrogáns műsorvezető – akinek a televízió alapító okirata értelmében a határon túli magyarokat foglalkoztató kérdésekről kellett volna faggatnia a politikust – végig azt firtatta, milyen számítások alapján nem kerül „súlyos százmilliárdokba” a kettős állampolgárság (!). Orbán hiába próbált érvelni, a műsorvezető imamalomként ismételgette a szocialista vádakat, és a végén még arról is próbálta meggyőzni a Fidesz elnökét, hogy pártja egyre népszerűtlenebb az anyaországban. Az erdélyi szavazók tehát azzal a tudattal ébrednek vasárnap, hogy a budapesti hatalomgyakorlók megtagadják, hajléktalannak, nyomoréknak és más szociális kategóriának nevezik, akik december hatodikán elözönlik majd Magyarországot, de azért a piszkos munkát, a nemre buzdító szórólapok millióit még velük végeztették el. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy a választók kiábrándultan, megcsömörlötten, reménytelenül érezzék magukat vasárnap, és a lábukkal szavazzanak oly módon, hogy otthon maradnak. Vagy ha mégis elmennek voksolni, beikszelnek egy olyan román pártot, amelytől azt remélik, hogy végre korrupciómentes, élhető Romániát biztosít nekik.
Holnap beérhet az a nemzetvesztő politika, amelyet az MSZP évek óta, az RMDSZ csúcsvezetése pedig két éve vall magáénak. Emlékezzünk csak: a két évvel ezelőtti, anyaországi választások első fordulója után Markó Béla sietve gratulált Medgyessy Péternek, holott még egyáltalán nem volt biztos a győzelem. Az év decemberében aztán két magas rangú RMDSZ-es politikus is ott koccintott a Kempinski Szállodában a román elnökkel Erdély elcsatolásának évfordulóján, hogy aztán kiderüljön a Mudura-féle plazaügy és egyéb umbuldák. Az RMDSZ – hathatós budapesti ösztökéléssel és anyagi támogatással – nekifogott leszámolni a jobboldaliaknak kikiáltott tagjaival (megfosztották például tiszteletbeli elnökségétől Tőkés László királyhágó-melléki püspököt), és a román hatóságok segítségével kirekesztették a választásokról az RMDSZ belső ellenzékéből alakult Magyar Polgári Szövetséget. A novemberi választások előtti hajrában gyakorlatilag ellopták az MPSZ fő gondolatát, célkitűzését, és kampányolni kezdtek az autonómiával, holott az elmúlt négy évben – miközben kívülről támogatták a kormánypártot – beszélni sem lehetett erről a kérdésről. A színjáték legutóbbi állomása négy nappal a választások előtt zajlott, amikor háromszéki RMDSZ-es politikusok megpróbálták kitenni a Székelyföld feliratú táblát, jól tudva, hogy ezt (különösen kampányidőszakban) nem hagyják szó nélkül a hatóságok. Az ötlet működött, mert egyszerre hoz szavazatokat az RMDSZ-nek és a kormányzó szociáldemokratáknak, akik erélyesen felléptek a „szeparatista” magyarok ellen.
A romániai magyarság jelentős része most becsapottnak és elárvultnak érzi magát. A rendszerváltás óta eltelt tizenöt esztendő nem volt elég számára ahhoz, hogy szavazóból választóvá válhasson, hiszen most is egyetlen párt jelöltjeire voksolhat, ráadásul olyan jelöltekre, akik iránt sokakban megingott a bizalom. Az előválasztáson ugyan formálisan lehetővé tették mások indulását is, ám jelölést csak RMDSZ-tag kaphatott, így az RMDSZ-csapat lényegében ugyanaz, mint négy esztendővel ezelőtt. Néhány polgári jelölt elindult ugyan a Népi Akciópárt listáin, ám erdélyi magyarként nem könnyű döntés román pártra adni a szavazatot még akkor sem, ha szimpatikus magyar ember vezeti a listát. A romániai magyarság megosztásáért és elkedvetlenítéséért tehát nem a Fidesz, hanem az MSZP–SZDSZ-kormány és a vele összebútorozó RMDSZ tett meg mindent. Nem a Fidesz törölte a státustörvényből az egységes magyar nemzet kifejezést, és nem ők címertelenítették a magyarigazolványt. Nem a jobboldal hangolta a határon túli magyarok ellen az anyaországi közvéleményt, és nem ők kampányolnak hangosan a nem mellett a december ötödikei népszavazás kapcsán. Ha holnap nem lesz meg az RMDSZ öt százaléka és parlamenti képviselet nélkül marad a magyarság, azért a Köztársaság téren kellene vállalni a felelősséget.